14663.htm CIMSZO: Szabadelvűség SZOCIKK: "arra törekedett, hogy a Szentirásnak amúgy is súlyos rendelkezéseit még megszigorítsa. Komplikált módszert épített ki erre és ebben nem csak a Biblia természetes értelmének volt nagy szerepe, de a szavak számértékének, a betűknek, a kötőszócskáknak és sok más egyébnek is. Ezt a módszert rabbi Akiba fejlesztette ki. A hivatalos felfogás nem mert szembeszállni a nagytekintélyű Akibával, de az Aggada meg merte tenni és a szabadelvű írásmagyarázat érdekében maró gúnnyal csúfolta ki a nagy mester túlzásait. Es a hatás kedvéért még a travesztálás eszközeitől sem riad vissza, magát Istent teszi meg Akiba kritikusának és a legközönségesebb szólásformákat adja Isten szájára, ami abban az időben, mikor az Isten-névből tabut csináltak és még a kiejtésétől is tartózkodtak, istenkáromlásnak számíthatott. Ez az Aggada a Tóra írása közben mutatja be Mózest. A nagy próféta elmerül a munkájába és egy-egy betűre gyönyörű cikornyákat rak. Az Isten nézi, aztán derűsen arra figyelmezteti, hogy mindezt csak Akibának csinálja, aki "" ezekre fogja majd ráaggatni az ő szigorításainak limlomját"". Az Aggada Sz.-e a dogmatikus írásmagyarázaton is sok sebet ütött. A hagyományos felfogással szemben, amely a genezist a Biblia nyomán hirtelen elhatározásnak és hat napig tartott munkának tünteti fel, az Agggada azt vallja, hogy Isten számos világot teremtett és semmisített meg, amíg a mait jónak találta. Az Aggadának ebben a szabadelvű felfogásban már az evolúció csirái erjednek. Olykor a csodahit ellen is küzdött az aggadikus Sz. Megsemmisíteni nem merte, mert ezzel olyan elképzeléseket irtott volna ki a zsidó néplélekből, amelyek történelmi és költői értékek gyanánt éltek benne és eggyé forrtak a vallásával is. A Bibliában említett csodákról nem lehetett azt állítani, hogy azok nem történtek meg, de abba sem tudott belenyugodni az ókori zsidóság Sz.-e, hogy a nép úgy fogja fel őket, mint a természeten elkövetett erőszaktételt. Az Aggada ennélfogva azt a kompromisszumos formulát találta ki, hogy e csodák képeit a teremtés utolsó órájában fogadta magába az Isten, a megvalósulásuk tehát nem természetellenes, hanem törvényszerű, mert az Istenben éltek kezdettől fogva mint megvalósulásra váró princípiumok. Mindazon kísérletek között, melyeket a vallásbölcselet tesz avégből, hogy összeegyeztesse a csodákat a természet örök törvényeivel, ez a népies, naiv próbálkozás nem a legsikerületlenebb. De mindenesetre dokumentálja a talmudi gondolkodás szabadságát a bibliai szöveggel szemben, anélkül, hogy az abba vetett hitet megrendítette volna. Bőséges anyagot adtak a túlvilágról alkotott képzetek is a szabadelvű korrektívumoknak. A tálvilág már a Talimid korában mint az üdvösség és a hibátlan igazság országa élt a nép hitében. A zsidóság csak a túlvilág előcsarnokának, a kereszténység, siralomvölgyének tekintette a földi életet. Az életett már senki sem vette komolyan. És erre a Talinud egészen új felfogással lepi meg a cinikusokat és rezignálókat. Van még valami, ami még a túlvilági üdvösségnél is különb és ez az erkölcs. ""Jobb egyetlen óra" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4663 .cimszó a lexikon 814 . oldalán van.