12367.htm CIMSZO: Jugoszláviai zsidóság. SZOCIKK:
Jugoszláviai zsidóság. I. Általános viszonyok. A trianoni békeszerződés
értelmében a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságához csatolt területen
(Bácska, Bánát és Muravidék) 22,250 főnyi zsidó lakosság került az új államalakulat
fennhatósága alá; A Vajdaságban (Bácska, Bánát) 21,349, a Muravidéken (Prekomurje)
921 zsidó él,vagyis az ország egész zsidóságának (73,267 lélek) 30.5%-a,az
átcsatolt területeknek kb.7, az ország egész lakosságának 1,8%-a. Az említett
területen 35 zsidó hitközség van éspedig Bácskában 26, Bánátban 6 és a
Muravidéken 3. Ezek közül 7 orthodox, a többi neológ irányzatú. Nagyobb
hitközségek:, Szabadka (Subotica) 1400 taggal, 6000 lélekkel, Újvidék (Novisad)
800 taggal, 3500 lélekkel, Nagybecskerek (Velikibeckerek) 460 taggal, 1250
lélekkel, Zenta (Senta) 250 taggal, 974 lélekkel és Zombor (Sombor) 240 taggal,
1150 lélekkel. A többi hitközség taglétszáma 12—230 között váltakozik. Az
Sz.H.Sz. Királyság valamennyi hitközségének központi szerve és képviselete a
Zsidó Hitközségek Szövétsége (Szávez Jevrejszkih Veroiszpovednih Opstina), amely
Belgrád (Beograd) székhellyel 1921 alakult. A Szövetség közvetít az egyes
hitközségek és az állami központi hatóságok között, képviseli az egyetemes
zsidó felekezeti érdekeket, hivatalos véleményt ad minden ügyben
(törvénytervezetek készítésekor, rendeletek kibocsátásánál stb.), amely a
hitközségek jogállását, vagy egyéb az állammal szemben való viszonyait
tárgyalja és dönt az Sz. H. Sz. Királyság zsidóságának vallási ügyeit érintő
kérdésekben. A rabbiszövetség egyidejűleg alakult meg a Szávezzel. Elnöke az
országos főrabbi (vrhovni rabin). Az ország zsidóságának vallási feje, akit a
vallásügyi miniszter javaslatára a király nevez ki a hitközségek szövetségének
igazgatósága által választott 3 jelölt közül. Az orsz. főrabbit az állam fizeti
és illetményei azonosak más felekezetek püspökeinek dotációival. Hitéleti
ügyekben az orsz. főrabbi a rabbi-szinódussal együtt ad véleményt és a
hitközségek szövetsége e véleményezés alapján hozza meg határozatát. A
rabbi-szinódust a rabbiszövetség közgyűlése választja és 5 tagból és 3
helyettesből áll. Az általános gazdasági világválság nyomasztó, bénító hatását
természetszerűleg a hitközségek, is nagyon érzik és így nagyobbszabású alkotó
munka sehol sem folyik. A községek erőfeszítése oda irányul, hogy legalább a
már elért nívót megtartsák és legjobb esetben a rajtuk átviharzott háborús
évtized ütötte sebeket gyógyítsák. A vajdasági és muravidéki zsidóság magyar
anyanyelvű és túlnyomóan asszimiláns irányzatú. A zsidó nemzeti gondolat idegen
tőle, míg az Sz. H. Sz. Királyság többi zsidó lakosa legnagyobb részben
cionista. Az impériumváltozás után a cionista gondolat erősen hódítani kezdett
a Vajdaságban is, különösen az ifjúság körében. Ma már alig van hitközség (az
orthodoxia kivételével, amely az Agudasz Jiszraellel rokonszenvez), amelynek
területén ne alakult volna zsidó nemzeti szövetség. Ezek mint az Országos
Cionista Szövetség helyi szervezetei működnek és így kapcsolódnak bele a
Cionista Világszervezetbe. A palesztinai építő munka a nemcionista zsidó
rétegek részéről jelentékeny anyagi támogatásban részesül. II. Iskolaügy. Az
impériumváltozás előtt minden nagyobb hitközségnek megvolt a maga felekezeti
zsidó elemi iskolája. Az impériumváltás után ez az állapot még egy ideig
megmaradt, később azonban a hitközségek megrosszabbodott anyagi helyzetük
nyomása alatt átadták iskolájukat az államnak, amely a zsidó tanerőket
létszámába átvette és működési helyükön meghagyta. Így ezek az iskolák államiak lettek, a tanítás természetesen
államnyelven történik, de az iskolák zsidó jellege változatlanul megmaradt,
arra ennyiben másvallású tanulók azokban csak akkor kapnak helyet, ha zsidó
tanuló már nem jelentkezik. Szombaton és minden zsidó ünnepen a tanítás
teljesen szünetel és mivel zsidó tanítók tanítanak, a hitoktatás éppen olyan
intenzív, mint a felekezeti iskolákban általában. Különben a felekezeti iskola
felállítására, illetve visszaállítására mindenkor megvan a lehetőség, de a
vázolt viszonyok folytán a hitközségek — főleg anyagi okok miatt — ezt
szükségesnek nem találják. Feloszlatása előtt a nemzetgyűlés oly
törvényjavaslat elfogadására készült, amely lehetővé tette volna a zsidó
nemzeti iskolák létesítését oly módon, hogy a tanerőket az állam fizeti, az
iskolaalapító csak a dologi kiadások fedezéséről tartozik gondoskodni. Nagybecskereken
már működik is ilyen zsidó nemzetiségi elemi iskola. Az orthodox hitközségek
mindenütt ú. n. «chedert» tartanak fenn, amelynek azonban tisztán vallásos
jellege van. A Vajdaság és a Muravidék elemi iskoláiban 2574, a középiskolákban 1293 a zsidó tanulók száma.
Az egyetemeket részint belföldön, részint külföldön kb. 200 zsidó hallgató
látogatja. Belgrádban és Zágrábban zsidó egyetemi menza van. Rabbiszeminárium
az országban nincs. A hitközségek orsz. szövetsége eleinte programjába vette a
rabbikepző felállítását, de annak megvalósításától tekintettel a hitközségek
kis számára, amely az utánpótlásról való rendszeres gondoskodást szeminárium
útján feleslegessé teszi, egyelőre elállott és ezt a kérdést úgy kívánja
megoldani, hogy egyes alkalmas jelentkezőket ösztöndíjjal valamely neves
külföldi intézetben képeztet ki. A hitoktatók és zsidó tanítók képzése ezidő
szerint még szintén megoldatlan, de ebben az irányban már folynak az előkészítő
munkálatok. Modern szellemű tankönyvek államnyelven készülnek. A rabbiegyesület
most készül új bibliafordítás és zsidó vallástanítás céljait szolgáló
tankönyvek kiadására. A héber nyelv tanítására nagy gondot fordítanak az
iskolákban. Több helyen zsidó óvoda van, ahol már héber nyelvre tanítják a
gyermekeket és ez a tanítás rendszeresen folytatódik az elemi és
középiskolákban. Felnőttek részére is próbálkoztak héber nyelvkurzussal, de
eddig nem nagy eredménnyel. III. Jótékonyság, kultúra. A jótékonyság ügyét első
sorban minden hitközségnél az erre hivatott ősi intézmény: a Chevra Kadisa
látja el. Mellettük a nagyobb hitközségüknél a zsidó nőegyletek működnek. A
szabadkai, újvidéki, , zombori stb. nőügyletek rendszeresen műsoros estélyeket,
felolvasásokat, műkedvelői színházi előadásokat, amelyeknek úgy kulturális, mint
anyagi sikere minden tekintetben kielégítő. Szabadkán Zsidó Patronázs Egylet
működik,amely 1914.mint a budapesti orsz. izr. Patronázs fiókja létesült és
1920.önálló egyletté alakult.Kb.30 árva gyermek felnevelését végzi és működése
kiterjed az egész Vajdaság területére. Újabban saját otthont épített, ahol a
gondozása alatt lévő árvák közül tízet tud elhelyezni, a többit zsidó
családoknak adja ki. Az egyesületet, amely kb. 400 tagból áll és évi
költségvetése 120,000 dinár, Löbl Salamonné virágoztatta fel. Jelentős
jótékonysági egyesület a szabadkai
nőegylettel párosult Népkonyha, amely naponta kb. 100 embernek ad valláskülönbség nélkül ebédet. Az
ikeregyletnek 600 tagja van és évi kiadása 300,000 dinár. Legnagyobb zsidó
jótékonysági intézménye nemcsak a Vajdaságnak, de az egész országnak a Dr.
Singer Bernát Zsidó Szeretetház Egyesület Szabadkán, amelyet Pollák Lajos
szabadkai kereskedő (megh. 1925) példátlan önfeláldozással, hihetetlen
erőfeszítéssel létesített. 1923-ban
nyitotta meg az egyesület kórházát belgyógyászati és sebészeti osztállyal.
1924-ben a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztállyal bővült, majd
szemészeti, orr-, fül- és
gégegyógyászati ambulanciát rendezett be, legújabban pedig külön gyermekgyógyászati
osztály felállításán dolgozik az egyesület. A modernül felszerelt 50 ágyas
kórház Török Béla igazgató szakavatott vezetése alatt áldása az egész
Vajdaságnak és az ország egyetlen zsidó kórháza. Az egyesületnek a
Vajdaság hitközségeinél kórházi
bizottsága van, amely a szegény betegeket beutalja. Évi költségvetése 700,000
dinár és tagjainak száma 3000. Legutóbbi zárszámadása szerint 371 fizető, 52
kedvezményes és 334 ingyenes beteget ápolt. Újvidéken most épül a zsidó
Szegény- és Árvaház szintén az egész Vajdaság részére. Ennek a humánus
intézménynek életrehívója Hajós Gyula újvidéki kereskedő. A zsidó ifjúság a
nagyobb hitközségekben zsidó sportegyesületeket, cserkészcsapatokat
alakított. Ezek az egyesületek tagjai a
Zágráb székhellyel bíró Zsidó Ifjúsági Egyesületek Szövetségének és saját
mérkőzéseiken és versenyeiken kívül évente az ország nagyobb városaiban
kongresszust tartanak tornaversennyel és egyéb sportszerű gyakorlatokkal és
versenyekkel. Jelentősebb ilyen egyletek: az újvidéki Juda Makkabi és Jonija
ifj. sportegylet, a szabadkai Hakoach és a zentai Devojacsko leánysportegylet.
A Vajdaság sohasem volt valami erős kultúrforrás, irodalmi és művészeti élet mégis kezd már itt
is kialakulni. A Vajdaságban Szabadkán jelenik meg Jugoszlávia egyik legnagyobb
és legjobban szerkesztett magyarnyelvű
napilapja, a Bácsmegyei Napló, amelyet Fenyves Ferenc főszerkesztő emelt
a mai fővárosi nívóra. A B. N. köré a vajdasági magyar írók és költők egész kis
tábora sereglett. A vajdasági magyar irodalom művelői között sok zsidót
találunk. Milkó Izidoron kívül, akinek neve a Vajdaság szűk határain túl is
ismert és becsült, Ambrus Balázs (Dr. Hermann Károly), Borsodi Lajos. Bródi
Mihály, Debreczeni József, P. Gergely Boriska, Havas Emil, Havas Károly, Radó
Imre, Tamás István, Török Béláné (Lucia) és Vidor Imre a
jelentősek. A szakirodalomban Boros Mihály (cionizmus),
Dohány Gyula (szociológia, cionizmus), Fischer Jákó (jogtudomány), Graber
László (publicisztika), Handler Zsigmond és Keller Pinkász (cionizmus) tűnnek
ki. Lenkei Lajos a festészet, F. Geréb Klári az iparművészet terén értek el
nagyobb sikereket. Zsidó sajtóról
beszélni alig lehet. Néhány hetilap rövidéletű próbálkozás után megszűnt.
Egyetlen hetilap jelenik meg német nyelven Keller Pinkász bácskatopolyai
főrabbi szerkesztésében Israel címen. A lap cionista irányzatú és IV.
évfolyamában van. IV. Gazdasági élet és politikai helyzet. Jugoszlávia a
világháború befejezése után nem érezte a forradalmak és ellenforradalmak
romboló hatásait és bár az impériumváltozással elkerülhetetlenül együttjáró
politikai és gazdasági izgalmak hatásai itt is nyilvánultak, a rend és a
fegyelem kedvező előfeltételei mellett azonban a konszolidáció nehéz munkája
már megindult és sikeresnek ígérkezik. Míg az agrárreform a földbirtokosok
vagyoni helyzetében kedvezőtlen változást idézett elő, addig az infláció a
kereskedők részére erős konjunkturális fellendülést hozott. A bekövetkezett
defláció folytán aztán a kereskedők helyzete aggasztóan megromlott és gyakori
csődök és fizetésképtelenségek között ez az osztály igen kritikus válságba
jutott. A szabadpályán lévők, különösen az ügyvédek a nyelvi nehézségek miatt
eleinte igen nehéz időket éltek át, de helyzetük lényegesen javult, miután az
államnyelvet sikerült oly mértékben elsajátítaniuk, hogy hivatásukat
akadálytalanul elláthatják. Az Sz. H. Sz. Királyság több jogterületből alakult
és így az egyes vidékeken különböző törvények voltak és vannak érvényben.
Különösen a Vajdaságot sújtották erősen az itt érvényben levő ú. n.
Wekerle-féle adótörvények, amelyeknek
alkalmazása még ma is veszélyezteti a
kereskedelem és ipar
boldogulását. Az adóegységesítési törvény most készült el és ez lesz hivatva
ezeken a bajokon és aránytalanságokon
segíteni. Az elmondottak a volt magyarországi területekre vonatkoznak általában
és ebben a tekintetben zsidó és nemzsidó között semmi különbség nincs. A zsidó
lakosság többsége kiskereskedelemmel foglalkozván, természetes, hogy a válságot
ők sínylik meg legjobban. A zsidóság társadalmi elhelyezkedése, miután a
Vajdaság lakossága ugyanaz, mint
a háború előtt és alatt volt, lényegében nem változott. Az Sz.H.Sz. Királyság
alkotmányának felfüggesztése előtt az állam minden polgárának nemzetiségi és
felekezeti különbség nélkül teljes jogegyenlőséget biztosított. Antiszemitizmust
nem ismertek a régi Szerbiában sem. Péter király kormánya a Balfour-deklarációt
magáévá tette, elismerte és az ország zsidóságát ez alkalomból hivatalosan
üdvözölte. Az új jugoszláv állam átvette a régi liberális tradíciót és így a
zsidók jogegyenlősége élő valóság, amely a gyakorlatban is megvan. A magyar
területekkel együtt újimpérium alá került zsidóság ugyan eleinte
bizalmatlansággal és némi idegenkedéssel találkozott, de ez az érzés nem
annyira zsidóságának, mint magyarságának szólt. Az állampolgársági helyzet
rendezetlenségét a zsidók éppen úgy megszenvedték, mint a többi lakosság. A
hitközségek országos szövetsége ezen a téren is nagy segítségére volt az
érdekelteknek és egyébként is eredményesen működött, hogy a zsidósággal szemben
a bizalmatlanság megszűnjék. Állami szolgálatban kevés a zsidó, a közigazgatás,
pénzügy és a vasutak nacionalizálása folyamán a magyar tisztviselőkkel együtt
sok zsidót is nyugdíjaztak. vagy elbocsátottak, de ha figyelembe vesszük a
zsidóság kis arányszámát, azt mondhatjuk, hogy aránylag ugyanannyi zsidó van
állami szolgálatban, mint más országokban. Mint önálló politikai párt a
zsidóság sehol sincs megszervezve. Egyes helyeken — Újvidéken, Becskereken — a
községi választások alkalmával zsidó párt alakult, amelynek sikerült is
jelöltjeit a községi képviselőtestületbe behozni. Általában a zsidók egyéni
felfogásuk szerint helyezkedtek el az egyes politikai pártok keretében és sokan
igen jelentékeny vezető pozíciókat töltenek ott be. A nemzetgyűlésben a volt
magyar területekről való zsidó képviselő nem volt — az egész országból is csak
egyetlen ilyen volt — a tartományi képviselők sorába azonban beválasztottak egy
zsidót: Klein Adolfot, a szabadkai hitközség elnökét.
Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A
lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a
www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu,
http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2367 .cimszó a
lexikon 436 . s köv. oldalán.