14653.htm CIMSZO: Sulchán Áruch SZOCIKK: Sulchán Áruch. Josef ben Efraim Karo (1488-1575) törvénytára, amely véglegesen szabályozta a zsidó hitéletet. A S. kompendiuma Karo főművének, a Bész Joszef c. munkának, amelyen 35 évig dolgozott. Ez a grandiózus munka az újabb eszmeáramlatok produktuma, mert a módszeresség már olyan méretekben érvényesül benne, mint amilyent az előtte élt kodifikátorok még nem alkalmaztak. A halachikus anyag elrendezésében a szelektálás és a modern kritika módszereit Karó alkalmazta legelőször.Nagy elődeitől csak ebben különbözött, egyebekben hozzájuk alkalmazkodott és inkább csak arra törekedett, hogy amit azok kezdtek, teljesebbre építse ki, mint arra, hogy túlszárnyalja őket és újat alkosson. Bész Jószef c. nagy műve is nem egyéb, mint Jákob ben Asér (1340) Arba Turim (Négy sor) kommentárja. Csakhogy úgy írta meg ezt a kommentárt, hogy hatalmas törvénytár lett belőle. Összegyűjtötte a második jeruzsálemi Templom lerombolása óta keletkezett halachikus döntvényeket, ismerteti és meg is bírálja a rájuk vonatkozó összes kommentárokat és sommázásul megállapítja a végleges haláchát, tehát azt a törvényt, amelyet érvényesnek kell elismerni. Munkájának értékeléséhez tudni kell, hogy maga Jákob ben Asér is úttörő munkát végzett a Arba Turim megírásával és ezt az utána következő korok is elismerték, mikor kódexét a Halacha alapművéül fogadták el. Karó is erre építette fel az ő Bész József -jét és ezért az ő munkájának méltánylásához is csak úgy juthatunk el, ha legalább nagy vonalaiban ismerjük az alapépítményt. Jákob ben Asér kódexe négy részre oszlik. Az elsőnek Orach Chájim (Az élet útja) a címe és a köznapokra, a szombatra éz az ünnepnapokra vonatkozó törvényeket tartalmazza. A második könyv címe Joré Dea (A megismerés tana) és a vallásgyakorlat kódexe. A sorozat harmadik része az Eben Haézer (A Segítség köve) a házasságijogot, a negyedik rész pedig, a Chosen Mispot (A jog paizsa) a polgári jogszolgáltatást adja. Jákob ben Asér kétségtelenül logikusan törekedett az érvényes törvények világos elrendezésére, de csak az addigi zűrzavart oszlatta el. Könnyebbé tette az áttekintést, de olyan kódexet, amelyre a gyakorlati életben megnyugvással támaszkodhatott volna a zsidóság, mégsem adott, mert túlságosan részletező és a különböző vélemények felsorolásában oly terjedelmes, hogy nem adhatta meg azt a gyors tájékozást, ami a törvénytárak legfőbb érdeme. Ehhez hozzájárul még az a hátránya is, hogy a forrásmunkákat nem jelöli meg. Ezért határozta el magát csaknem másfél század után Karó, hogy kommentárt ír az Arba Turim-hoz és rendet teremt a rabbinikus törvényhozás útvesztőiben. így jött létre az első szisztematikus törvénygyűjtemény. Karó érezhette, hogy a jövő zsidóságának fundamentumát építette ki ebben a munkájában, de ahhoz, hogy köztulajdonná lehessen,még ezt is túlságosan bonyolultnak találta. Ezért írta meg kilenc évvel később a Sulchan Áruchot-ot (Terített asztal), a Bész Josef kompendiumaképen, még pedig olyan szigorú szabatossággal, hogy azt, a saját állítása szerint, akárki is harminc nap alatt könnyen áttanulmányozhatja. Olyan kódexet akart a zsidóság kezére adni, amely minden kételyt megszüntet és megkönnyíti az eligazodást a rabbinikus törvények labirintusában. Ez a törekvése a, legnagyobb mértékben sikerült, még pedig azért, mert módszeresen dolgozta fel az anyagot és ahhoz az alapelvéhez, amely a döntvények végleges lerögzítésénól irányította, vaskővetkezetességgel ragaszkodott. Minden törvényt a legelismertebb döntvényezők véleménye alapján szövegezett meg. Érvényesnekpedig olyan döntvényt ismert el, amely három auktoritás azonos felfogását fejezi ki. Mérték adó döntvényezőknek általában Alfasi-t, Maimoni- des-t és Aser ben Jechiel-t fogadja el. Ha e három kodifikátor törvénymagyarázata egyezik, akkor minden más rabbinikus tekintély véleményét figyelmen kívül hagyja és érvényes törvénynek az ő egyező döntésüket iktatta a törvénytárába. Abban az esetben pedig, mikor Alfasi, Maimuni és Aser b. Jechiel nem mutatnak valamely törvény értelmezésében egyöntetű felfogást, akkor Karó a többségi vélemény után igazodott, illetve azt a véleményt kodifikálta, amelyet e három közül kettő egyezően vallott. A S. hatása és népszerűsége olyan nagy, hogy alig is van még egy munka a rabbinikus irodalomban, amely hozzá mérhető. A zsidóság felismerte nagy értékét, amely főleg abban áll, hogy véget vetett a különböző iskolák és irányok torzsalkodásainak és az egész talmudikus törvényrendszert egy munkába tömörítette. A tudományos világ úgy fogta fel ezt a kódexet, mint a talmudikus törvénytudomány zárókövét. Maga a zsidóság pedig a legmegbízhatóbb útmutatót látta meg benne, a hitélet legfőbb őrét és szabályozóját és abban a tudatban, hogy leghívebben jut benne kifejezésre az ősi vallásos felfogás, önként vetette magát a szuverenitása alá. Ma már csaknem az egész világ zsidósága a S.-ot ismeri el a hitélet alapjául és csupán a re formzsidóság szélső irányzata tett az utolsó évtizedekben kísérletét arra, hogy a tőle való függetlenítésre bírja rá a haladó zsidóságot. De ez az elszakadás csak nagyon kis területre kor látozódott és ma, különösen Magyarországon, még a leghaladóbb hitközségek is hitéletüknek a S. szellemében való restaurálására törekednek. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4653 .cimszó a lexikon 811 . oldalán van.