14095.htm CIMSZO: Rendészeti törvények SZOCIKK: Rendészeti törvényeit, a polgárok békéjére, biztonságára, egészségére, jólétére és erkölcsére vonatkozó törvények, melyeknek az a főcéljuk, hogy megakadályozzák a bűnözést. A zsidó állam már a legrégibb időben gyakorolta az ezirányú törvényhozást. A Deuteronomium (16. 18) soterim-ról, hivatalnokokról, a Targum peranin-ról beszél, amelyet majdnem valamennyi zsidó kommentátor, rendőrhivatalnoknak értelmez, akinek feladata volt a bíróság határozatait végrehajtani (Peszikta Rabbati 149b ; Jad Hachazaka; Szanhedrin la, továbbá Rasi és Ibn Ezra). A bibliai szövegek szerint a soterim kötelessége volt a rendelkezések kihirdetése, főkép háború idején (Deuter. 20. 5, 8, 9; Jósua 1. 10, 3. 2); a király személyére való őrködés (Krón. 1. 27. 1); a közmunkákra való felügyelet (Krón. II 34. 13). Josephus (Antiquitates IV. 8, § 14) azt állítja, hogy minden bíró két Lévi törzséből való rendőrközeggel rendelkezett. A bibliai iratokból is kitűnik, hogy valóban levitákat alkalmaztak rendőri szolgálatra (Krón. I. 23. 4; 26. 29; Krón. II 36 13). Minden városnak és minden kerületnek külön rendőrsége volt; (Deuter. 1. 15; Szifré Deut. 141; Szanhedrin 16b). Jehosafat király alatt az egész rendészet a legfőbb bíró joghatósága alá tartozott (Krón. II. 19. 11, v. ö. u. o. 26. 11). Említést találunk őrökről is, akik éjjelenként a városban cirkáltak s a gyanús személyeket letartóztatták (Énekek Én. 3. 3 ; 5. 7). A jeruzsálemi Nagy Templom udvarában 21 levita látta el a rendőri funkciókat s ezek közül felváltva három éjjelenként is őrködött. Az őrség kapitánya éjjelenként lámpással végignézte hogy az őrök helyeiken vannak-e s ha valamelyik elaludt, jogában állt azt megfenyíteni s tüzet vinni közelébe (Middót 1. 12). A Nagy Templom kapuinak kinyitása, amelyhez Josephus szerint legalább húsz ember volt szükséges, a kapusok (soórim) kötelessége volt s a felügyeletet külön hivatalnok látta el. A Misna (Ketubot 13a és 105a) magasabb rangú rendőrtisztviselőket említ, akik a Templom területén kihágási ügyekben bírói funkciót is végeztek és a templom-kincstárból kapták fizetésüket (Sekálim 4. 2 és 7). Babiloni a és Palesztina zsidó községeiben a város vezetősége alá tartoztak. Kötelességük volt: a mérték és súly felülvizsgálása (Szifra Kedósim 8. 8; Bábá Batra 89a), a piaci áruk árának szabályozása (B. B. u. o.) földmérés és felügyelés, hogy senki a szomszéd birtok határát meg ne sértse (u. o. és Rasbam u. ahhoz, Bábá Mecia 107b), őrködés a városokban (B. B. u. o.), fegyveres-lovas szolgálat a külvárosokban (Bábá Batra 8a, v. ö. Jebámót 121b). Fizetésüket a várostól a lakók adóiból, kinevezésüket pedig az exilarchától (l. o.) kapták. A Biblia és Talmud rendészeti törvényei igen nagyszámúak. A Biblia elrendeli a korlátok kötelező építését a háztetőkre, nehogy vért hozz házadra azáltal, hogy valaki leesik onnan (Deuter. 22. 8). A Talmud a barlangok, pincék, kutak befedését követeli (Szifré Deuter. 229) és a törött létrák eltávolítását (Bába Káma 15b); a kutyákat láncon kellett tartani s csupán este oldhatták el a láncról, de csakis ott, ahol az ellenségtől való félelem jogos volt (Bábá Káma 83a). Szelídítetlen állatokat, főkép vadmacskát nem volt szabad tartani s ha valaki ilyet talált bárki házában is, joga volt megölni az állatot (u. o. 80b; v. ö. Chullin 7b). Leomlott falat vagy fát a tulajdonosnak harminc napon belül el kellett takarítani, de ha veszélyes volt, akkor azonnal (Bábá Mecia 117b; Chósen Mispát 416, 1). Tilos volt az utcára követ dobni (Bábá Káma 50b) vagy a közutak alatt alagutat fúrni (Bábá Batra 60a), ezt csak a városvezetőség külön engedélyével, a rendészeti felügyelő ellenőrzése mellett lehetett. (Chósen Mispát 417, 1). Fegyvert nem volt szabad gyanús egyénnek eladni (Abóda Zárá 15b; (Jore Dea. 151, 5). A helyi bíróságoknak kötelességük volt intézkedni a veszedelmesebb utak biztonságáról, hogy az utasokat baj ne érje. A bíróságok szabályozták a közlekedést és postaszolgáltatást, tartoztak gondoskodni arról is, hogy az azilumjogot senki meg ne sérthesse. Számos R.-et hagyományozott a Talmud a kereskedelem és forgalom zavartalan lebonyolításának biztosítására. Meghatározták az utak szélességét, hogy a szemben jövő kocsik akadálytalanul kitérhessenek (Bábá Batra 100a, b). Gondoskodás történt arról is, hogy a házak balkonja és a házak előtti fák ágai a kocsin, lovon vagy teveháton járókat ne sérthessék (u. o. 27b, 60a). A folyók vagy tavak kikötőinél a bozótokat és vadon növő fákat bárki kivághatta, miután azok a fuvarosok munkásságát megnehezítették (Bábá Mecia 107b). Az építőanyagot nem volt szabad nyílt utcán hagyni, csupán a téglát és cserepet, de a tulajdonos ez esetben is felelősséggel tartozott az esetleges károkért (u. o. 118b). A vizet nem volt szabad az utcára kiönteni a nyári évszakban s ha esőzés idején meg is engedték, aki kiöntötte, felelősséggel tartozott (Bábá Káma 6a, 30a). A chásszideus-esszéusok (l. o.) meghonosították azt a szokást, hogy az üvegdarabokat mélyen a földbe ásták el a szántóföldeken, nehogy valakit megsértsenek, mások elégették vagy folyó mentén szórták szót a törött tárgyakat (u. o. 30a). A Jeruzsálemben érvényes R. eltiltották az elhasznált holmiknak az utcára való szórását, az agyagból való építkezést, a felesleges kertek ültetését (kivéve a rózsaligeteket), az apró jószág tartását s a trágya felhalmozását a város határain belül (Bábá Káma 82b). A R. fontos része az, amely a polgárok személyes szabadságára és tisztességére ügyelt. Aki valakit ellopott és rabszolgának eladott, azt a mózesi törvények értelmében (Exod. 21.16) halállal büntették. Az Én (Isten) szolgáim ők, nem a szolgák szolgái , gyakran hangoztatott elv volt a rabbiknál (Bábá Mecia 10a ; Kiddusin 22b; mindkettő a Levit. 25. 42 alapján). A börtönbüntetés nem szerepel a Bibliában, de később alkalmazták azt. A kártalanításról törvények gondoskodtak oly esetben, mikor az igényjogosultságot bíróság állapította meg. A testi fenyítést a szigorúan megállapított mértékben alkalmazták. A halálra ítélt megbecstelenítése tiltva volt s a kivégzettet nem volt szabad éjnek idején a bitón hagyni (Deuter. 21. 23). A közmorálról a rabbik a legrészletesebben intézkednek. A játékost a társadalom kitaszítottjának tekintették, tanúzását bíróság előtt nem fogadták el, sem esküjének nem adtak hitelt. Az egyéni tulajdonjogról részletes intézkedések és fejtegetések vannak a Talmudban. A földbirtok határát szigorúan megállapították s aki szomszédja földjére jogtalanul áthatolt, szigorúan megbüntették (Deuter. 19. 14; 27. 17). Erre külön mezei rendőri intézmény felügyelt. Nem volt szabad a mezőkön sem olyan állatot tartani, amelyik a másik szántóföldjén a vetést pusztította (Bábá Káma 79b) s még a galambdúcokat is ötven öl távolságra kellett felállítani a szomszéd birtokától, nehogy az utóbbi vetésében kárt okozzon (Bábá Batra 23a). Tilos volt a szomszéd birtok közvetlen közelében kutakat, gödröket és barlangokat fúrni (u. o. 17a), kemencéket pedig saját házban is csupán akkor volt szabad építeni, ha megállapították, hogy tűzveszély nem forog fenn (u. o. 20b). Az orgazdaságot büntették s ha gyanús volt egy tárgy eredete, tilos volt azt eladni. A juhásztól nem volt szabad juhot, gyapjút, tejet vagy borjút vásárolni (Bábá Káma 118b), sem pedig a kertésztől fát vagy gyümölcsöt (u. o. 119a). Asszonyoktól, akiknek nem volt magántulajdonuk, valamint szolgáktól szintén nem volt szabad vásárolni, kivévén olyan tárgyakat, amelyekre nem forgott fenn gyanú, de nem volt szabad ugyanezektől megőrzésre sem átvenni tárgyakat (Bábá Batra 51b). A csalás az üzletkötésnél szigorúan tiltva volt (Levit. 25. 14, 17), úgyszintén a félrevezetésre szolgáló kétértelmű beszéd is. (Bábá Mecia 58b), amely parancs a nem-zsidóval való üzletkötésre is ugyanúgy vonatkozott (Chullin 94a). El volt tiltva a tárgyak olyan értékesítése, amely értéküket meghaladó árra törekedett, úgyszintén az ilyen áruk kirakatozása is (Bábá Mecia 60a, b). Ha a bort vízzel keverték, azt addig nem adhatták el, amíg a vásárlóval a keverést nem tudatták (u, o.). A keverés rendőrtisztek jelenlétében történt (Toszefta Kelim; Baba Káma VI. 10; v. ö. Abóda Zárá 58a és Rasi). Érdekes és jellemző rendészeti intézkedés, hogy az előírt módon levágott állat vérének a főütéren való kifolyását a hentes azért, hogy a barom súlyosabb legyen, nem állíthatta meg mesterségesen (Chullin 113a). Különösen körülményesek voltak a mérték és a súly ellenőrzésére szolgáló R., amelyek a Biblia törvényein alapultak (Levitic. 19. 35, 36). A hamis súly és mérték használata a szoros értelemben vett magánlakásban is szigorúan el volt tiltva (Deuter. 25, 13-16; Bábá Batra 89b). R. Levi kijelenti, hogy a hamis súly és mérték használata nagyobb bűn, mint a-szexuális tisztasági törvények megszegése, mert ez utóbbit őszinte bűnbánattal le lehet vezekelni, de az előbbi által okozott kárt nem lehet, hacsak a csaló valamennyi vásárlójának kárát meg nem téríti (Bábá Batra 88b). A súlymérőt csupán kőből és üvegből volt szabad előállítani, de sem bádogból, sem vasból, sem más durva ércből, amelyen a piszok felhalmozódik (u. o. 89b). A súlymérőt nem volt szabad sóba tenni, mert ez növelte súlyát (u. o.). A szabad lengésre tágas helyet kellett hagyni (u. o. 89a), hetente legalább egyszer a tulajdonos köteles volt azt kitisztítani, míg a serpenyőket minden egyes mérés után (u. o. 88a). A piaci árak spekuláció útján történő felemelését a rabbik különösen elítélték s aki mégis ezt tette, azt az uzsorással s a mérték- és súlycsalókkal egyformának minősítették (Bábá Batra 90b). Tápanyagokat, amelyekre Palesztinának szüksége volt, nem volt szabad még a szomszédos Szíriába sem szállítani (u. o.). Éhség idején tiltva volt az élelem felhalmozása, még az őstermelő is köteles volt azt piacra vinni. Normális viszonyok között felhalmozás meg volt engedve a tulajdonosnak, de nem a közvetítő spekulálónak (u. o.). A gabonaközvetítés általában csak a pékeknek volt megengedve, olyan feltétel alatt, hogy kizáróan sütés céljára használták fel azt (u. o, 91a). A városi piacon a város lakói és eladói előnyben részesültek, jóllehet az idegen kereskedővel is igen liberálisan bánt a hatóság (u. o. 21b, 22a). Nőknek kozmetikai cikkeket idegenek is árulhattak s a tradíció ezt az intézkedést Ezrára vezeti vissza (Bábá Káma 82a, b). A tulajdonjog védelmére még a következő R. voltak: kiskorúak részére gyámot rendeltek ki (Ketubot 18b, 20a); beszámíthatatlanok vagyonát a hatóság kezelte (Chaggiga 3b ; Jore Dea I. 5); ha az alperes távol volt, akkor a bíróság gondnokot nevezett ki részére s ha idegenben halt meg az illető, a bíróság beavatkozott a birtokfelosztásnál (Bábá Mecia 38b, 39a). Okmányokat csupán olyan anyagon lehetett írni, amely minden vakarást és változtatást láthatóan feltüntetett (Gittin 23a; Chósen Mispot 42, 1). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4095 .cimszó a lexikon 740 . s köv. oldalán.