12422.htm CIMSZO: Kalocsa SZOCIKK: "Kalocsa, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. 11,738 lak. A (kongresszusi) zsidó hitközség 163 családban 504 lelket számlál (1910-ben 593). Foglalkozás szerint: 4 nagykereskedő, 82 kereskedő, 27 iparos, 12 ügyvéd, 5 orvos, 16 magántisztviselő, 36 magánzó, 1 köztisztviselő, 1 tanító. 5 közadakozásból él. A város két legjelentősebb pénzintézetét zsidók alapították; a Közgazdasági Bankot: néhai Szántó Lajos ügyvéd, a Kereskedelmi és gazdasági bank r.-t.-ot: Schönwald József orvos, Halm Béla ügyvéd és Kelemen Sándor. Fontosabb intézményei az 1842. létesített és 1853-ig négy osztályúvá kifejlesztett elemi iskolája az 1855. alapított Chevra Kadisa és a Krajcár-egylet. Évi költségvetése a szükséghez képest 16 és 17,000 P. között váltakozik. A hitközség, mint az alföldi hitközségek általában a múlt század negyvenes éveinek elején fejlődött kulturális közösséggé. 1886-ig 17 községre terjedt ki egyházi hatósága, de az anyakönyvi kerületek rendezése alkalmából, 1886. a távolabb fekvő 8 községet elvesztette. Ezeknek egy részét Kiskőröshöz, másik részét Dunapatajhoz csatolták. A zsidóknak K.-n való első megtelepedése 1833-ra esik. Azelőtt nem laktak itt zsidók, mert a város, mint az érsekség úri joga alá tartozó helység, nem engedte meg a zsidóknak a megtelepedést. Csak nappali ott-tartózkodásukat tűrte meg és csak akkor bonyolíthatták le erősen megszorított üzleteiket. Állandó lakóhelyük a szomszédos Bátya volt és más közeli község, ahol tömegesebben éltek. A szabadságharc után már K. sem zárkózott el a zsidók elől és ezek meg is kezdték az ide való költözködést. 1853-ban már 27 család élt 139 lélekkel az érseki városban. Céltudatos szervezkedésükre vall, hogy már ekkor rabbijuk volt a nagy talmudtudásáról híres Wolf József (szül. Pakson 1814., megh. K.-n 1892. Hátrahagyott értékes kéziratait Wolf Ignác K.-n és unokája: Héber Barnát Budapesten őrzik) és iskolát is létesítettek, amelyben a magyar oktatást 1870. honosították meg. Ez az erőteljes fejlődés alig kétesztendei munka eredménye. 1851 dec. 8- a Szeremle és Hárta között fekvő Duna melléki hitközségi szervezetek Bátyán nagygyűlést tartanak, melyen Reich Márton, Stern Salamon, Fürst Lipót, Schwarz Simon, Fischl Fülöp és Wolf József kezdeményezésére, K. székhellyel hitközséggé egyesülnek. Első rabbijául a már említett Wolf Józsefet választják meg. Az első ismert elnökük Stern Selig. Ez időben Bátyán 40 zsidó lélek élt 13 gyermekkel, Dusnokon 28 lélek 8 gyermekkel, Fajszon 25 lélek 2 gyermekkel, Miskén 41 lélek 11 gyermekkel, Hajóson 50 lélek 7 gyermekkel, Nemesnádudvaron 18 lélek 3 gyermekkel, Császártöltésen 24 lélek 6 gyermekkel, Foktőn 15 lélek 3 gyermekkel, Úszódon 20 lélek 4 gyermekkel, Dunaszentbenedeken 11 lélek 2 gyermekkel, Géderlakon 16 lélek 1 gyermekkel. Alig tízéves fennállása után, 1861. a hitközség tagjainak megadóztatásával és önkéntesen felajánlott hozzájárulásával díszes templomot építtet Kocka Ferdinánd műszaki vállalkozó tervei szerint. 1872-ben a K.-i zsidók egy töredéke elvált az anyahitközségtől és külön orthodox hitközséget létesített, de ez rövid pár évi fennállás után, anyagi erők hiányában megszűnt és ismét egyesült az anyahitközséggel. Később az általános gazdasági fellendülés alatt a hitközség is megerősödött, olyannyira, hogy 1885. egy három tantermű iskolát épít, amelyben ezidőtájt 4 tanerő működik és 120 fiú- és leánynövendék nyer benne oktatást. A fejlődésnek ez után következő korszaka egészen a világháborúig tartott és ez idő alatt semmi sem zavarta hitéleti és kulturális feladatainak teljesítésében. 1892-ben negyven évi müködés után meghalt első rabbija, de hitéletének biztosítása végett még ugyanebben az évben új rabbit választ, a még most is működő Schwelb Mórt, aki a teljesen megmagyarosodott hitközség zsinagógájába bevezette a magyar hitszónoklatot. A világháború és a velejáró forradalmak megállították a hitközség fejlődését, elértéktelenítették régi alapítványait s a bekövetkezett rossz gazdasági viszonyok létalapjaiban támadta meg a hitközséget. Az anyaegyház 123 és a leányegyházak 50 tagja vett részt a világháborúban, 24 hősi halált halt a különböző frontokon, 5 pedig a forradalom és a diktatúrának az áldozata lett. A négyesztendős Fischer Magdolnát 1918 nov. havában lelőtték. Schwarz József kereskedőt és Grosz Vilmost 1919 júl. 23. útközben leütötték; Elkán Lajost es Kálmán Józsefet 1919. júl. 23. felakasztották. A vérveszteség elerőtlenítette a hitközséget, úgy, hogy ma már csak 14 tanuló jár nagy áldozattal fenntartott iskolájába. A hitközség élén állnak: Hahn Béla ügyvéd, elnök, Wolf Ignác magánzó, alelnök, Kelemen Sándor orvos, pénztáros, Spitzer Lipót és Hahn Sándor gabbajok, Baumgarten József magánzó, gondnok, továbbá: Goitein Zoltán, Neuwirth I. Jenő, Schwarz Aladár, Szepesi Kálmán, Kutzer Ernő, Román József, Sebők Mihály, Német Mór elöljárók." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2422 .cimszó a lexikon 446 . oldalán van.