13823.htm CIMSZO: Pedagógia SZOCIKK: Pedagógia. A Bibliára támaszkodó zsidó P. alapja a gyermek vallási oktatása abból a morális célból, hogy egész életére tudatában legyen annak, hogy a vallás törvényei szerint kell élnie (Deuter. 4. 9 ; 6. 7, 31. 12-13). Izrael P.-i princípiumai az egész ókorban példa nélkül állók ; minden ház iskola és minden atya tanító volt, csupán az arisztokrácia alkalmazott hivatásos tanítókat, de ez is a felelősségérzetet bizonyítja (Kir. 2. 10. 1—7). Az írni-olvasni tudás az ókori zsidóságnál általánosan elterjedt volt. A válólevelet magának a férjnek kellett írnia s az okmányokat tanúnak kellett aláírni, sőt a kémek is írásban tették meg jelentésüket (Jósua 18. 9). íróeszközökről a legrégibb iratok is tesznek említést (Bírák 5. 1-4, Jesája 8. 1; Jeremiás 7 8, 17. 1; Jób 19. 24), sőt kalligráfusokról is tudunk (Krón. 1, 2. 55). A zsidó P. eredetiségére vall a gyermek szellemének megfigyelése is: «Neveld fel a gyermeket a neki megfelelő módon, akkor öreg korában sem fog attól eltérni (Példab. 22. b). A P. módszere és erkölcsei között a legrégibb időben nem igen tudtak különbséget tenni: «Aki kíméli a botot, gyűlöli gyermekét, mert aki szereti, megrendszabályozza olykor» (u. o. 18. 24); «meg kell verned öt bottal, mertjeikét a pokolból szabadítod meg» (u. o. 23. 14). Általában véve az óhébereknél uralkodó szempont volt, hogy a fegyelmezés a gyermek boldogságát előmozdítja. A Példabeszédek számos helyen említik ezt, ami azért fontos, mivel ez a legrégibb zsidó P.-i mű. Ez a fegyelmezést azért követeli, mert az egész életet fegyelmi állapotnak tartja, viszont az erkölcsi feddést hasznosabbnak tartja száz ütésnél (u. o. 17. 10). A legrégibb tanítói testületet szoferimnek (l. o.) hívták. A Példab. chachamimrol is tesz említést (Példab. 22. 17); a móré és melammed később került a nyelvhasználatba. Ezra államalkotása a P.-ban is korszakalkotó volt, mert a Tóra szövegezése a népoktatás alapvető művelete volt. Utána a zsinagóga (l. o.) egyszersmind tanház lett és maradt a legújabb korig s már Philo (De Vita Mosis 3. 27) tanháznak nevezi azt. A görög P.-nak is nagy hatása volt az ókori zsidóságra s görög típusú akadémiákat létesítettek Jeruzsálemben is. Az elemi oktatás megalapítójának Simon b. Setach tekinthető (Jer. Ketubim 8. 11, 32b); ez az iskola nem volt kapcsolatban a zsinagógával. Az időszám. el. 68. R. Josua b. Gamla kezdeményezésére egész Palesztinában és a Kelet zsidó községeiben bevezették a kötelező községi gyermekoktatást, bármily csekélyszámú is volt a község (Bába Bátra 21a). A tanítók azonban nem kaptak rendszeres javadalmazást úgy, hogy emellett más foglalkozásuk is volt; a tanítás a leányokra is kiterjedt. Jeruzsálem pusztulása után Jatne lett egy nagy akadémia (l. Akadémiák I.) székhelye, de másutt is nagy számban keletkeztek iskolák. A tananyag nem csupán a biblia-stúdium volt, hanem a szóhagyomány, a Misna exegetálása és a törvénymagyarázat (l. Halachikus és Haggadikus magyarázat), emellett pedig geometriát, arithmetikát, asztronómiát, anatómiát és történelmet is tanítottak a tanházakban. A felsőbb oktatás a tannak, az amorák, később a gáónok (l. o.) kezében volt egész a XII. sz.-ig Mindezen korokban (első XII. sz.) a Talmud vezéreszméi lehettek az irányadók. Számos P.-i elvet őrzött meg a Talmud s ezek közt igen sok a tanítókra vonatkozó rendszabály. A tanítók iránt való mély tiszteletről is számos adat és előírás tanúskodik. A tanító adómentességet élvezett (Ketubim 62a). A tanulás öt-hat éves korban kezdődött (Abót V. 24, Ketub. 5Ob); péntek a repetálás napja volt, ünnepnapokon s péntek d. u. szünetelt a tanítás. A tananyag a köv. volt: 5—10 évesnek a Biblia, 10—15 a Misna, 15-től a Talmud (Ábó 5. 24). Az alapelv ez volt: «Jó a Tóra tanulása, de csak, ha moralitással van egybekapcsolva». A diszciplínára sokat adtak s a gyermek három napnál több mulasztás után szigorú intelmet kapott. A tanulók jutalmazása a nyilvánosság előtt történt. Fenyítő eszközhöz a tanítónak csak végső esetben volt szabad folyamodnia. A Talmud részletesen foglalkozik a memória edzésével s annak módszereivel (Sabbat 63a; Abót III. 10 ; Jóma 71a; Beráchót 28b ; Magilla 6b, 32a; Erubin 54b és 97b). A középkori zsidóság a legszomorúbb és legirtózatosabb sötét időkben is megőrizte a tanulásba vetett hitét s erről az egész zsidó történelem tanúskodik úgy a román államok, mint a német-szláv területen. Abban az időben, amikor a pápai követ Rheimsban azzal dicsekedett, hogy Szt. Péter utódai nem olvasnak filozófusokat, mert Péter maga sem ismerte azokat s mégis a mennyország őre lett, a zsidók ghettóikban nehéz héber- arameus szövegeket tanulmányoztak, a filológia, exegetika, vallásbölcsészeti, jogtudomány és az anatómia foglalkoztatta őket. L. Akadémiák I., II.; Gáóni korszak, Jesiva. Irodalom. -L. Grossmann (Jew. Encyclop.) ; Strassburger, Geschichte d. Erziehung a. d. Unterrichts bei dem Israeliten (Stuttgart 1885) ; Zuntz, Lebensbilder aus d. Geschichte d. Juden im Ma. I. Erziehung ; Berliner Aus dem inneren Leben d. deutschen Juden im Ma. (2. kiad. 1900) ; Schechter, Studies in Judaism (London 1896); I. Abrahams, Jewish Life in the Middle Ages (1896); S. Marcus, Pädagogik (l. israelit Volkes (Wien 1877); Wolff Der Jüdische Lehrer (Rostock 1882); S R Hirsch, Von d. Beziehungen d. allgem. Bildungselemente f. d. spec. jüdischen Bildung (Frankfurt 1867); S. Maybaum, Methodik d. jüdischen Religionsunterrichts (1896). Güdemann, Geschichte d. Erziehungswesen bei den abendländischeu Juden I—II. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3823 .cimszó a lexikon 688 . s köv. oldalán.