13079.htm CIMSZO: Magyar-héber nyelvrokonság SZOCIKK: Magyar-héber nyelvrokonság. A M. gondolatát a reformáció kora teremtette meg. Sylvester János, a legelső magyar nyelvész 1539. kiadott latin nyelvű grammatikájában héber nyelvtani formákkal magyarázza a magyar nyelvi jelenségeket (birtokos személyragozás, tárgyas igék ragozása stb.). Szenei Molnár Albert (1610) főleg a hangok kiejtésében, a névelő használatában látja a két nyelv egyezését. Gelei Katona István pedig 1645. arra az eredményre jut, hogy a magyar nyelv a zsidón kívül más nyelvvel rokonságban nincsen. Komáromi Csipkés György (1655) a magyar nyelv formagazdagságát a héber fölé emeli. Medgyesi Pál 1650. írt könyvének előszavában újból hangoztatja, hogy a magyar nyelvet legméltóbban a zsidóhoz lehet mérni és ezt a nézetét a két nyelv grammatikai hasonlóságával igyekezett hihetőbbé tenni. Érdekes hangtani egybevetést adott Tótfalusi Miklós a helyesírásról szóló művében (1684), melyben annyi a héber betű és szó, hogy a szemlélő hirtelenében héber nyelvtankönyvnek hihetné. Otrokocsi Fóris Ferenc Origines Hungaricae c. híres latin nyelvű könyvében (1693) a magyar szókincs számtalan szavát a héberből származtatja. Szerinte még a «magyar» szó is héber eredetű. Azonos a héber gur igével, illetve annak főnevével magur-ral, legközelebb áll hozzá a szó chaldeus alakja: mager = szomszéd. És valóban, írja, őseink Arameában a szírek, chaldeusok stb. szomszédai voltak. Pápai Páriz Ferenc (1708) a magyar írást, a névelőt, az igei személyragokat hozza fel bizonyítékul a két nyelv rokonságára. Bél Mátyás, Kalmár György (Prodromus 1770) újabb bizonyítékokkal igyekeztek megalapozni nyelvhasonlító elméletüket. A Debreceni Grammatica (1790) szerzői némi kritikával szintén elfogadták a héber-magyar nyelvhasonlítás művelőinek álláspontját, Beregszászi Pál (1797) pedig egész nyelvtanunk struktúrájában a héber nyelvi jelenségek megfelelő jót mutatta ki. A héber-magyar nyelvrokonság eszméjének még a XIX. század elején is akadtak hívei: a két nagy magyar nyelvész, Révai Miklós és Verseghy Ferenc. Ők azonban már szűkebb körre vonták a két nyelv egyezésének bizonyítékait. Utolsó romantikusa ennek a nyelvészeti iránynak: Horváth István, ki abban a hitben élt, hogy a Biblia elején a magyar nemzet őstörténetét olvassa és hogy a két nyelv közül a magyar volt az átadó, a héber az átvevő nyelv (Rajzolatok 1825). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3079 .cimszó a lexikon 550 . s köv. oldalán.