14140.htm CIMSZO: Rohonc SZOCIKK: Rohonc (Rechnitz, A.) nagyk. Vas vm. 4137
lak. A XVIII. sz.-ban a megye első városa volt és a zsidók is korán alapították
itt meg hitközségüket. A R.-i hitközség nemcsak egyike a legrégibb
magyarországi hitközségeknek, de hosszú ideig a legtekintélyesebbek közé
tartozott és befolyása az egész Dunántúl zsidóságára kiterjedt és Vas, Zala és
Somogy zsidóságának valósággal központja volt egészen a XIX. sz. elejéig. A
hitközség első alapítóinak és elöljáróinak neve ismeretlen. A R.-i zsidóknak
aBatthyányak voltak a védő-uraik, a birtokukon élő zsidókat ők látták el
véd-levelekkel a jogtalanság korszakaiban. A hitközség fejlődése a XIX. sz.
második felében, a kiegyezés folytán beállott gazdasági helyzet következtében
megállott. Pedig 1735. nagyságra nézve még a hatodik helyen állott az
országban, a XVIII. sz. második felében több mint kétszáz családot számlált
kerületével együtt, ami jelentékeny szaporulatot mutat, ha tudjuk, hogy 1687.
még csak 36 családból állott a hitközség. 1848. csupán R.-on 209 zsidó család
élt, amely aztán mire elérkezett a XX. sz., leapadt 60-70 családra. A hitközség
mai létszáma is ezen a nívón mozog, aránytalan kis számban azokkal a
sírkövekkel szemben, amelyek alatt három század letűnt nemzedéke nyugszik a
zsidó temetőben. A temető első olvasható sírköve az 1682. esztendőt tünteti
fel, azonban bizonyos, hogy maga a temető sokkal régibb. Eredeti területét
1827. megnagyobbították. A hitközségnek a XVII. sz. első felében még csak kis
imaháza volt, egy 1649-ből való frigyszekrény-függöny őrzi ennek az emlékét. Az
ereklyét a község jámbor asszonyai ajándékozták annak idején a hitközségnek.
Később az egyik Batthyány gróf építtetett a községnek zsinagógát, amelynek
használatát évi bér fejében engedte át. 1707-ben aztán a zsidók 500 forintért
megvásárolták a zsinagóga tulajdonjogát. R. annyira központja volt a zsidó
életnek, hogy 1718. szüksége mutatkozott annak, hogy új és nagyobb templomot
építsen a hitközség. 1727-ben megvásárolták a templomkörüli telket és épületet
600 frt-ért. Idekerült a paplak és az iskola. Ezt a templomot 1855.
restaurálták és még ma is épségben fennáll a katolikus templom szomszédságában,
ami ellen építése idején élénken tiltakozott az egyház, de a türelmes
Batthyányak nem befolyásoltatták magukat. A templom felépítésének emléke a
császári udvarhoz közelálló Sámson Wertheimer nevéhez fűződik. A R.-i templom
kegyszerei antiquitásuk révén jelentős értékűek. Három antik serlege 41 lat
ezüst, a tórakorona 147 lat ezüst. A tóravért nem tüntet fel évszámot, de
mindenesetre a XVII. sz.-ból való. Egy tóravért 1718 évszámot visel az újabb
templom építésének idejéből. Két tóratorony Gitl, Józel hakohén leánya és Lea,
Lemel Áser leánya ajándéka. Az 1649-ből származó frigyszekrényen kívül a
legrégibb ereklye 1727-ből való. A feliratok a függönyök felső részén csak
két-három rövid sort tartalmaznak, ellentétben a XIX. sz. óta divatozó
terjengős feliratokkal. Az adományozó a hitközség egyik elnöke, Mesullam Ziszl,
Cevi fia és annak neje, Gitl, Jákob leánya volt. Egy 1751-ből való dús keleti
szövetből készült függönyt Jákob fia és neje Frumet, Lipmann ha-kohén leánya
ajándékozott a templomnak. A harmadik, amely 1794-ből való, Feis Léb, Ezriel
Mendel fia ajándéka. Sokkal régibb tórakőpenye van a községnek 1748-ból és
tórakötője 1751-ből. Méir ben Sámuel és neje Pelatach, Méir leánya 1740. egy
frigyszekrény-függönyt ajándékoztak circumcisió alkalmával. A R. i hitközség
levéltárában számos nagybecsű kézirat és fontos dokumentum van, amelyeket most
rendeznek, miután a burgenlandi tartományi tanács a közel jövőben zsidó
múzeumot létesít, amelynek anyagát a hitközségek szolgáltatják. Egy 1740 körüli
évi számla világos betekintést enged azokba a ételekbe, amelyeket a község tagjainak
kellett kiegyenlíteni: Nagy mészárszékért 400 frt, kis mészárszékért 80, fiatal
marha vágatásáért 40, kóser bormérésért 400, pálinkamérésért 400, baromfivétel
alól való felmentésért 75, védelmi díj 1116, régi kivetési átlag 200, egyéb
300, összesen 3011 frt. Ezenkívül meghatározott előírás szerint járt újévi
ajándék: a kegyuraságnak, a tiszttartónak, az uradalmi irnoknak, a gazdának, a
két plébánosnak, (magyar és németnek), a várbíróknak, a kisbírónak és a
céhmestereknek. Idővel még szaporodott a teher, mert a földesúron kívül még az
állam, illetve a legfelsőbb kegyúr is megadóztatta őket. Mária Terézia 1749.
rendelte el a türelmi adó (l. o.) fizetését, amely a R.-i zsidókat ép úgy
sújtotta, mint az ország egész zsidóságát. Csak 1846. szabadultak fel alóla,
amikor az ország zsidósága 1.200,000 forintban kiegyezett a kincstárral. Noha a
R.-i zsidók nehéz terheket viseltek, templomukról továbbra is szívesen
gondoskodtak. 1822-ben öt fivér ajándékozott dús aranyhímzésű függönyt a
templomnak, Frankl Mihály és neje 1850., Reinfeld Ábrahám és neje pedig