13653.htm CIMSZO: Nyelvészet SZOCIKK: Nyelvészet (filológia), a nyelvek kialakulásával, fejlődésével, idiomáival, a különböző nyelvágak és nyelvcsaládok összehasonlításával, a nyelv fejlődésének törvényszerűségével, a hang- és mondattan szabályosságának megállapításával, a nyelvek pszichológiájával foglalkozó tudomány, amely a speciális zsidó tudományokkal, csakúgy, mint az évezredeken át működő zsidó tudósokkal a legszorosabb összefüggésben áll. Az ókori nyelvtudomány magas színvonalon a hinduknál állott a K. e. 5. sz.-ban, majd a görög műveltség idején az alexandriai korban, a K. e. 2. sz.-tól a K. u. IV. sz.-ig. Ebben a korban a zsidóknál úgy görög, mint palesztinai és babiloni-perzsa területen a Ny. legvirágzóbb tudományágak egyike volt. A Ny. művelését maga a Biblia és a szóbeli hagyomány, a Misna és Midras interpretálása tette szükségessé. Éppen ezért, már az ókori exegetákat, a Targumok fordítóit, magyarázóit, a Misna, Gemára, a Baraiták megfogalmazóit és interpretálóit, a tannaitákat (l. o.), majd a gáóni korszak (l. o.) tudósait, az alexandriai zsidó tudósokat, mind elsősorban nyelvészeknek kell tekinteni, mert magyarázatuk módszere, csakúgy, mint a középkori nyugati exegetáké, elsősorban filológiai volt. Ez utóbbiak a filológiának egyenesen úttörői voltak. Ilyennek kell tekinteni magát Rasit (R. Salomo Jichaki, a XI. sz. ban Troyes), akinek filológiai interpretáláson alapuló exegézisét Nicolaus Lyra plágiuma nyomán a keresztény egyház úgy a középkorban, mint Luther nyomán a reformáció korában is magáévá tette. A modern sémi filológiának egyenesen megalapítójául kell tekinteni a francia- és spanyolországi nagy exegetákat és filozófusokat, Maimonidest Nachmavidest, még inkább azonban Abuhralid Marwan ibn Ganah, Ábrahám ibn Ezra, Juda ibn Tibbun és Dávid Kimchi kiváló filológusokat, de a kevésbé neveseket is. A zsidó tudomány nyelve már az ókorban is részben volt csupán tiszta hébernyelvű, mert ahhoz a rokon északsémi nyelvek, mint az arameus, a kald-arameus, szír, továbbá más nyelvek társultak. A Talmud, a Targumok, a kabbalisztikus iratok (mindkét Zóhár) ily nyelveken vannak írva s több ezer perzsa, görög, majd arab szó fordul elő bennük. A zsidó tudósok, elsősorban a teológusok már az ókortól kezdve az egész középkoron át napjainkig ezeket a nyelveket olvasták, a filológiai felkészültség, hajlam és tudás tehát elengedhetetlen volt náluk, akik tartalmi interpretálásra törekedtek. Ezért volt a zsidóság tudományossága szerves kapcsolatban a filológiával évezredek óta. A modern Ny. a XIX. sz. eleje, Bopp fellépése óta sok kiváló zsidó tudóst állított szolgálatába és pedig nem kizáróan a sémi, hanem az indogermán és turáni filológia egész területén is. Alábbiakban csupán a legkiválóbb zsidó származású magyar nyelvészek megemlítésére szorítkozunk. (Bővebben l. az egyes nevek alatt.) Balassa József, Ballagi Mór, Bánóczi József, Elek Oszkár, Kuchs (Pokos) Dávid, Gábor Ignác, Goldzieher Ignác, Gyalui Farkas, Hahn (Havas) Adolf, Halász Ignác, Harmos Sándor. Heller Bernát, Kallós Ede, Kallós Zsigmond Kardos Albert, Körösi Sándor, Krausz Jakab, Kunos Ignác, Léderer Béla, Mahler Ede, Munkácsi Bernát, Perényi Adolf, Préin József, Radó Antal, Reich Emil, Roheim Géza, Rózsa Géza, Ruhinyi Mózes, Simonyi Zsigmond, Szilasi Móric, Vámbéry Ármin. A magyar-zsidó nyelvészek legtöbbje a magyar nyelv és a magyar nyelvvel rokon nyelvek filológiájával foglalkozott. Közöttük a legkiválóbbak alapvető munkásságot fejtettek ki ezen a téren és felbecsülhetetlen szolgálatot tettettek a magyar és az egyetemes nyelvkutatás tudományának. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3653 .cimszó a lexikon 656 . s köv. oldalán.