14668.htm CIMSZO: Szabadka SZOCIKK: Szabadka (Subotica), SzHSz.,szab. kir. város Bács-Bodrog vm., 101,857 lak. A Sz.-i (kongresszusi) hitközség keletkezése szorosan összefügg azzal a szerződéssel, amelyet Szent Mária városa - a XVIII. sz.-ban ez volt Sz. neve - a kamarával kötött. E szerződés értelmében a város magának tartotta fenn a jogot, hogy görögöknek, örményeknek, zsidóknak és cigányoknak letelepülési engedélyt adjon. E jogával a város először 1775-ben élt, amikor - mint a hitközség irattárában őrzött pecsétes levél tanúsítja - Herschel Jakab zsellér kapott engedélyt a letelepedésre. Pár év múlva, amikor a beszivárgó családok száma tizenkettőre szaporodott, megszervezték a hitközséget. A tizenkét alapító közül, Herschel Jakabén kívül, még háromnak a neve maradt fenn. Ezek: Hajduska Salamon kereskedő, Khun József házaló és Löbl Jakab szabómester. A város, úgy látszik, kezdetben nem jó szemmel nézte a zsidó családok szaporodását, amit eléggé bizonyít az a körülmény, hogy csak nehezen, a budai helytartótanács ismételt közbenjárására adott 1799-ben engedélyt templom építésre. Az első letelepülők - zsellérek, földmívelők és iparosok - többnyire szegény emberek voltak, minek következtében a hitközség fejlődése csak lassú tempóban haladhatott előre. Ennek a lassú fejlődésnek állomásai a szegényes templom és a pár év múlva létesített Chevra Kadisa. A hitközség első rabbija Léb Hirschmann volt, aki hosszú áldásos működés után 1860. halt meg Sz.-n. Az első elöljárók közül Hubert Jakab, Schreier Jakab, Schaffer Jakab, Eisenstadter Ármin, Geiger Fülöp és Deutsch Jakab nevei érdemelnek említést, akik céltudatos munkával segítették át a hitközséget a szervezkedés első nehézségein. A hitközség fejlődése ezután - párhuzamosan haladva a város fejlődésével - gyorsabb iramot vett. 1852-ben megalakult a zsidó Nőegylet, amely később népkonyhát is létesített és ma is eredményes kulturális és emberbaráti tevékenységet végez. A következő évtizedekben olyan arányokban terjeszkedett a hitközség, hogy szüksége mutatkozott egy új templom építésének. 1901-ben Milkó Izidor, (1. o.) a kiváló író, akkori hitközségi elnök és többek kezdeményezésére Jakab Dezső és Komor Marcell budapesti műépítészek tervei szerint hozzá is fogtak egy művészi stílusú templom építéséhez, melyet 1903. Singer Bernát főrabbi avatott fel. Ezt a zsinagógát saját erejéből kölcsönkötvények kibocsátása útján építette fel a község. A hitélet kimélyítését szolgáló másik intézménye a hitközségnek a Talmud Tóra Egyesület. Miután az államosítás következtében a hitközségnek nincs saját iskolája, a Talmud Tórának kimondott célja éppen az, hogy az állami tanterv szerint heti két órában megszabott hitoktatási idő újabb két órával megtoldja. A Talmud Tóra jelenleg Gerson József főrabbi vezetése alatt működik és 200 tanulója van. Új korszak kezdődött a hitközség történetében 1904., amikor Klein Adolf dr. volt kórházi főorvos, v. tartományülési képviselő foglalta el az elnöki széket, aki azóta is megszakítás nélkül vezeti a hitközséget. Első ténykedése volt, hogy minden adófizetőnek megadta a választójogot és a hitközséget demokratizálta. Az adminisztrációt egészséges alapokra fektette, nyugdíjalapot létesített a tisztviselők számára, modernizálta az istentiszteletet s pár év alatt kitartó és hozzáértő munkásságával a vezető hitközségek sorába emelte az addig kisjelentőségü vidéki hitközséget. 1914-ben létesült a Patronázs-Egyesület, mely 30 árva gyereket nevel s 1923. nyitották meg a Singer Bernát Szeretetház-Egyesület díszes kórházát, mely jelenleg az SHS. királyság egyetlen zsidó kórháza. Ugyanezen évben alakult meg a Hakoah ifjúsági egylet is. A közéletben jelentős szerepet játszanak: Klein Adolf elnök, Török Ármin honvéd törzsorvos, Barta Antal városi tiszti főorvos, Wilheim Adolf városi közkórházi igazgató. Sz. szülöttei közül többen emelkedtek országos hírnévre, így Milko Izidor (1. o.) író, Teles Ede (1. o.) szobrászművész és Geréb József (1. o.) a klasszika filológia tanára. A város közgazdasági életét előmozdították: Hartman Rafael (baromfiüzeme 500 embernek ad kenyeret), Steiner Kálmán ( Ferrum vasúti kocsijavítóműhelye 600 munkást foglalkoztat), Roth Ármin kalapgyárában 250, Glied Adolf és Kohn Sándor bőrgyárában 300, Rotmann Imre vasbútorgyárában 150 és a Goldner Testvérek jégszekrény-és bútorgyárában 100 alkalmazott nyer állandó elhelyezkedést. A SzHSz. királyság e második legnagyobb hitközségének lélekszáma 950 családban 5000, akik közül 1285 adófizető. Foglalkozás szerint a hitközség tagjai a következőképen oszlanak meg: 16 nagykereskedő, 34 gazdálkodó, 336 kereskedő, 27 ügyvéd, 38 köztisztviselő, 26 nagyiparos, 28 orvos, 202 magántisztviselő, 10 vállalkozó, 364 iparos, 2 mérnök, 10 iró és hírlapíró, 17 magánzó, 35 munkás és 40 egyéb. A hitközség évi költségvetése 1.100,000 dinár. Hitéleti célokra 500,000, filantropikus és szociális célokra 200,000 dinárt költ a hitközség, amely négy - nyugdíj, kamatmentes kölcsön és jótékonysági - alapot kezel összesen 345,000 dinár értékben. A világháborúban részt vett tagjai közül 54-en estek el. Mai vezetősége: Gerson József főrabbi, Klein Adolf elnök, Hartman József alelnök. Elöljárók: Fischer Jákó, Palóc Simon, Mezei Izsó, Fenyves Ferenc, Hercog László, Schreyer Lajos, Lederer Emil, Víg Zs. Sándor, Glied Adolf, Kohn Mózes, Vidor Imre titkár. Főkántor: Basser József. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4668 .cimszó a lexikon 815 . s köv. oldalán.