11953.htm CIMSZO: Harag SZOCIKK: "Harag, heves szenvedély, amelyet
valamely kellemetlenség, sérelem vagy rossz tapasztalat vált ki s amely a
bosszú érzését és vágyát kelti fel az ellen, akit a harag okozójának tartanak.
A H. a valláserkölcsi felfogásban fontos fogalom s így az arra vonatkozó
nézetek a Bibliában és a vallásos irodalomban szintén fontosak. A Biblia Isten
H.-járól is gyakran tesz említést, így a hálátlanság, a bálványimádás, a
szegények elnyomása eseteiben. Isten H.-ja a bibliai ethika szerint nem
szeszély, hanem egy magasabb erkölcsi rend szükséges eleme, akar egyéneket,
akár Izraelt, akár más népeket sújt az; azon kívül a próféták felfogásában a H.
nem bosszúálló, hanem korlátozott és isteni keggyel párosult (Jesája 27. 4 és
22. 1; főleg Hósea 11. 8, 9; Chabak. 3. 2). A H. Istenre vonatkozóan csupán az
emberi elgondolás eredménye és azért szükséges fogalom, mert Istent mint
igazságos bírót és a világ kormányzóját a törvények végső eredőjének tekintette
a próféták felfogása ; aki tehát nem engedelmeskedik az ő törvényeinek, az
Isten H.-ját provokálja. Tehát a H., mint isteni tulajdonság azért volt
szükséges hogy az istenfélelmet és a vallás törvényeinek megtartását erősítse,
mert Isten parancsainak való engedelmesség nélkül nincs bűnbánat, sem az élet
ösvényére való visszatérés a bűnöző számára (Micha 7. 18; Jóna 3. 9; Ezékiel
18. 23). A Talmud ugyancsak allegorikus értelemben fogja fel Isten H.-ját:
«Amíg gonosz emberek vannak a világon, addig harag is lesz» (Szanhedrin 11. 111
b, 113 b); «Minden képmutató bosszúságot hoz a világra» (Szóta 41 a). «A képmutatók szívükben
halmozzák fel a H.-ot» (Jób 36. 13). A H. kitörését az emberben a Biblia és a
rabbinikus iratok elítélik : «Ne légy heves a haragban, mert a harag az ostobák
keblében lakik» (Eccles. 7. 9). Még sokkal nagyobb mértékben elítélik a H.-ot
az emberben az apokryph és a rabbinikus iratok : «Ne légy hajlamos a H.-ra,
mert a H. gyilkosságra vezet, sem túlbuzgó, sem veszekedő, sem gyors
vérmérsékletű, mert mindezek eredménye gyilkosság». Hillel szerint « A H.-os
(indulatos) ember nem taníthat» (Abót 2. 4). A H. megfékezéséről egyik legszebb
tanítást a Talmud adja (Baraita di-R. Ismael: Berách 19 a): «Ha egy bölcs bűnt
követ el éjjel, nyugodt lehetsz, hogy megbánta azt s reggelre nem fog magával
hozni bosszúságot». (Innen Pál ephesusi lev.: «ne hagyd lepihenni a napot, amíg
haragszol» «Isten szereti azt, aki sohasem haragszik» (Peszáchim 113 b); « Aki
dühöngésében pusztít és ruháit elszakítja, az olyan, mint a bálványimádó, mert
írva van : ,ne legyen bennetek idegen isten', a rossz szellem az, mely bosszú
alakjában megszállja az embert» (Sabbat trakt. 105 b). A heves temperamentumú
emberről a Talmud ezt mondja: «Élete nem élet» (Peszách-113 b); «bosszankodása
az egyedüli haszna» (Kiddusin 41
a). Ezekkel szemben jogos H.-ról is tudnak az írások.
Így a talmudi felfogás szerint, ha a tanítót elfogja a H., akkor ez az ügy
iránti buzgalomból ered ; természetesen ezt nem erényként fogja fel, sőt
hangoztatja, hogy a tudósnak mindig szelíd mérsékletűnek kell lennie (Taánit 4 a). L. Jew. Encycl." Ez a cimszó a
Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon
digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a
www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu,
http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1953 .cimszó a
lexikon 344 . oldalán van.