14103.htm CIMSZO: Responsumok SZOCIKK: "Responsumok. Döntvénytárak, amelyek elismert talmudi tekintélyek döntvényeit tartalmazzák. A rabbinikus irodalomnak ez a része a Talmud lezárása után keletkezett és még ma is virágzik. Keletkezése arra vezethető vissza, hogy a tannaiták, amorák, sabureusok iskoláinak megszűnése után az írásmagyarázat, a törvény értelmezése és a jog alkalmazása autentikus fórum nélkül maradt, s az interpretálás és döntés jogköre azokban a kérdésekben, amelyek nyitva maradtak, az egykori intézményekről az Akadémiák vezetőire, majd pedig más auktoritásokra szállt át. Az élet folyton változó formái között és a tudományos érdeklődés állandó növekedése mellett új meg új kérdések merültek fel, amelyek tisztázást követeltek. Gyakorlati és merőben doktriner kérdésekben tehát a zsidó közületek és egyes tudósok az akadémiák gáónjai, később más általánosan elismert tudósok elé terjesztették kételyeiket. Ezekből a kérdésekből (héberül: saálosz) és az ezekre adott feleletekből (héberül: tesuvósz) alakultak ki a R., amelyek Saálosz u-Tesuvósz néven ismeretesek a rabbinikus irodalomban. A R. mindent felölelnek, nehezebb bibliai, misna- gemára- szövegek magyarázatát éppenúgy, mint vallásfilozófiát, asztronómiát, kronológiát, geográfiát, matematikát, stb. s irodalmuk amely ezerhétszáz év változatos viszonyait tükrözteti vissza, kultúrtörténelmi szempontokból is rendkívül becses. A legrégibb R. az első századokban beolvadtak a legrégibb Talmudszövegekbe. Már a talmudi korban nagykiterjedésű tudományos levelezés indult meg Babylonia és Palesztina rabbijai között. A responsum-irodalom e bevezető korszakában sok tekintetben hasonlóságot mutat ugyanazon korszak római jogászainak döntéseivel, bizonyos tekintetben pedig a keresztény egyházatyák epistoláival is. Rendkívüli tömörség s a tárgyhoz való szigorú ragaszkodás a fő jellemvonása. A gáóni-korszakban leginkább a talmudi jogi viták képezték főkép a R. tárgykörét. A gáónok válaszlevelei sok problémára adnak határozott és döntés jellegű választ. Ebben a korszakban (a IX. sz.-ig) a Kelet a Nyugat rabbijaival is tudományos összeköttetésbe kerül, így pl. a szurai (Perzsia) zsidó Akadémia főnöke döntését Barcellonába küldi az ottani rabbi megkeresésére. Az első IX. sz.-ból fennmaradt R. már a könyvnyomtatás első százada óta jelennek meg különböző kiadásokban. Konstantinápolyban jelent meg 1516. a Halachósz Peruchósz min-ha Gáónim. Régi fontos R, még a következők: Saálósz u-Tesuvósz mé- ha - Geonim (Konstantinápoly 1575); Saáré Cedek (ed. R. Nissim ben Chajim, Saloniki 1792); Saáré Tesuvó (Leipzig 1858); Tesuvósz Geonim Radmónim (ed. D. Cassel, u. o. 1868); Chemdó Genizó (Jeruzsálem 1863); Tesuvósz ha-Geonim (ed. Musafia, Lyck 1864); Tóroszon sel Risonim (ed. Ch. Horovitz, Frankfurt a. M. 1882); Tesuvósz ha-Geónim (ed. Prof. Harkavy St. Petersburg, Berlin 1885); Tesuvósz Geoné Mizrach umaarov (ed. Joel Müller, 1885 ; Taám Zekénim (ed. Eliezer Askenazy, Frankfurt a. M. 1856); Kevucasz Chachómim (ed. Warnheim, Wien 1867). Ugyancsak a régi korok responsum-irodalmát tartalmazza Louis Ginzbergnek, a new-yorki zsidó teológiai szeminárium kitűnő tanárának műve: Geniza-Studies (1905). A késői középkor hírneves tudósainak responsumait sok helyen kiadták a XIX. sz. folyamán, többnyire Orosz-Lengyelországban, folióalakban és igen szép kiállításban. Ilyenek: Aseri (Ros) Halóchósz-ja, R. Salomo ben Aderesznek és R. Rothenburgi Me?rnek responsumai, melyek közül különösen az aragoniai S. b. Adereszé a legelterjedtebb. A responsum-irodalom benne érte el csúcspontját, de úgy ő, mint a többi szerző nemcsak a talmud-jogi kérdésekre adott felvilágosítást és levelezésük kulturhistoriai szempontból is felbecsülhetetlen értékes anyagot szolgáltat, mert koruk kereskedelmére és a kultúra egyéb ágaira is adalékokat tartalmaz, emellett pedig telve van értékes filológiai, exegetikai, lexicografiai, matematikai, archeológiái és liturgiai vonatkozásokkal. A XII. sz.-ban különösen Francia- és Spanyolország rabbijai írtak R.-at. A kétféle felfogás és műveltség közt meglehetős különbség észlelhető. A tárgykör leginkább a Talmud-exegézis, de míg a spanyol iskola logikus, tömör és világos, a francia rabbik a dialektikára és casuistikára hajlamosak, ami hazájuk keresztény teológiai módszerének öntudatlan visszatükrözése. A legnagyobb responsum-szerző Franciaországban Rasi volt, akinek döntéseit a Pardes és a Mackzor Vitry tartalmazza. Spanyol területen R. Isaac Alfasi (Rif) volt a leghíresebb tekintély ; műve Saálósz u-Tesuvósz c. először Livornóban jelent meg 1780. Utánuk következtek francia részről R. Jakob Tam, a Szefer Hajjósor, R Ábrahám ben David Pasqui?res, és R. Eliezer ben Nathan Mayence, az Eben Haézer szerzője, míg spanyol-arab részről R. Joseph ibn Migas és Maimonides voltak a legnagyobb szerzők. Utóbbinak döntéseit a Peer Hadór és a Kórec Tesuvósz ho- Rambam tartalmazza. A XIII. sz.-ban a két vezető nyugati állam tudósai mellett már németországi rabbikat is látunk. A század legnagyobb tekintélye R. Moses ben Nachman (Nachmanides), a híres geronai tudós, akinek Saálósz u-Tesuvószja Velencében jelent meg először 1523., másodszor Zolkiewben 1798. Mint R. szerzője a legnagyobb a szintén aragoniai R. Salomo ben Aderesz volt. Az ő responsumai öt folió-kötetben jelentek meg (I. Bologna 1539, II. Livorno 1654, III. u. o. 1778, IV. Salonici 1803, V. Livorno 1805), újabb kiadása pedig Lengyelországban 3 folió-kötetben. E század német rabbitekintélye R. Me?r Rothenburg volt, akinek Saálósz u- Tesuvószja Cremonában jelent meg először 1557., míg a teljesebb kiadás Bloch Mózestől származik; ez utóbbinak címe Szefer Tesuvósz Maharam (Berlin 1891). Francia részről R. Isaac ben Séset volt híres responsumszerző. Utóbbinak műve Saálósz u-Tesuvósz c. először Konstantinápolyban jelent meg 1546-47., később Saálósz u- Tesuvósz horives Chadósósz c. Frenkel Dávid magyar talmudtudós adta ki Munkácson. A későbbi korok responsumai egyre inkább mellőzik a vallásfilozófiai és exegetikai tárgykört, főkép jogi tartalmúak, emellett a későbbi szőrszálhasogató pilpul (l. o.) jelentkezik bennük. Ez az egyoldalúság kétségtelenül a szakadatlan üldözések, a világtól való elzártság és elzárkózottság, a ghettóba való teljes visszavonulás eredménye és hatása. Nevesebb XVI. sz.-i szerzők Németországban: Israel Isserlein, a Terumo Chadósó, Israel Bruna, egy Saálósz u-Tesuvósz (Stettin 1860) szerzője, olasz területen R. Joseph Colon és R. Juda Minc, Törökországban R. jacob Berab, R. Elia Mizrachi, R. Levi ben Habib (Velence 1560), R. Moses Alashkov (Sabbionetta 1554), R. Joseph Caro, a Sulchan Áruch kodiflkátora, R. Samuel de Modena, R. Dávid abi Zimra, R. Azarja da Fano (megj. Dyrhenfurthban 1788). Ugyanekkor kezdenek fellépni Lengyelországban is a R. szerzői, így R. Moses Isseries, R. Salom Luria és R. Me?r Lublin a XVII. sz.-ban pedig R. Aron Kaidenover, az Emunasz Lemiel (Frankfurt a. M. 1683) és R. Menachem Krochmal, a Cemach Cedek (Amsterdam 1775). Ugyane sz.-ban német R.-szerzó volt: R. Jaír Chajim Bacharach, a Chovósz Jóir, míg olasz területen R. Samuel Aboab, a Devar Semuel (Velence 1702) szerzője, továbbá R. Moses di Trani es R. Jakob Alfandosi, a Mucol meés (Konstantinápoly 1718) szerzője. Olasz részről a XVIII. sz.-ban lép fel az utolsó responsum-szerző. Ez R. Sámuel Morpurgo volt, a Semes Cedókó (Velence 1743) szerzője, míg Törökországban R. Joseph Nabon, a Nechpah Bekészef (Konstantinápoly 1748) szerzője Irta az utolsó nagyobb responsum-gyűjteményt." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4103 .cimszó a lexikon 742 . oldalán van.