13093.htm CIMSZO: Magyarországi zsidóság statisztikája SZOCIKK:
Magyarországi zsidóság statisztikája. A magyarországi statisztika általában nem
régi keletű s az utolsó félszázadban rendszeresített népszámlálások alapján
fejlődött ki. A legrégibb hiteles statisztikai munka, amely már vallási
statisztikát is tartalmaz, az 1857. októberi népszámlálás adataiból készült, a
belügyminisztérium kiadásában. Az első rendszeres népszámlálást 1869. ejtették
meg és ez már a zsidóságról is áttekinthető képet ad. Ennek az anyagát a
Thirring Gusztáv szerkesztésében 1891. megjelent Magyar Statisztikai Évkönyvben
olvashatjuk. Az egyes városok közül Kolozsvár és Székesfehérvár adták ki
könyvben az 1869-iki népszámlálási statisztikát és abban a zsidóságra vonatkozó
adatokat is ismertetik. Budapest (l. o.) statisztikai évkönyve először 1873.
jelent meg Kőrösy József (l. o.) szerkesztésében Pestvárosi Statisztikai Évkönyv
c. alatt és már igen gazdag hitfelekezeti statisztikát, születés, halandóság,
házasság, bűnözés stb. adatokat dolgozott fel. Budapest statisztikai évkönyve
1894 óta állandóan megjelenik; kiadatását Fenyvessy Adolf (l. o.)
kezdeményezte, aki a főváros 1894 jan. 20. tartott közgyűlésén indítványozta
egy a főváros összes életnyilvánulásaira kiterjedő statisztikai évkönyv
kiadását. A háború után az Évkönyv először 1926. jelent meg Illyefalvy Lajos a
Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatójának körültekintő szerkesztésében és
gazdag anyagát használjuk budapesti vonatkozásban (l. Budapest), míg az
országos viszonylatokról a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal adatait közöljük. Meg
kell még említenünk a Magyar Városok Statisztikai Évkönyvét, amely 1912 jelent meg
először Thirring Gusztáv szerkesztésében és amely tartalmazza a magyar városok
lakosságának hitfelekezetek szerint való megoszlását, az anyanyelv és
hitfelekezet viszonyát, a házasulandók felekezetét is. Egyoldalúan dolgozták
föl a zsidóság statisztikáját Farkas Ödön: A zsidóság Magyarországon (Budapest
1881); Weszprémi Károly: A magyar zsidók statisztikája: Petrássevich Géza:
Magyarország és a zsidóság (1900); Egán Lajos: A zsidóság Magyarországon
(Esztergom 1910); Miklóssy I.: Keresztény magyar népünk gazdasági romlása
(1913); Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon c. művekben.
Ugyancsak néhány esztendeje jelent meg egy statisztikai munka, amely az
összegyűjtött adatokból azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy «a zsidóság
veleszületett anyagias gondolkodásánál fogva és egy más fajhoz való
tartozóságot jelentő vallásánál fogva közömbös a magyarság nemzeti eszményei
iránt és lélekben messze van a magyarság érzésétől és törekvéseitől». A
statisztika tudományos és pártatlan kezelése az ilyen célzatos, felületes és
komolyabb tudományos alapot nélkülöző végkövetkeztetéseket teljesen megcáfolja.
A zsidó lakosság 1869-ig.
Történetíróink szerint Mátyás király korában 20,000-re tehető a zsidóság száma.
A török uralom alatt s az uralmat követő zsidóüldözés e számot apasztotta.
Acsády szerint a pragmatica sanctió korában 1720. Magyarország 2.582,000 főnyi
népességéből 12,000 zsidóvallású volt mindössze, ez a népszámlálás azonban csak
harminc vármegyére terjedt és valójában csak 11,621 zsidót mutatott ki.
1785-ben a népszámlálás 75,000 zsidó lakosról tud, 1787. azonban már 83,000-et
mutat ki a hivatalos megállapítás. Az 1805-iki összeírás 130,000 főnyi
zsidóságot tüntet fel, egy 1825-iki statisztika 190,000-et, ami túlzottnak
tetszik, mivel az 1835-i adatok 165,776 zsidót említenek. Viszont az 1850-iki
osztrák népszámlálás ugyancsak 190,000-ről tud. Ezzel ellentétben áll Fényes
Elek számítása, amely szerint 1842. már 241,632 zsidó lakosa volt az országnak.
Ezek azonban nem hiteles adatok. A hiteles adatokat az először 1869.
foganatosított és azóta minden tízedik évben törvényes intézkedéssel megtartott
népszámlálási statisztikák közlik. A
hivatalos statisztika. 1868-tól 1925-ig így alakult a magyar zsidóság
statisztikája:E kimutatás szerint az 1920-iki népszámlálás alapján 7.980,143
lakosból