13274.htm CIMSZO: Mendelssohn Mózes és a felvilágosodás SZOCIKK: Mendelssohn Mózes és a felvilágosodás. M. német filozófus és esztétikus, szül. Dessauban 1729 szept. 6., megh. Berlinben 1786 jan. 4. Fellépése a zsidó történelemben korszakot jelent, mert a politikai emancipációt megelőzve, a szellemi gettóból ő vezette ki a zsidóságot; ezért a harmadik Mózesnek is szokták őt nevezni. Atyja szegény szófer (tóramásoló) volt, de gyermekét rendkívüli gonddal nevelte és taníttatta jeles tudósoknál. Berlinbe kerülve, Fränkel rabbi Talmudra, Zamosc lengyel-zsidó tudós matematikára, A. Kisch orvos latinra tanította, egy orvostanhallgatótól pedig angolul és franciául tanult meg. Locke volt az első filozófus, akit megismert és rendkívüli hatással volt rá. Két évig nélkülözött, amikor a Berlinben tartózkodó moóri Rosenthal Naftali ajánlatára J. Bernhard gazdag selyemgyáros házába került nevelőnek, majd üzletvezetője, később cégtársa lett, mialatt lankadatlanul foglalkozott tudományokkal. Lessinggel is megismerkedett s a kiváló esztétikus rendkívül nagyra becsülte. Később szoros barátság fűzte őket egymáshoz. Lessing M. tudtán kívül adta ki Philosophische Gespräche c. első művét (1755). Második munkája: Pope ein Metaphysiker a berlini akadémia pályadíját nyerte el s ezzel a legmagasabb körök kíváncsiságát ébresztette fel önmaga iránt. Csak ezután tanult meg görögül. Barátja, Nicolai könyvkereskedő segítségével kiadta főbb esztétikai értekezéseit, melyek a német irodalomtörténetből ismeretesek. 1762-ben Hamburgban megnősült s a következő évben Kanttal szemben megnyerte a berlini akadémia újabb pályadíját egy esztétikai tanulmányával. 1767-ben jelent meg a Phädon, mely korának egyik legolvasottabb munkája volt, mert ilyen világos formában és tiszta nyelven filozófiai mű a németeknél addig nem jelent meg. Úgy keresztény előkelő körökben, mint a német zsidóságban is teljes tekintélyre ez időben emelkedik. Több német fejedelem, valamint Herder barátságával és bizalmával tüntette ki és nem jött jelentékeny idegen Berlinbe, aki fel ne kereste volna M.-t, a «német Sokratest». 1771-ben nagyobb betegségből felépülve, elhatározta, hogy zsidó irányú munkásságot fog kifejteni, miután ezt 1750 óta, amikor Kohelesz Muszor c. hébernyelvű heti folyóirata érdeklődés hiánya miatt megszűnt, kénytelen volt abbahagyni. 1770-ben jelent meg Kohelet-kommentárja, továbbá Maimonides híres logikájának, Millosz ha-Higojonnak magyarázata (Frankfurt a. Oder 1761). 1778-ban Lewin berlini főrabbi felkérésére M. kiadta Ritualgesetze der Juden c. művét, mely a zsidók polgári jogaival is foglalkozik Mint egyaránt jó német és jó zsidó, hitsorsosait a gettó jiddisch nyelvének elhagyására és az irodalmi németség használatára szoktatta. E célból először is a Pentateuchot fordította le németre s látta el ő és barátja, Salomon Dubno, héber kommentárokkal. A műnek óriási sikere volt nem csupán német területen, hanem Hollandiában, Angliában és Franciaországban is. A művelt rabbik és zsidó tudósok ünnepelték miatta, azonban az orthodoxia sem maradt tétlen és Kohen Rafael altonai rabbi a bibliafordítás használatát eltiltotta és cherem alá vetette. A következő kiadás aláírói közt ott volt a dán király is; azonban M. társa, Dubno megijedt az orthodoxia csatazajától és otthagyta M.-t, aki most már a Gen. második felétől kezdve egyedül írta hébernyelvű Marját és a szöveg német fordítását, a későbbi köteteknél pedig Hartwig Wessely, A. Jaroslav és Herz Homberg voltak munkatársai. 1783-ban az egész munka megjelent és rendkívüli befolyást gyakorolt a zsidóságra, mert modern filológiai alapra helyezte a bibliakutatást. M. ténykedése ezzel nem merült ki s már 1781. megalapította Berlinben a németnyelvű Jüdische Freischule-t, amely egész Közép-Európában mintául szolgált a zsidóságnak. Ez iskolában már nem csupán a Bibliát és Talmudot, hanem ugyanúgy világi, sőt technikai ismereteket is tanítottak. M. további műve a zsidó emancipáció előkészítése volt. Midőn Cerfberr, a metzi zsidó konzisztórium elnöke M.-hez fordult egy, a francia államtanács elé terjesztendő petíció elkészítéséért, barátja, Dohm hadügyi államtitkár támogatásával kiadta Uber die bürgerliche Verbesserung der Juden c. röpiratát, mellyel napirendre tűzte az emancipáció kérdését. A polémia ennek nyomán nem maradhatott el s M. társaival együtt hadakozott. Egyik barátját, Herz Mark híres berlini orvost (Henriette Herz férjét) bízta meg Monassre ben Izrael Vindiciae Judaeorum hitvédő iratának lefordításával (1782), melyhez ő írt előszót. Más iratokra is válaszolt s ezek egyike korszakot alkot a zsidóság fejlődésében; e mű címe Jerusalem oder über religiöse Macht und Judentum (Berlin 1788, olasz ford. Trieste 1799, ang. London 1838). Ez a munka módszerbeli analógiát mutat Spinoza Traktátusával, de következtetései éppen ellentétesek azzal. M. szerint az egyháznak nem lehet tulajdona s az egyházjog ellentétes a vallás természetével. Ellene van az exkommunikációnak és átoknak s a legelső volt Németországban, aki nyíltan az egyház és állam szétválasztása, a hit és lelkiismeret szabadsága mellett harcolt. Még fontosabb a munka második része, melyben kifejti, hogy a zsidóságnak, ellentétben a kereszténységgel, nincsenek dogmái, amelyeknek elfogadása szükséges volna az üdvözüléshez. A judaizmust nem kinyilatkoztatott vallásnak, hanem kinyilatkoztatott törvényhozásnak tartja; nem ismeri el a csodákat az örök igazság bizonyságául, sem pedig a hitágazatokat; nem mondja, hogy «hiszek», hanem «megismerem, hogy igaz». M. szerint a judaizmus szelleme: «szabadság a doktrínákban és egyetértés a cselekvésben». A zsidó ceremóniákat nem hogy nem veti el, hanem mély jelentőségűeknek tartja és védelmezi azokat, mint a vallás kellékét és a zsidóság örök összetartó kapcsát. «Amit isteni törvény rendelt el, azt nem lehet eltörölni az észnek, amely nem kevésbé isteni», ez a válasza M.-nak a túlzó modernek részére. Ezt a művét, a Jeruzsálemet a zsidóság nem fogadta azonnal kedvezően, ellenben Kant a megcáfolhatatlan munkának» nevezte, továbbá ezt írta róla: «Nagy reform proklamálása, amelyik azonban lassú lesz a megnyilvánulásban, de amely nemcsak az ön népét, hanem másokat is magával fog ragadni. A protestáns konzervatív teológusok jelentéktelenebbjei racionalistának, sőt ateistának kiáltották ki M.-t, a zsidóknak pedig éppen nem tetszett, mert míg egyrészt M. a judaizmus lényegének a gondolat és hit szabadságát vallotta, addig mindezek lényegét a ceremóniákban látta megtestesülve; ezért úgy az orthodoxok, mint a reformerek elvetették azt. M. maga vallásos lelkű, lelkileg konzervatív zsidó volt és az ősök vallásos tradíciói alapján állt. Csupán az orthodoxia túlzásait akarta megszüntetni, de a hitet megingatni nem akarta. Nem tehetett arról, hogy halála után gyermekei nyitották meg a kitérések véget nem érő sorozatát. M.-t vette mintául tudvalevőleg Lessing a Nathan der Weise főalakjánál. 1781-ben halt meg M.-nek ez a híres tisztelője és barátja, akinek életrajzát gyengesége miatt már nem tudta megírni, azonban vallásbölcseleti művét még megírta Morgenstunden oder Vorlesungen über das Dasein Gottes c. a panteizmus cáfolataként. Ugyanekkor Jacobi hevesen megtámadta Spinoza-ellenes álláspontja miatt, amelyre M. An die Freunde Lessings c. válaszolt, de mire ez a munka megjelent, agyvérzésben meghalt Százéves születési évfordulóját 1829., haláláét 1886. igen nagy ünnepségekkel ülte meg szülővárosa. Kétszáz éves születési évfordulóját 1929. üli meg a felvilágosodott zsidóság világszerte, főleg Berlinben, ahol M.-múzeumot terveznek. M. műveinek első kiadása Budán jelent meg 1819-21., de ez nem teljes. Valamennyi művét tartalmazza az 1843-45. lipcsei kiadás; újabb a Brasech-féle (Leipzig 1880), mely azonban leveleit nem tartalmazza. M. hatását 1. Reformzsidóság alatt. Irodalom. Kayserling, M. M., sein Leben und seine Werke (Leipzig 1862., 2. kiadás 1888); u. a., M. M., Ungedrucktes und unbekanntes von ihm und über ihm (u. o. 1883); Euchel, Toledot Rambeman (Berlin 1786., ez utóbbi M. első életrajza); G. A. Kohut, M. M. und Rektor Damn (New York 1892). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3274 .cimszó a lexikon 586 . s köv. oldalán.