14554.htm CIMSZO: Sopron SZOCIKK: "A Dózsa-féle parasztlázadás idején, 1514. Újabb veszedelem fenyegette a S.-i zsidókat. Ulászlóhoz fordultak segítségért, hogy védje meg őket a lázadókkal szemben, mire a király S.-nak különös védelmébe ajánlotta őket. így el is kerülték a súlyosabb megpróbáltatásokat. Ennek a kornak igazságszolgáltatásáról jellemző példát jegyzett fel a történelem. Egy Dorothea nevű gyilkos asszonyt, aki Handel nevű zsidónak a feleségét meggyilkolta és kirabolta, a városi hatóság állítólag Brandenburgi György kérelmére szabadonbocsátott és a városi bíró a rablott holmi egy részét a maga számára lefoglalta. A meggyilkolt asszony férjének végül is a kormánytanács szolgáltatott igazságot. Ebben a korban gazdasági téren is sok megszorításnak tették ki a S.-i zsidókat, így megtiltották nekik a finomabb és drágább posztóneműekkel való kereskedést, mivel féltek versenyképességüktől a keresztény kereskedők (1. Kereskedelem). Csak könnyű cseh posztót árulhattak, azt is csak mérsékelten. A szabó-céh keresztülvitte, hogy zsidó szabók új ruhát ne adhassanak el kereszténynek. Az alkuszok elérték, hogy keresztény által kötendő üzletnél zsidó ne közvetíthessen. Az élelmiszerárusok és piaci kofák az ellen léptek fel sikerrel, hogy zsidók olyan árukat, amilyenekkel ők kereskednek, eladásra ne vásárolhassanak. S.-ban minden egyes házhoz tartozott a városi teleknek egy bizonyos része, csak a zsidók házainak nem jutott egy darab sem. Egy 1379-ből való okirat maradt fenn őrről a S.-i levéltárban. A S.-i zsidóknak elnyomott helyzetén nem egyszer segített az a körülmény, hogy a zsidók megkárosítása a királyi kincstár kárára történt, minthogy a zsidók a király kamaraszolgái voltak (1. Kamaraszolgák). Így II. Ulászló alatt is ez okból történt királyi beleavatkozás az érdekükben, majd II. Lajos is kijelentette S. városának, hogy nem fogja tűrni az ottani zsidók elnyomását. 1523-ban oltalma alá vette a S.-i zsidókat és meghagyta a városnak, hogy az általa is megerősített szabadalmaik értelmében hagyja békében élni a zsidókat és gondoskodjék vagyoni és személyi biztonságukról. A különböző adókkal azonban csak nyomorgatta a város még ezután is a zsidókat (1. Zsidó adók). Az ingatlanok után is neki fizettek és egy Jakl nevű S.-i zsidó-nőről feljegyeztetett, hogy megvásárolt háza után évenként egy magyar forintot fizetett a városnak. A S.-i zsidók létszáma egy 1527. kelt okirat szerint, négyszáz főnyi volt. Ennyire teszi az akkortájt kiűzött S.-i zsidók számát is. S. városa 1526. az ottani zsidók nagy száma miatt panasszal fordult Ferdinándhoz, ez a nagy szám azonban öt-vagy hatszáz lehetett mindössze, ha tekintetbe vesszük, hogy a mohácsi vész idején S.-ból is számosan megszöktek, azonkívül pedig a zaklatások miatt sem várták meg mindnyájan végleges kiűzetésüket s már korábban önként távoztak A S.-i zsidó község középnagyságú volt és az 1517. Kivetett ""taxa extraordinariá""-hoz 80 forinttal járult hozzá. Az 1406 és 1450 közötti időben a pozsonyi és a S.-i zsidók hitközségo volt a legtekintélyesebb és egy időben a vezérszerep a S.-i zsidóknak jutott. De sok zaklatás között fejlődött a hitközség és így tartott ez a mohácsi vészig. A végzetes vereség után, amikor a türelmetlen katolikusok vették kezükbe az ország kormányzását, a zsidók helyzete nagyon rosszra fordult Magyarországon. 1526-ban hosszas huzavona után a S.-i zsidók királyi dekrétummal ""örök-időre"" kiűzettek a városból, ahová csak a XVIII. sz.-ban kezdtek visszatérni. A S.-i zsidóság vallási életéről e korból kevés történelmi adat maradt ránk. Kétségtelen, hogy S.-ban virágzó hitközség volt, amely egy színvonalon állott a két legnagyobb hitközséggel, a budaival és a pozsonyival. A zsidókat kiűzetésükkor ki is rabolták és a héber pergamenteket bekötési tábláknak használták fel, amelyekből néhány még ma is megvan a S.-i levéltárban. Ezekből kitűnik, hogy a zsidók Talmuddal és a Biblia exegesisével foglalkoztak és tanulmányozták Maimonidesz törvénykönyvét is. Természetesen egyházi intézményeik is voltak. 1379-ben két rituális fürdőről van tudomásunk. 1440 óta többször említtetik a zsinagóga, amely az Új-utcában volt. Ez az utca volt a zsidók utcája. Tudós rabbik álltak a hitközség élén. Körülbelül a XIV. sz. végén élt Meier rabbi, akire a Minhógim szerzője, mint kiváló tekintélyre hivatkozik. A XV. sz.-ból ismerjük Kálmán rabbit, Gedl rabbit, Jákob rabbit és Juda rabbit. Utóbbit a XIV. sz. egyik történetírója, a Salselesz Hakabóló szerzője, mint az askenáz országok egyik nagy tudósát említi. Valószínű, hogy ezek tanházakat is tartottak fenn, erre azonban nincs bizonyíték. A mai zsidóság története 1840. kezdődik. Azelőtt is laktak néhányan a városban, de csak titokban, mint ""megtürtek"" és nem végeztek semmi közösségi munkát. 1840-ben az országgyűlés megnyitotta a zsidók számára a szabad királyi városokat és ekkor kezdetét vette a zsidók letelepedése S.-ban. Érdekes jelenség, hogy legtöbben Lakompakról, Kis-Martonból, Kaboldról, Német-Kereszturról és Nagy-Martonból jöttek, ahová őseik tulajdonképpen S.-ból kerültek az 1526-i száműzetés alkalmával. A S.-i városi tanács a tradíciókhoz hűen ismét áskálódott a zsidók ellen, de ezúttal teljesen eredménytelenül. A zsidók száma állandóan növekedett. Eleinte a beköltözöttek nem tömörültek külön hitközségbe, hanem annak a hitközségnek kötelékében maradtak, ahonnan elkerültek és csak ""vallási társulatot"" létesítettek. Ez minden tekintetben nehézségeket okozott, de leginkább a temető és az iskola hiányát érezték. 1850. temetőhelyet kérelmeztek a várostól, amit azonban a tanács nem adott meg. 1852-ben magániskolára való engedélyt kértek; ezt meg is kaptak, de a létrejött iskola kezdetben nagyon gyengén működött. Az utolsó zsidóellenes zavargások 1858. voltak, a kormány azonban szigorú parancsot adott ki és azonnal rendet teremtett. A zsidók most már zavartalanul élhettek és mindinkább érezhetővé vált az önálló hitközség alapításának szüksége. Horschetzky Róbert, a vallásos gyülekezet elnöke 1857. kérvényt nyújtott be a hitközség alapításának engedélyezése végett és miután kimutatta, hogy hányan tartoznak a soproni községhez, megkapták az engedélyt s a. bizottság megalakult. Az első elöljárók Horschetzky Róbert. Zappert Miksa, Meller Miksa, Kohn Salamon és" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4554 .cimszó a lexikon 799 . oldalán van.