14052.htm CIMSZO: Recepció SZOCIKK: "Recepció. A zsidó vallás egyenjogúsítása Magyarországon, amelyet az 1895. XLII. t.-c. biztosít. A R.-t már az 1869. évi zsidó kongresszus követelte Mezei Móric, Rósa Izsó, Simon József és Fenyvessy Adolf indítványa alapján. Sok sikert még a kezdeményezők sem remélhettek, mert abban az időben a protestáns vallások is küzdöttek még a teljes jogegyenlőségért. A következő évtizedben jóformán semmi sem történt, míg aztán 1883. a községkerületi elnökök emlékiratot szerkesztettek és abban kérték a zsidó vallás számára mindazokat a jogokat, amelyek ""az országban létező törvényesen bevett vallásfelekezeteket megilletik"". Az ország még a tiszaeszlári izgalmak hangulatában izzott és a dicséretes iniciatíva, amelyben több volt a bátorság, mint a politikai előrelátás, nem bírta döntő megmozdulásra sem a kormányt, sem a törvényhozást. De a zsidó közvélemény most már napirenden tartotta a kérdést és egy célját tudó komoly gárda küzdött érte a zsidó sajtóban szívósan és kitartóan, megint tíz esztendeig. Ebben a publicisztikai küzdelemben igen nagy érdemeket szereztek : Vázsonyi Vilmos, Szabolcsi Miksa, Mezey Ferenc, Löw Immánuel, Márkus Dezső, Mezei Ernő, Peres Ármin, Rosenberg Sándor, Ullmann Sándor és a két Palágyi. Az illetékes tényezők mindazonáltal még most sem tartották időszerűnek a probléma megoldását és végül is nem a jogos kívánság megismerése kényszerítette ki a rendezést, hanem az a körülmény, hogy az összes vallásokra kiható általánosabb jelentőséget kapott az egyenjogúsítás. A protestáns egyházak ugyanis egyre hangosabban panaszkodtak az elkeresztelések miatt, amelyek nem respektálták a reformált vallások számára biztosított egyenjogúságot és a keresztény vallások egymásközti viszonosságát az 1868 LIII. t.-c. ellenére egyoldalúan megzavarták. Csáky Albin gróf kultuszminiszter körrendeletben az érvényes törvény tiszteletben tartását követelte a katolikus papságtól, amely nyílt ellenszegüléssel válaszolt, miután a lelkiismereti szabadságba való beavatkozásnak minősítette a miniszter rendeletét. A szilárdan kiépített és most már meg nem rendíthető vallásegyenlőség ezáltal keresztény-probléma lett és általános érdek követelte a megoldását. Irányi Dániel 1891. a költségvetési tárgyalás során határozati javaslatot terjesztett a törvényhozás elé azzal a tartalommal, hogy : ""a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a polgári házasságról törvényjavaslatokat terjesszen elő."" A közhangulat nyomása alatt a kormány az egyházpolitikai reformtörvények előkészítésére határozta el magát. Ez az atmoszféra a zsidó kérdésnek is kedvezett. 1892. jan. 6-án országos nagygyűlést tartott a magyar zsidóság a pesti hitközség dísztermében és elfogadta Vázsonyi Vilmosnak a képviselőház számára írt memorandumát, amely a zsidó vallás R.-jának törvénybe iktatását kérte. Most már volt sikere a zsidó megmozdulásnak. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök 1892 nov. 9-én bejelentette a képviselőháznak, hogy ""a kormány előkészítette a törvényjavaslatokat az általános polgári anyakönyvvezetésről, az izraelita vallás törvénybe iktatásáról, valamint a vallás szabad gyakorlatáról és ezen törvényjavaslatok beterjesztésére megnyerte a korona jóváhagyását. A beígért törvényjavaslatot már nem Szapáry, hanem Wekerle Sándor kormánya nyújtotta be a képviselőháznak 1893. ápr. 26-án. A törvényjavaslat felszabadította a politikai pártszenvedélyt, az ország pártokra bomlott és mindenütt megindult a féktelen izgatás. Csáky gróf visszalépett és Eötvös Loránd báró vállalta a kultuszminiszteri tárcával a veszedelmes javaslatot is és ezt jún. 26-án már tárgyalás alá is vette a képviselőház. Csak három katolikus pap utasította vissza a javaslatot, a képviselőház többi tagja változás nélkül elfogadta. A főrendiházban már csak 103 igent kapott 109 nemmel szemben, de itt tulajdonképen már csak az áttérések megengedése miatt utasították vissza. Még kétszer került a javaslat a főrendiház elé, utoljára 1895. máj. 15-én báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején. 107 főrend mellette, 107 ellene szavazott, az egyenlő arányt Vay Béla elnök igen szavazata döntötte el. A király 1895 okt. 1-én szentesítette a R.-s-törvényt és ez, mint az 1895. XLII. t.-c. jelent meg a törvénytárban a következő szöveggel:" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4052 .cimszó a lexikon 733 . oldalán van.