12697.htm       CIMSZO:        Kolozsvár                                SZOCIKK:     "Kolozsvár (Cluj, R., ném. Klausenburg). K.-ra a zsidók évszázadokon át csak mint vásáros kereskedők jöhettek. Legelőször a városnak az 1591-iki fehérvári országgyűlés végzéséből készített árszabályzata említi őket, amennyiben limitálja  a török, görög és zsidó kereskedőktől behozandó marhák (portékák) árait. Ilyen vásáros  zsidók  lehettek   azok,   kiket   1600.  szept. 13. Básta György császári generális bevonuló hadai az itt   talált  románokkal  és szerbekkel együtt levágtak, valamint azok is, kiktől Pécsi Simon (l. Szombatosok) 1630. zsidó könyveket vásárolt. A  K.-i harmincados hivatal  1631-iki számadásaiban a Magyarországból Erdélybe hozott árucikkek sorában a lengyel gyolcs, török zsinór és más effélék között előfordul a zsidó vászon is, ami arra mutat, hogy a zsidók igen gyakran jelentek meg ezzel a portékával a piacon. Az   1693 márc. 7-iki városi közgyűlés a piaci elárusítóhelyek felől hozván végzést, a görögök és más kalmárok mellett a zsidó kereskedőknek is helyet jelöl ki. A következő században a K.-i vásárra utazó zsidó kereskedőkről történik említés az  1738., 1745. és 1750-iki  években. Ezek közül nem egy próbálkozhatott meg az állandó megtelepedéssel, ami azonban legelőször Deutsch Löbelnek sikerült 1770körül, aki maga hivatkozik erre, midőn másfél évtizeddel később néhány más társával együtt őt is ki akarják utasítani a városból. A törvény ellenére itt lakó zsidókat a hatóságok nem is tekintik városi lakósoknak, ezért úgy az 1753-iki, mint az 1779. és 1781—82-iki összeírás meg sem említi őket, holott a megyében 1780. 8 zsidó családot írtak össze. És mégis, a királyi kormányszék 1782. vigyázatra inti a tanácsot, hogy a zsidók el ne szaporodjanak a városban. Ez időtájt Hersch Mihály iklódi zsidó elnyeri néhány teleknek és kapuvámnak haszonbérletét és Lebel Fülöpnek 1786. megengedik a nagy vásárok  alkalmával kereskedés űzését, de a kért polgárjogot meg nem kapja. Ellenben sokféle korlátozásnak vetik alá a zsidók kereskedését. A drágakőkereskedők csak a 20 aranyat meghaladó értékű darabokat árulhatják. Az 1811-iki nyílt parancs 10. cikke általában csak kiskereskedésre ad jogot a zsidóknak. Mindezek ellenére számban mindinkább gyarapodnak s 1807. már istentiszteletet is tarthatnak, bár csak magánházban. De már 1818. volt egy imaházuk a külvárosban, igaz, csak vesszőből font falakkal, amelyért évi 50 forint bért fizettek. A község ekkor mintegy 40 tagból állott. De a városi tanács állandóan zaklatja őket. Még 1839. is mindössze 15 zsidó családot «állított meg további rendelésig itten megmaradandónak, a többieknek szállást adni senki se merészeljen». Ugyanezen évben még fennállónak mondja azon helyhatósági szabályrendeletet, miszerint K.-ott zsidónak fekvő birtokot szerezni nem szabad, sőt megtelepedni sem. A következő évben a zsidók engedélyt kérnek temetőjük bekerítésére, amit a tanács azzal tagad meg, hogy állandó lakásra K.-on nincs joguk. A felettes hatóság azonban két évvel később teljesítette kérelmüket. Ekkor már 50 sírjuk és sírkövük volt a temetőben. Ebben az évben Grüner Izrael zsidó könyvkereskedést akar nyitni, amit a tanács meg nem enged. 1846. már 40 családot tart a városon meghagyandónak a tanács, de még mindig 16-ot akar kiutasítani. Az Unió kimondása után ezek a zaklatások megszűnnek és a zsidók száma előbb lassú, később gyors emelkedéssel állandóan szaporodik.  1857-ben  a lélekszám  231,   1869-ben 994, 1910-ben 7046, 1920-ban 10,633, 1927-ben 14.000 (az összlakosság 13,4%-a). A zsidó népesség szaporodásával párhuzamosan történik gondoskodás a szükséges vallási intézmények létesítéséről. A község eleinte rabbi helyetteseket alkalmazott, aminőkül említtetnek Ábel Ferenc (1812), Kain József (1816), Nasch Mózes (1837 és Rosenfeld József, kik a gyulafehérvári országos főrabbi felügyelete alatt működtek. 1837-ben alakult a Chevra Kadisa.   1850-ben épült az első, ma is fennálló zsinagóga, melyet júl. 9. báró Urbán császári generális jelenlétében avattak föl. A következő évben az országos főrabbi tiltakozása  ellenére,   akinek   fennhatóságát   a község ezentúl nem ismeri el, első ízben választott   rabbit   Lichtenstein   Hillel   személyében, aki 2 év múlva Kolomeába távozott. 1853-ban a község iskola létesítését   tervezi,  sőt  reáliskola felállítása is szóba kerül, de eredménytelenül A ma 9 tanítóval és 420 tanulóval működő 7 osztályú orth. elemi iskola csak a 70-es években alakult. Fischmann Feivel, későbbi pozsonyi maggid (hitszónok), két évig viselte a rabbi tisztséget. 1863—77-ig a liptószentmiklósi származású Glasner Ábrahám volt a rabbi. Az 1868-iki kongresszuson a községet Grün Izrael képviselte, ki az orthodox kilépőkhöz csatlakozott. Ennek következtében szakadás állott be a községben: a kecskeméti születésű Fischer Lajos ügyvéd és néhány társa külön községet alakított, amely csak rövid ideig állott fenn. 1878-ban Glasner Mózes (l. o.) hivatali elődjének fia,  éles eszű talmudtudós,  lett  a rabbi.   De  a  község  egy  része nem tudott belenyugodni az ő megválasztásába és 1881. Allenberg Lázár, Farkasházi Fischer Vilmos, Kunwald Lipót, Weisz Mór vezetésével status quo ante alapon új hitközséget alakított, amely három évvel később kongresszusi alapon szervezkedett újjá s 1887. díszes templomot építtetett, 1904. iskolát s legújabban óvodát létesített, melyek ma 9 osztályban 7 tanítóval 330 gyermeket nevelnek. Ennek a hitközségnek 1891 óta Eisler Mátyás a rabbija. 1895-ben alakult az Izraelita Jótékony Nőegylet Farkasházi Fischer Vilmosné elnökletével. Utódja az elnökségben, Neuberger Zsigmondné, létesítette az első nagyszabású zsidó szociális intézményt, a Napközi Gyermekotthont, mely az ő nevét viseli. A zsidó kultúra céljait szolgálta az 1900—906-ig fennállott Izraelita Felolvasó Egyesület, melynek egy évkönyve is megjelent (1906).  1905-ben alakult az Ozér Dalim Izr. Segélypénztár a vándorkéregetés megszüntetésére, amely 2 évig működött. 1907-ben létesült a ma is fennálló Ezra Ifjúsági Egyesület a főiskolai ifjúság tömörítésére és zsidó kulturális nevelésére. Az impériumváltozás rendkívül mozgalmas életet idézett elő a K.-i zsidóságban. Már 1918 nov. 20. megalakult Fischer Tivadar, később Fischer József elnökletével az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, amely helyi csoportjaival csakhamar behálózta az erdélyi részeket és két év multán belekapcsolódott a cionista világszervezetbe. A cionizmus érdekében rendkívüli agitatórikus tevékenységet fejtett ki Glasner Mózes, ami éles harcokat idézett elő községében úgy, hogy 1921. állásáról lemondott s Jeruzsálembe költözött, hol 1924. meghalt. Terjedelmes talmud-exegetikai műve Dor revii c. röviddel halála előtt jelent meg. Utódja lett fia, Glasner Akiba. A Szövetség égisze alatt gyors egymásutánban a kulturális intézmények egész sora keletkezett, melyeknek egy része azonban nem bizonyult életképesnek. 1920-ban létesült társulati alapon a zsidó fiú- és leányközépiskola, előbb héber, később román tannyelvvel, amelynek a negyedik tanévben már 18 osztálya és 700 növendéke volt. Anyagi és más nehézségek miatt azonban az iskola 1927. megszűnt. Rövid ideig működött a Jehudit Zsidó Nők Kulturegyesülete, amelyet Gutmann Peterné alapított; de ma is fennáll a Haggibor zsidó sportegyesület. K.-on jelenik meg az Új Kelet zsidó napilap és itt vannak a Keren Kajemesz és Keren Hajjeszod erdélyrészi főirodái, úgyszintén a  Barisszia és Aviva cionista ifjúsági szervezetek központjai Noar c. havi folyóiratukkal. A cionista sajtó ellensúlyozására indította meg magyar nyelven Blau Pál és Gabel Vilmos 1922. a Jesurun c. orthodox irányú hetilapot, amely másfél évig állott fenn. K. a székhelye a következő országos jellegű szervezeteknek és intézményeknek: a kongresszusi és status quo  hitközségek Országos Irodája, az Erdély-Bánáti Rabbi egyesület, az Erdélyi Zsidó Árvagondozó, (évenként megjelenő Árvák Könyvével), Zsidó közkórház stb. A K.-i élénk és mozgalmas zsidó életre riasztóan hatott az 1927 dec. 13-án történt templomrombolás, amelynek tettesei büntetlenek maradtak. A széttépett Tóra-tekercsek maradványait mindkét hitközség a következő év jan. 3. országos böjt és megindító gyászünnep keretében temette el. A megrongált templomok a korábbinál díszesebb alakban nyertek helyreállítást az állami kártérítési összegből, a hiányzó Tórákat pedig bel- és külföldi hitközségek nagylelkű adományozásai pótolták."                                  Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2697 .cimszó a lexikon 497 . oldalán van.