14686.htm CIMSZO: Szadduceusok SZOCIKK: Szadduceusok (héb. Cadukim, gör. szadukaioi), a farizeusokéval ellentétes párt a zsidó állam utolsó századaiban. Minthogy a kohaniták, a törzspapság és a főpapok Sz. voltok, ők uralták ezt a pártot, amely Biblia betüszerinti szövegéhez ragaszkodott s a szóbeli hagyományt és magyarázatot nem fogadta el. Eredetüket maguk a Sz.-ok Cadok főpapra vezették vissza, akinek családja Salamon király kora óta egészen a Makkabeusokig betöltötte a főpapi széket. Tulajdonképen az egész arisztokrata és hellénizáló pártot nevezték így s a gazdagok nagyobbrésze odatartozott. Josephus szerint egyebük sincs, csupán gazdagságuk (Antiquitates XIII. 10. §. 6.). Az Új-Testamentum a főpapokat és pártjukat Sz.-nak minősíti. (Apóst. Cselek. 5. 17., 23. 6., 22. 30.; János evang. 7. 30.. 11. 47., 18. 3. és Josephus Antiquitates XX. 9. §. 1.) A Sz.-ok a nemességet és gazdagságot reprezentálták s céljuk politikai, ill. hatalmi volt. A nép sorsát maguk akarták kezeikben tartani és intézni s ilyen célzattal tárgyaltak Rómával és más nemzetekkel. Vallásosságuk inkább külsőségekben állott. A Sz. görög befolyás alatt álltak és ellentétben a farizeus felfogással, elvetették a nemzeti feltámadás hitét s a lélek halhatatlanságát is tagadták. A vallás szokásai és szertartásai közül a bibliaiakét tartották meg, de a szóbeli hagyományt elvetették s a farizeusok döntéseit és megállapításait filozófiai érvekkel cáfolták meg. A népi hagyományok mellőzésével arra törekedtek, hogy csak a Tóra törvényei érvényesülhessenek a zsidó életben. Kétsegbevonták a holtak feltámadását is, minthogy a Tóra nem ígéri a feltámadást, de még csak meg sem említi. A Tóra minden szavát szószerint való értelmében magyarázták és még akkor is ragaszkodtak ehhez a betűkultuszhoz, ha ezzel magával a tórai szellemmel jutottak is ellentétben, így szó szerint vették a . Szemet szemért szóképet is, holott ez csak a részrehajlatlan igazságszolgáltatás frázisa a Szentírásban, de a héber büntetőjog sohasem alkalmazta, mert ellentétben áll a Biblia szellemével. Nem ismerték el a szombati életet megkönnyítő eruvot (1. o.) és nem engedték meg a fogadalmak feloldását. Tiltották a méz élvezetét is, mivel az is tisztátalan állat terméke. Számos új tilalmat állítottak fel. így pl. nem engedték a halat másképen megenni, csak úgy, ha azt rituálisan vágták le, mint a szárnyast, vagy a szarvasmarhát. Az eskü szabályait is szigorították. Egyébként pazar módon gondoskodtak a szegényeknek közpénztárból való ellátásáról. Amikor uralmon voltak a Szanhedrinben, oly szigorúan ítélkeztek, hogy ennek visszahatása mutatkozott akkor, amidőn Salómé-Alexandra királynő alatt a farizeusok kerülvén túlsúlyra, ezek belátással és bölcsességgel ítélkeztek s a Sz. törvénykezését felfüggesztették. Ez a nap népünnepély napja volt. A Sz.-ok mint jogászok messze elmaradtak a farizeusok mögött s főkép a, zsidóknál már akkor elavult megtorlási jogot érvényesítették. A felelősségre vonást kiterjesztették a tulajdonosra, ha annak rabszolgája, ökre vagy szamara kárt okozott; míg ezzel szemben a farizeusok élénk különbséget tettek kártalanítás esetében is gondolkodó és ész nélküli lény között. Elismerték a fiú-utód halála esetén a leánygyermek teljes vagyoni örökösödési jogát. A Bibliában előírt papi előjogok gyakorlásához csökönyösen ragaszkodtak oly időben is, amikor az áldozások szimbolikus értelme nyilvánvaló volt (1. Áldozás címszót). Ellenezték a farizeusoktól megvalósított szukkószi népünnepélyeket és eltörölték a farizeus jogi formulát, pl. válóleveleknél a Mózes és Izrael törvényei szerint kifejezést elhagyták, polgári hivatalos okmányaikait pedig úgy kezdték: Miután a Legfenségesebb főpapja ... . Valamennyi ellentét azonban megszűnt a zsidó állam utolsó évtizedeiben s csupán scholasztikus kontroverziákról tudunk közöttük a tannaiták korában. Az állami önállóság utolsó évtizedeiben pedig, csupán mint szükséges politikai párt állottak a Sz. a Boethusiánus főpapok vezetése alatt, de Josephus és a Talmud egyező megállapításai szerint (Antiquitates XVIll. 1. § 3. és Jóma tract. 19b.) a papság hallgatólag elismerte a farizeusok döntéseit a Szanhedrinben, ahol az Av-Bész-Din (ülnök) a farizeusok jogtudósai közül került ki, jóllehet az elnök maga a szadduceus főpap volt. Később a farizeusoktól megállapított szertartásokat, a tefillin rendszeres használatát is vonakodás nélkül elfogadták (Szan-hedrin 33 b.). A jeruzsálemi Templom lerombolása után a Sz. teljesen eltűnnek, de némely tradíciójukat a szamaritánusok átvették. Kohelet Könyvét eredeti és első formájában valószínűleg egy szadduceus szerző írta Paul Haupt és Graetz. szerint, az apokrif Szirach Könyyét, mely sem hallhatatlanságban, sem feltámadásban nem hisz,. Geiger A. szerint szintén Sz. írták, sőt ugyan csak ő szerinte a Makkábeusok I. Könyvét is. Az Új-Testamentum a Herodiánusokkal azonosítja a Sz.-at (Máté 3. 7,16.1,6,11; Márk 12. 18), aminek értelme ugyanaz, mint a Boethusiánus fogalom. Utóbbiakból kerültek ki tudvalevőleg Herodes alatt a főpapok, miután Boethius főpap unokáját, Mariamnét, maga Nagy Herodes vette feleségül s ezáltal Herodes és ivadékai alatt a Sz. politikailag felül voltak. A Boethusiánus alkalmazása az Új-Testamentumban szintén a Sz.-ra vonatkozik (Máté 22. 23, 24; Márk 12.18; Apóst. Cselek. 4.1, 5.17,23. 6-8). János evangélista egyszerűen főpapoknak nevezi a Sz.-at (7. 23, 45 ; 11. 47, 57 ; 18. 3). A Boethusiánus és Sz. kifejezést a Misna és Baraita vegyesen használják a tannaita-korszakban, míg később, az amórák korában a Caddukim eretnekséget jelent s azonos a minim- mel, a gnosztikusokkal. A középkori és újkori cenzúra hatása alatt a Talmud-szövegbe az eretnek megjelölésére a minim helyett sokszor Caddukim-ot írtak, mivel a kereszténységet is minim -mel jelöli a Talmud (1. Kereszténység és zsidóság viszonya, Farizeusok és Esszénusok címszókat). A Sz. egy külön töredéke csak a legújabb időben vált ismeretessé. Ez Újszövetség név alatt külön szervezkedett és Damaskusba húzódott félre. Szigorúan papi szervezet volt. Egyesek szerint az abessziniai falassák szintén Sz. (L. Farizeusok és Esszénusok birodalmát.) Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4686 .cimszó a lexikon 819 . s köv. oldalán.