12187.htm CIMSZO: Inkvizició SZOCIKK: "Ámde a Toulouseban felállított első hitnyomozó-törvényszék
már vont vád alá zsidózó (judaizáló) eretnekeket is, sőt 1288. a zsidó szellemi élet
egyik vezető centrumában, Rasi korábbi működése helyén, a champagnei Troyesban
számos zsidót és nem is judaizálót elevenen elégettek (l. Memorkönyvek).
Kétségtelen, hogy az I. eljárása még az akkori kánonjogi felfogásba is
beleütközött s a dominikánus inkvizítorok fanatizmusa a világi hatóságokban is
ellenszenvet keltett. Így a zsidók iránt ellenséges indulatú Szép Fülöp francia
király megrótta miattuk az egyházi hatóságot. A középkorban egyébként az I. a
zsidó könyvek cenzúráját, majd tömeges elégetését intézte (l. Kereszténység és
zsidóság viszonya), de csupán ritkább esetben kerültek eléje zsidók, többnyire,
mint «judaizáló eretnekek». Egészen más volt az ú. n. spanyol v. újkori I.,
mely az 1478-iki pápai bullán alapult. Az I.-törvényszékek megszervezése 1480.
történt meg s 1491. az egész államterületre s az összes későbbi gyarmatokra
kiterjedt s érvényben volt 1829-ig. A zsidók kiűzését elrendelő 1492-iki
királyi ediktum. következtében az ottrekedt és kényszer hatása alatt
megkeresztelkedett zsidók, amennyiben judaizálóknak bizonyultak, az I.
hatásköre alá tartoztak. Az egész eljárás célja, mint az magából Ludovicus á
Paramo XVI. sz.-i inkvizítor művéből kitűnik, a zsidók vagyonának lefoglalása
volt, miután ezen a korona és az I., meg maga az egyház osztozott. A középkori
Gui toulousei inkvizitor Practica Inquisitionis és Eymerich aragóniai
inkvizítor Directorium Inquisitorum c. művéből, továbbá a pápai bullákból, a
főinkvizítorok némelyikének, főképpen Torquemadának, majd Manrique és Espinosa
bíbornokoknak ú. n. instrukcióiból megállapítható, hogy az egész állam
I.-kerületekre volt felosztva s minden vádlott a saját kerületébe tartozott.
I.-kerületek, melyek számos, sőt leginkább judaizáló pereket tárgyaltak, a
tulajdonképpeni Spanyolországon kívül voltak még Chartagena de las Indiasban,
Mexicóban, Peruban és Goában. Portugáliának külön kerületei voltak s ott az I.
később lett intézményesítve, de azután sokkal nagyobb számban szedte áldozatait
a zsidóságból, mint maga a spanyol I. Portugáliában azért késhetett az
I.-törvényszékek felállítása, mert a zsidók és marannusok óriási
pénzáldozatokkal magában Rómában is vonakodásra tudták rábírni az egyház
főtényezőit, a lisszaboni nunciaturát pedig évtizedeken át a legjobban
jövedelmező egyházi stallumnak tekintették. Az I. perei eleinte súlyos
visszaélésekkel folytak le s különösen Torquemada, Deza és az ezalatt működő
Lucero kanonok, cordobai inkvizítor neve tartozik a legvéresebbek közé az I.
történelmében. Kimutatás van arról, hogy pl. Lucero kanonok a XVI. sz. elején
Cordobában még az I. perrendje szerint is a legszabálytalanabbul két olyan
auto-de-fét rendezett, melynek egyikén 107, a másikán 110 zsidót s néhány keresztényt
égettek el elevenen. Az I. későbbi perrendjét szigorúan szabályozták, így a
perbefogást, a tanúkihallgatást, a tortúrát, az ítélethozatalt, vagyonelkobzást
stb. A tortúra nem volt borzalmasabb, mint bármely más európai állam tortúrája,
de szörnyűséget fokozta, hogy egyházi emberek, a vallás őszinte mártírjain
tisztán abból a célból követték azt el, hogy vagyonukat lefoglalhassák. A
legfőbb büntetés az ú. n. «világi karnak való átadása (relaxatio)-ban állott,
ami az elégetést jelentette. Ha meggyónt az áldozat, ill. ha gyónását
elfogadták, akkor előbb vasnyakkal (garrucha) megfojtották s csak azután
égették el ha nem, elevenen. Kisebb büntetésnemek voltak a gályarabság,
vergüenza (nyilvános megcsapás félmeztelen állapotban, nőkön is), rengeteg
imádságmondás, több évig tartó sanbenito-viselés (gúnyköntös) s a mindezeket
megelőző vagyonelkobzás és hivatalviselési képtelenség négy nemzedéken át,
továbbá a carcel perpetua, ami internálásnak felel meg, de nem tömlöcnek.
Legtöbb esetben azonban elégetés volt. A pereket gyanús halottak ellen is
lebonyolították s ezeket in effigie v. in statua, kép vagy báb alakjában,
csontjaikkal együtt égették el. Az ítéletszövegek a relaxatiót, tehát a
tűzhalálnak való átadást kivétel nélkül e szavakkal vezették be: Christi nomine
invocato. Az elégetés a Quemado o-n (égetőtár) történt, mely többnyire, bár nem
mindig a városon kívül volt, de pl. a madridi borzalmas 1680-iki auto-de-fén a
város főterén. A Quemaderón levő brazerókhoz vasnyakörvvel kötötték a
mártírokat, majd kihirdették az ítéletet, melynek megtörténte után két-két
szerzetes vezette el az elítélteket s adta át a világi karnak (brazo seglar),
mert «az egyház nem ont vért» (ecclesia non sitit sanguinem), de már a
középkori IV. Innocenciustól kiadott Ad exstirpanda pápai bulla kötelezővé
tette a világi hatóságoknak az öt napon belüli ítélet végrehajtást.
Spanyolországban azonban ez kivétel nélkül az auto-de-fe (hithűségi aktus) után
történt. Az I. zsidó és marannus vagyis titkos zsidó áldozatainak ma már
megállapította a tudomány az átlagos létszámát, még pedig a spanyol kir.
akadémia Archivo Historico Nacional Inquisitio c. és a Fidel Fita y Colomer
jezsuita tudós által kiadott Boletin-sorozat óriási okmánytára, az egyes
várostörténeti monográfiák és adattáraik, a portugál I. adattárai, a
dél-amerikai Medina hat fóliót kitevő okmánytára, az egykorú spanyol krónikák,
az egykorú auto-de-fe Relatiók (a kerületi I. kötelező jelentései) stb.
alapján. Az irodalomban említett s az I. történetét feldolgozó szerzők
véleménye különböző, minek oka a régebbi kutatások s okmányok hiánya. Pontos és
minden előbbi kutatást egybevető auto-de-fé statisztikát ad Elkan Adler. aki
éppen zsidó szempontból tette azokat kutatás tárgyává. A létszám azonban csak
az auto-de-fékre vonatkozik, nem pedig az elégetettek létszámára, melyet
azonban rekonstruálhatunk. Úgy a Llorrente-féle elfogult túlzó nagy szám, mint
a zsidók mindenfajú megbüntetését egybefoglaló 300 ezren felüli Amador de los
Rios-féle áldozati létszám helytelen és túl magas, de ugyanúgy tudománytalan és
torzító az egyházvédő, bár az I-t valósággal szentesítő Rodrigo spanyol
szerzetes alacsony számadata. Az egykorúak, akik nem csupán történetírók, hanem
hűséges egyházi férfiak voltak, mint Pulgar, Bernaldez, Mariana stb. óriási
számokat közölnék s ezek egymással feltűnően egyeznek. Így Bernaldez, Deza
főinkvizítor káplánja csupán 1482_-89 közt 7000 elégetésről tud s ezek túlnyomó
többsége zsidó volt; a sevillai I. palotája falán lévő emléktábla pedig 1492—1524
közt ezer eleven elégetettről szól, míg Mariana, a nagytudományú jezsuita
csupán Torquemada főinkvizítorsága alatt kétezer elégetésről tesz említést, de
még a XIX. sz.-i német benedekrendi tudós, Gamo is kétezerre teszi csupán a
Ferdinánd és Izabella korabeli elégetések számát. Ezek túlnyomó többsége zsidó
volt s így nem kétséges, hogy sok ezer tűzhalált halt vértanút áldozott fel az
I. Magyarországot az I. borzalmai elkerülték s a tűzhalálbüntetés csupán két
alkalommal fordult elő kimutathatólag. (L. Bazini vérvád, Nagyszombati vérvád,
továbbá Judaizálás, Mártírok, Ostyamegszentségtelenítés, Kútmérgezés és
Vérvád.). Irodalom. Lea, History of the Inquisition in Spain IV (1906);
Llorrente, Histoire critique de Inquisition d’Espagne I—IV. (1818, németül 1820)
; Kayberling, Geschichte der Juden in Portugal (1867); u. a , Ein Feiertag in
Madrid (1859) ; Elkan Adler, Auto de fé and Jews (1908); Publications of the
Jewish Historical Society of America I—XXX. (passim) ; Lindo, History of the
Jews of Spain and Portugal (1848); Paramo, De origine et progressu sancti
inquisitionis (1598) ; Amador de los Rios, História de los Judios en Espana
I—III (1875); Bedarride, Histoire des Juifs en France, en Italie et en Espagne
(1861) ; A. Castro, Historia de los Judios en Espagna (1847); Jacobs, Sources
of Spanish Jewish History (1894) ; F. D. Mocatta, The Jews of Spain and
Portugal and the Inquisition; Israel Lévi, Les Juifs et l’Inquisition dans la France Méridionale
(1891). A tárgyra vonatkozó forrásirodalmat l. Heltmann Rezső, Az inkvizíció a
történelmi kutatások megvilágításában (1928)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó
Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata
(tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu,
www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2187
.cimszó a lexikon 389 . oldalán van.