12209.htm       CIMSZO:        Isten tulajdonságai                               SZOCIKK:     Isten tulajdonságai, amelyekkel az emberi fantázia és ész ruházza fel az Istent, hogy a véges emberi értelem és az istenség lényege közt tátongó űrt ily módon áthidalja. A primitív érzés számára minden dolgok mértéke az ember, még az istenséggel szemben is, növekedett légyen ez akármilyen emberfeletti végtelen magasságokba. Ezért van a Bibliában az Istennek keze, lába, karja, szeme s ezért emberiek a tulajdonságai is, mint pl. akarat, buzgóság, szeretet, hűség, harag, megbánás stb. A szemlélet magasabb fokán nem csupán ezek az emberi tulajdonságok tűnnek fel, de felmerül az a probléma is, hogy egyáltalán miképpen fejezhető ki emberi szavakkal Isten, akinek lényege az abszolút hasonlíthatatlanság. A szemléletnek ezen a nívóján keletkezett I.-nak filozófiai tana. Már a Bibliában is látunk olyan törekvést, mely Isten lényének erkölcsi normákkal való kifejezésére irányul. A 13 tulajdonság (sélosé eszré midósz), amelyeket Isten maga sorolt fel, mikor Mózes meglátta az arcát (Mózes II. 34) már nagyrészt megmutatja azt a különbséget, amely a Teremtő és teremtménye között fennáll. Az iszlami példák után induló zsidó vallásfilozófia kezdettől fogva arra törekszik, hogy az istenszemléletet minden emberi vonatkozástól megtisztítsa. E filozófia szerint Istenről, mint a világ teremtőjéről csak az mondható ki, hogy van, ez a megállapítás már magába foglalja Isten létét, hatalmát és bölcsességét. Az I.-ról szóló tannal Ábrahám ibn Daud és Maimonides foglalkoztak behatóbban. Szerintük Istenről csupán a teremtéssel, a világgal és az emberekkel való vonatkozásában lehet nyilatkozni s tulajdonságai mint könyörületesség, szeretet, igazságosság csak annyiban érzékeltetnek valamit, amennyiben bennük az Istennek az emberiséghez való viszonya kifejezésre jut. Isten lényegét leghívebben a negatív tulajdonságok domborítják ki. E szerint, ha Isten életéről beszélünk, ez csak azt jelentheti, hogy Isten nem élettelen. Ez a tan voltaképpen a naiv jámborság legmagasabb megnyilatkozási formája, másrészt pedig abból a mély vallásos érzésből fakad, mely önkéntelenül is irtózik a Végtelennek, az isteninek emberivó való lealacsonyításától.                               Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2209 .cimszó a lexikon 400 . oldalán van.