12015.htm CIMSZO: Hegyi beszéd SZOCIKK: "Hegyi beszéd. Jézus leglényegesebb tanait összefoglaló és a keresztény vallásosság és erkölcs alaptörvényeit tartalmazó beszéd, melyet Jézus Máté evangélista szerint egy hegyen Lukács szerint (6, 17) sík földön, mezőn tartott. (Ezért Luther mezei beszédnek nevezi.) Lukács rövidebben s tartalmilag is más formában közli a H.-et mint Máté. Ezért a H. az evangélisták alkotásának tekinthető, amelynek anyagát bizonyára egy és ugyanazon forrásból, a fennmaradt szájhagyományokból merítették. E hagyományok megbízhatósága — mint a saját koruk eseményeitől is befolyásolt evangélisták kétféle, tartalmilag is különböző közlése igazolja — kétséges és egyáltalán nem állapítható meg pontosan, hogy a H. mely részei származnak egyenesen Jézustól. A H. tartalmilag szorosan összefügg a zsidóság tanaival. A házasságtörésről, esküről, alamizsnaadásról, imáról, böjtről, kincsgyűjtésről és az Istenbe vetett bizalomról ugyanazokat a nézeteket fejti ki, amelyek a talmudi-midrási irodalomban is megtalálhatók. De a bocsánatról szóló tannak, a Miatyánknak, a szegények és szenvedőkről hirdetett tanoknak a paralleljei is megvannak a zsidó irodalomban (l. Miatyánk). Természetesen a H. tételei között olyanok is akadnak, — így az elválásról stb. — amelyekkel analóg tételeket nem találunk a zsidó irodalomban. Ezeket a tételeket lélektanilag Jézus és követőinek ama hite világítja meg, hogy a mennyek országa nagyon közel van s annál méltóbbá teheti magát valaki a mennyek országának üdvére, mennél odaadóbban teljesíti az írás szavát s mennél nagyobb szenvedéseket visel el ártatlanul. Ezzel a hittel magyarázható az ellenség szeretetéről szóló parancs: a Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azoknak, kik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak, imádkozzatok azokért, akik gúnyolnak benneteket.» (Lukács 6. 27, 28.) A Bibliában az ellenség szeretetéről a következő kitételek olvashatók: «Ha elesik ellenséged, ne örvendezz; ha tántorog, ne ujjongjon a te szíved.» (Példabeszédek 24. 17). «Ha ellenséged ökre vagy szamara elbitangolt, vidd vissza neki. Ha ellenséged szamara terhe alatt roskadozik, segíts rajta s vidd te a teher egy részét». (Mózes II. 23. 4, 5). «Ha éhezik ellenséged, adj neki kenyeret, ha szomjazik, adj neki vizet». (Példab. 25. 21). A mindennapi főima (sémone eszré) végén ez áll: «Azokkal szemben, akik átkoznak, hallgasson az én lelkem és legyen olyan, mint a por». Hasonló szellemből fakadt ez a mondás : «Tartozz inkább az átkozottak, mint az átkozok közé» (Szanhedrin 48—49a), továbbá a Sabbat traktátus (88b) eme mondatai: «A mi rabbijaink tanítják: akik szívesebben megalázkodnak, semhogy másokat megalázzanak, akik tűrik a gyalázkodást anélkül, hogy azt viszonoznák, akik mindezt Isten iránti szeretetből teszik s örvendeznek a szenvedéseknek, melyeket viselniük kell, azokról mondja az írás, hogy egykoron úgy fognak tündökölni fényességükben, miként a nap». A példákból is látható, hogy a zsidó vallási morál egyik alaptétele az ellenség iránt való türelem és szeretet. Éppen ezért Máté Evangéliumának ez a mondata : «Ti hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet» — érthetetlen és még tisztázásra szorul. " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2015 .cimszó a lexikon 354 . oldalán van.