12542.htm       CIMSZO:        Képzőművészet-Szobrászat                             SZOCIKK:     II. Szobrászat. A szobrászat Magyarországon, az első magyar szobrász, Ferenczy István tragikus hajótörése után, mintegy fél századon át szünetel és az őt követő magyar szobrászok is részben külföldön  próbálnak szerencsét. Guttmann Jakab az első magyar-zsidó szobrász élete is külföldön, Bécsben, Rómában, Londonban, Parisban folyik le. IX. Pius pápa arcképszobrászát itthon kevés munkáján kívül Chorin Áron aradi rabbi síremlék-arcképszobra, az egyedüli arckép-szobor magyarországi zsidótemetőben, képviseli az   aradi   temetőben.   Míg  Guttmann   a késő klasszicizmus képviselője, addig Engel József, Széchenyi István budapesti szobrának alkotója, aki szintén Rómában tanult és ott is élt két évtizeden át,  a klasszicizmuson keresztül a romantikához közeledik. Már a 80-as évek szobrász generációjának képviselője Donáth Gyula, a bártfai Erzsébet királyné és Werbőczy szobrának készítője, akinek nevét ezeken kívül mély költői fölfogású síremlékei őrzik. A naturalisztikus, barokk lendületű szobrászat mestere Róna József. Ezirányú fölfogását főleg Savoyai Jenő budai lovas-szobra mutatja. Számos bibliai tárgyú és magyar alakos  zsánerszobrán kívül egyéb monumentális munkái még a szegedi Kossuth és a gödöllői Erzsébet királyné szobor. Az ezután következő szobrásznemzedékhez tartoznak: Kallós Ede,  a  párisi impresszionisztikus  szobrászatnak Magyarországon egyik első előhírnöke. Legjellemzőbb munkái hatalmas lendületű  síremlékein kívül Irányi Dániel szobra és a Telessel együtt készített Vörösmarty szobor Budapesten, továbbá a hódmezővásárhelyi  és  makói  Kossuth-szobrok. Ligeti Miklós   Budapest egyik legsikerültebb szobrának, az Anonymusnak mestere, sokáig az említett impresszionista szobrászat legjellemzőbb követője, és a legelőkelőbb körök arcképszobrásza is. Sikerült síremlékeken kívül Rudolf trónörökös budapesti és Erzsébet királyné szegedi emlékszobrát is ő készítette. Itt említhető a valamivel fiatalabb, de lágy, lírai  felfogású és kifejezésmódjával  a  festőiség felé hajló Margó Ede, Dankó Pista szegedi szobrának alkotója is.   (Az aradi és debreceni Kossuth-szobrokat együtt mintázta Pongrác D. Szigfriddel). Teles Ede az utóbbiak kortársa, velük együtt indult, de kezdettől fogva tőlük eltérően a szigorú plasztikai   formákat  juttatta érvényre munkáiban. Apró, naturalisztikus fölfogású zsánerszerű terrakotta szobrokkal és arcképekkel aratta első sikereit és mint a modern magyar   plakettművészet   egyik   reprezentánsa egész   plakettművész-nemzedéket   nevelt.   Később monumentális síremlékeinek (Munkácsy) és nyilvános emlékszobrainak (a Kallóssal együtt mintázott budapesti Vörösmarty-szobor, a kecskeméti Kossuth-szobor és a kivitelre nem került, monumentalitásában is közvetlen Erzsébet királyné emlékszobor) éppen szigorú plasztikai kifejezésmódjával adta tanúságát monumentális fölfogásának. Még a háború előtt tűntek föl Gárdos Aladár Lukács Béla zalatnai, Kossuth sátoraljaújhelyi és Deák Ferenc csak a háború után elkészült szobrának alkotója, továbbá Betlen Gyula a fölfogásában eredeti nyíregyházi Kossuth-szobor művésze, valamint a náluk ifjabb Körmendi-Frim Jenő, ki arcképszobraiban és plakettjeiben erőteljes ígérettel indult. Maróti Géza dekoratív szobraival és néhány síremlékével, nemkülönben iparművészeti dekoratív tehetségével ért el sikereket. Lányi Dezső előbb karikatúra-szobrokat készített, majd Rodin hatását matató munkás- akt- és állat-szobrokat. A hősi halált halt finom tehetségű Sámuel Kornél közvetlen a háború előtt alkotott néhány akt-szobrával csak egy új szobrásztehetség ígérete maradt. Az előbb említetteknél két idősebb szobrász új egyéni utakon járva, a háború után föltűnt szobrásznemzedék új törekvéseinek mintegy előkészítője volt. Ezek: Beck Ö. Fülöp és Vedres Márk. Beck már a 90-es évek első felében tűnt föl plakettjeivel, melyek franciás hatás alatt álló kezdetektől egészen az egyéni stílus felé haladtak és alkotójukat e téren egyik legjelentékenyebb plakettművészünkké avatták. Az anyag természetét és a plasztikai formákat hangsúlyozó stilizált szobraival és arcképeivel csak a háború kitörése évében kezdett szerepelni. Vedres hosszas olaszországi tartózkodás után még a háború előtt pár évvel lépett elő az olasz reneszánsz kis bronzainak hatása alatt alkotott bronz-szobrocskáival és klasszikus előképekhez alkalmazkodó síremlékeivel. Beck és Telesen kívül, főleg e két művész hatása alatt vagy példáján buzdulva egy egész sor plakettművészünk támadt. Köztük a korán elhunyt nagy tehetségű Fémes-Beck Vilmos és Murányi Gyula, kik mindketten mint szobrászok is működtek, továbbá Csillag István, Mester Jenő és Vágó Dezső. A háború után előtérbe lépett szobrásznemzedékből Petri-Pick Lajos különösen finom arcképszobrokkal és aktokkal szerepelt. Csorba Géza az Ady-síremlék nyertese neoklasszicista arcképszobrokkal és aktokkal lett ismert. Bokros-Birman Dezső aktkompozíciói primitív és egyiptomi szobrok egyszerűségével, arcképszobrai pedig leegyszerűsített formáikkal főleg a lelki élet külső megérzékítésére törekednek. Bor Pál szobrai a kubizmus formáit alkalmazzák, Kosa Mária tömeghatások kifejezésére igyekszik szoborcsoportjaiban. Gádor István eredeti kerámiáiban primitív formák stilizálását mutatja, Zilzer Hajnalka színes kerámiái viszont naturalisztikus formák dekoratív fölhasználásával hatnak. A plakettművészek és keramikusokkal már az iparművészet terét érintettük. Itt említjük meg, hogy az ötvösség művelői közt már a XIX. sz. 40-es éveiben találkozunk az aradi származású Brüll-család (Ignác, Márkus, Móric) ötvös tagjaival és ugyancsak e század közepén a pozsonyváraljai Bernauer M. W. ötvössel. Fürst Móric pozsonyi éremművész 1838. Amerikába vándorolt és ott fejtett ki hathatósabb működést. Bachruch Károly az 50-es években alapítja nagyhírű ötvösműhelyét Budapesten, Egger Dávid pedig a 70-es, 80-as években virágoztatja föl  munkáival  Budapesten a hagyományos magyar zománcművészetet. A kerámia terén Farkasházi-Fischer Móric 1839. alapította a herendi porcelángyárat, Fischer A. Mór 1820 után vette át a tatai majolikagyárat, Tóvárosi-Fischer Ignác pedig a 70-es ével végén budapesti majolikagyárának vetette meg alapjait. A modern iparművészet köréből csak néhány nevet sorolunk föl. A bútortervezés terén Faragó Ödön 1900 táján magyaros motívumú bútorokkal, Kozma Lajos a külföldön is elismert magyaros motívumok és barokk formák fölhasználásával tervezett bútorokkal, Lakatos Artúr szőnyeg-, majolika- és bútorterveivel, továbbá Falus Elek enteriőr kiképzésekkel és színházi díszletek és kosztümök tervezésével és a legújabb időkben Medgyes László ugyancsak színházi díszlettervekkel tűnt fel.                                 Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2542 .cimszó a lexikon 464 . oldalán van.