12104.htm CIMSZO: Hódmezővásárhely SZOCIKK: Hódmezővásárhely, törvh. joggal felr. város Csongrád vm., majdnem 70,000 lak. (1910. 62,445), akik néhány száz német, tót és románon kívül mind magyarok. A kongresszusi zsidó hitközség a XXII. községkerülethez tartozik és 380 családban 1300 lelket számlál (1910-ben 1381), 378 adófizetővel. Ezek között van 29 nagykereskedő, 168 kereskedő, 9 nagyiparos, 38 iparos (az első gőzmalmot Bauer Jakab, az első gőzfűrésztelepet Steiner L. József alapította, mindkettő idegen érdekeltségű részvénytársaság tulajdonába ment át), 12 gazdálkodó (3 nagybirtokos), 12 ügyvéd, 12 orvos, 43 magántisztviselő, 11 más szabadpályán, 3 tanító, 7 köztisztviselő, 5 munkás, 16 magánzó, 15 egyéb foglalkozásban. 12 közadakozásból él. Az évi költségvetés 34,826 P. Hitéleti célokra 17,265, jótékonycélokra 2344 P-t fordít. Szociális törekvéseinek támogatására 1871. a Betegápoló-egylet, 1882. a Szegénysegélyző-egylet létesült, de ez 1912., a másik 1873. megszűnt és a hitközség keretében már csak a Chevra Kadisa és az 1860. alapított Izr. Nőegylet működik és osztozkodik a jóléti akciók lebonyolításában. Azelőtt széles keretekben fejthetett ki szociális tevékenységet, de a kezelésére bízott 30 jótékony célú alapítvány (23,052 K) és a 22 iskolai alapítvány (14,050 K) a magyar korona romlása következtében elértéktelenedett és a filantrópia s kultúra számára elveszett. Kulturális törekvéseiben mindazonáltal nem tűri meg a visszafejlődést és hitélete is kitartóan a régi tradíciókat követi, úgy, hogy mai élete gazda múltjának érdemes folytatása. A városi levéltár és város egykori birtokosainak, a Károlyi grófok családi levéltárának a zsidókra vonatkozó legrégibb adatai 1748-ból származnak. A görög kereskedők üzleti féltékenységből eredő panaszai folytán, a zsidókat súlyos büntetések terhe alatt a városban való tartózkodástól és kereskedéstől eltiltották. («Jakab zsidó»-t a tilalom megszegése miatt 40 korbácsütésre ítélték.) Az akkori idők szellemére vall, hogy a pusztai kutak megmérgezésével vádolta meg a zsidókat a féltékeny konkurencia. A szörnyű vádat a köznép elhitte mert terjesztői azt híresztelték, hogy azért mérgezik el a zsidók a kutakat, hogy a dögbőröket olcsón megvehessek. Az alföldi magyarsághoz nyelvében és érzéseiben alkalmazkodó zsidók mégis megküzdöttek a sokféle szorongatással és lassan-lassan tért foglaltak. 1810 körül kezdtek tömörülni vallásgyakorlataik végzésére. 1829-ben megalakul a hitközség és a Chevra s ez évben nyit temetőt. A hitközséget Deutsch József, Wodianer József, Wodianer Jakab (a báró Wodianer-család ősének testvérei), Mayer Löw, Schwabach Jakab, Miskolczy József és Fülöp Sámuel alapították. 1830-ban 28 család él a hitközségben, a magyar életformáknak megfelelő formák között, ami abból is látható, hogy 1830-ból származó magyar feliratú sírkövet találunk a zsidótemetőben. 1831. a «zsidó községit már katonaállításra köteleztetik. Külső kereteinek legemlékezetesebb kiszélesedése 1833-raesik, mikor az uradalomtól, amely készséges pártolója, időnként a bírákkal szemben védelmezője volt a hitközségnek, templomépítésre telket kap. Ez azonban nem felelhetett meg teljesen céljának, mert már a következő évben más telket vásárolt a templom céljaira. 1840-ben rabbit alkalmazott a hitközség Grünhut Ábrahám személyében és ekkor telket vett az iskola céljaira is. Két évtizedig tartott, amíg elég erőt gyűjtött a templomépítéshez, amit végre 1853. megvalósíthatott. Templomát, amely méreteivel és díszességével felülmúlta az azon időbeli többi, jóval nagyobb hitközség templomait, 1856. Löw Lipót, Szeged híres főrabbija avatta fel. A templomépítésnél sokkal korábban, 1839. bontakozott ki a hitközség törekvéseiből az iskola, amelynek alapját tanító alkalmazásával akkor vetette meg. Első tanítója volt Stern Ignác (l. o.), a nagy Zohár-tudós. 1845-ben már rendszeres tantervvel, 1850. már rendszeresen alkalmazott tanítókkal, hatósági ellenőrzés mellett működött az iskola, abban az épületben, amelynek telkét 1844. az uradalomtól kapta a hitközség. A. szabadságharc alatt a hitközség tagjai közül 34-en voltak honvédek, 2 tiszt. Ketten el is estek. A Bach-korszak nyomasztóan hatott a hitközség fejlődésére, amely teljesen a hatóságok ellenőrzése alá került. A főszolgabíró nevezte ki és mentette fel a vezetőséget, ellenőrizte az adózást és a hitközség minden megmozdulását, utóbb pedig már csak befolyást gyakorolt, hogy megtartsák a választásokat és zavartalanul végezzék az adminisztrációt. A gyűlésekre «büntetés terhe» alatt kötelezte a megjelenést. A Bach-korszak önkényét megérezte Wodianer Sámuel is, a hitközség és a hitközségi intézmények egyik legérdemesebb megszervezője, akit a megyefőnök 1853. állásából fölmentett. Utána rövidebb időre Pollák Dávid, Kohn Emánuel, Czukor Izrael és Weisz Károly kerültek, a hitközség élére. Utánuk huzamosabb időre Újhelyi H. Lipót foglalta el az elnöki széket. Az ő működése alatt 1866. történt, hogy a hitközség önérzetesen szembehelyezkedett a főszolgabíróval, aki a katonaállítás és a hadiadó fizetés tekintetében a többi lakostól eltérő eljárást alkalmazott a zsidókkal szemben. Ugyanebben az évben a 263 adófizetőt számláló hitközség egy «modern rabbi» alkalmazását határozta el. Erre azonban mégis csak 1879. került a sor, amikor Seltmann Lajos szegedi rabbit egyhangúlag főrabbivá választotta meg. 1867-ben modern alapszabályokat és szervezetet létesített a hitközség. 1872-ben válság fenyegette a hitközséget, miután egy kis töredéke kivált és orthodox alapon külön hitközséget létesített. 1875-ben azonban újból egyesültek a hitközséggel. A béke nem tartott sokáig, mert 1875. nyíltan bevallott személyi okokból újból kivált az orthodox töredék és megint külön hitközségben szervezkedett. Ez a különállás szintén csak rövid ideig tartotta magát és azóta zavartalanul működhet az egységbe forrt hitközség. A templomba Seltmann Lajos főrabbi megválasztásával (1879) vonult be a magyar hitszónoklat, amely 1902. közgyűlési határozattal kizárólagossá vált. 1875-82-ig Deutsch Lipót, ettől kezdve 1911-ig Beregi Lajos a hitk. elnöke. Ő alatta építették újjá a templomot. 1911-től Anisfeld Sándor volt a hitközség elnöke, aki 1926. bekövetkezett halála előtt 20 hold szántóföldet hagyott papi jövedelemül a hitközségre. A H.-i zsidóság több kitűnőséget adott a hazai kultúrának, tudóst, művészt, politikust egyaránt. Legismertebbek: Heitler Moritz bécsi orvostanár, Sándor Pál orsz. képviselő. Kallós Ede szobrász, Vásárhelyi Domokos közigazg. bíró, Wittmann P. műegy. tanár, Vajda Béla, losonci főrabbi, stb. A világháború teljesen kiforrt magyar szellemet talált ebben a nagy alföldi hitközségben, amely arányszámát meghaladó katonát adott az országnak és külön hadikórházat tartott fenn 1914-1917-ig a Chevra és Nőegylet támogatásával. 29 tagja elesett. Történeti életének legszomorúbb periódusát a proletárdiktatúra alatt szenvedte át, mikor a hitközség három tagja kivégeztetett. 1919 ápr. 26-án kivégezték Weisz Mihály bornagykereskedőt, a fiát: Weisz Henriket és Havas Henrik mozgófényképszínház tulajdonost. A törvényes uralom helyreállítása után megfeledkeztek a vértanúról és a mozijogot családjától elvették. Áldozatot követeltek a román megszállás alatt is, mikor Strasser Gábor iparossegédet végezték ki 1919 júl.-ban. A konszolidáció visszaállította a normális állapotokat és most már csak a kedvezőtlen gazdasági helyzetet sínyli a hitközség, amely idő szerint a következők vezetése alatt áll: Lajos főrabbi, Szemző Miksa elnök, Steiner Ferenc alelnök, Dániel Jenő, Weisz Miklós, Reich Ede városi főmérnök, Sándor Jenő Goldmann Mór, Biró Gábor, Bárány Béla, Klein Miksa, Kertész Sándor elöljárók. Steiner Ferenc a Chevra Kadisa, Bleyer Antalné a Nőegylet elnöke. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2104 .cimszó a lexikon 374 . oldalán van.