14664.htm CIMSZO: Szabadelvűség SZOCIKK: "bünbánatban és jócselekedetekben ezen a világon, mint az egész túlvilági élet."" Ezt azonban nem kell úgy felfogni, mint a túlvilágba vetett hit tagadását, mert ezt az állítást a következő előzi meg: ""Jobb a túlvilág egyetlen órája lelki nyugalomban ennél az egész világnál (Ábot 4. 22). Tehát van túlvilág és nagyon üdvösséges az ott való tartózkodás a halál után, de az igazi üdvösséget és a lelkinyugalmat mégis csak a tiszta erkölcsök adják. Ez az aggadikus aforizma mindenesetre érdekesen példázza, hogy minő egyensúlyozó rúddá vált a hagyományos írásmagyarázat a vallás és erkölcs szakadékai fölött a józan meggondolás keskeny pallójára szorult ember kezében. Az ősi Sz. örök dokumentumai a Biblia ama könyvei, amelyek bölcselkedő tartalmukkal tűnnek ki: A Példabeszédek Könyve, Jób Könyve és a Prédikátor Könyve. Ezek a könyvek a józan ész sugallatára vezetnek vissza minden erkölcsi normát és nem keresnek ehhez szentesítést a kinyilatkoztatásban, sem mennyei meglátásokban. De elfogulatlanságukat még ennél is jobban az a feltűnő jelenség bizonyítja, hogy nincsenek külön tekintettel a zsidó népre, nemzeti problémával nem foglalkoznak és a zsidó vallásnak egyetlen intézménye sem szerepel a gondolatkörükben. A papi uralommal szemben már a próféták éltek a kritika jogával és ezt mindig a szabadelvűbb felfogás érdekében gyakorolták. A talmudi zsidóság már nem a kaszt papság előjogai ellen küzdött, hanem a törvényalkalmazó módszerük ellen, amelyet elavultnak és túlsötétnek tartott. A Sz. még a judikatúrát is a korhoz mért reformokra kényszerítette. A farizeusi zsidóságnak az a talmudi intézkedése, amely a Biblia büntetőszankcióit módosította és a ""szemet-szemért"" törvény szövegét csak képletesen vette és pénzváltságra értelmezte át, a Sz. diadala volt a szadduceusokkal szemben, akik még az igazságszolgáltatásban is ridegen a Biblia betűihez ragaszkodtak. Minden ősi intézménye között legszentebbnek a szombati munkaszünete ttartotta és tartja ma is még a rabbinikus zsidóság. Évszázadokon keresztül a talmudi törvényfejtegetés következetesen arra törekedett, hogy a megtámadha-tatlan szentségek közé emelje a szombati nyugalmat. A nyugalomnak körülbástyázása és minuciózus szabályozása már annyi törvényt szaporított, hogy a szombat nem megszabadulást s pihenést hozott a lelkeknek, hanem súlyos terheket csupán. A Talmud gátat akart vetni e túlzásoknak és liberálisabb felfogást követelt, mert ""nektek van átadva a szombat nem pedig ti a szombatnak"" (Mechilta Exod. 31. 13). Ugyanezt mondta Jézus is. A szombat az emberért teremtetett, nem az ember a szombatért. Márk 2. 27). A rabbinikus Sz.-nek ez a finom disztinkciója már akkor szállóigévé válhatott és közszájon forgott. Rokonságot tart ezzel a gondolattal a Talmudnak egy másik mondása is "" Tedd köznappá a szombatodat, csak ne szorulj emberekre! "" Kétségtelen, hogy nem szabad ezt szó szerint venni és csupán a munka nagy szentégét akarta gloriflkálni, amikor bátran és liberálisan a szombat szentsége mellé vetette. Ősi szokásjogok ellen is harcolt a talmudi Sz. és a" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4664 .cimszó a lexikon 814 . oldalán van.