14090.htm CIMSZO: Remény SZOCIKK: "Remény (héberül tikva), valamely
kívánság elvárása. A R. valamennyi vallás jellegzetes alkateleme, főleg azonban
a bibliai zsidó vallásnak. A próféták és a Zsoltárok telítve vannak azzal a
gondolattal, hogy az embernek várnia és remélnie kell s hogy a R. egyetlen
forrása az Isten. Ez a R. abból a mélységes hitből táplálkozik, hogy Isten a
világ teremtője s az emberek sorsának intézője, de azonkívül Izrael megváltója
is (Exod. 6. 6-8; Deuter. 7. 6; Jesája 43. 4, 65. 19-25 ; Zsolt. 103.13);
Izrael a választott nép és Isten az ő őrzője (Jes. 41.8; 48. 20), aki a múltban
megszabadította s a jövőre ígéretet tett a patriarcháknak, Izrael egész népének
reménysége Ő, mint Jeremiás próféta nevezi: ""Izráel reménysége és
megváltója a bajok idején"" (Jer. 14. 8 ; 17. 13, Zsolt. 46. 5; 119.
11.). A legsötétebb időkben is a R. tartotta meg a zsidóságot. Már a próféták
ezzel élesztik fel a kétségbeesetteket s amikor az első jeruzsálemi Templom
lerombolásakor a zsidókat fogolykép hurcolták el, a próféták a R.-nyel
vigasztalták a népet s a múltból bizonyították, hogy az isteni gondviselés
őrködik Izrael felett. Ezért a szebb jövőbe vetett R. sohasem szunnyadt a
zsidóságban s különösen nőtt az a Makkabeusok alatti felkelés idején. Amidőn
Antiochus Epiphanes (175-163 időszám. előtt) megtámadta és meggyalázta a zsidó
vallást, ugyanakkor Dániel próféta az Ég Királyságába vetett R.-ről álmodozott.
A R. a zsidó vallásban még azon a meggyőződésen is alapszik, hogy Isten a világ
kormányzója és bírája. ""Az igazságos ember reménye boldogság, de a
gonosztevő várakozása romba fog dőlni"" (Példab. 10. 28. Zsolt. 9. 19
; 33. 5 ; 97.); ""Isten a mi erősségünk és menekvésünk, jelenvaló
segítség a bajnak idején*. (Zsolt.