11953.htm       CIMSZO:        Harag                          SZOCIKK:     "Harag, heves szenvedély, amelyet valamely kellemetlenség, sérelem vagy rossz tapasztalat vált ki s amely a bosszú érzését és vágyát kelti fel az ellen, akit a harag okozójának tartanak. A H. a valláserkölcsi felfogásban fontos fogalom s így az arra vonatkozó nézetek a Bibliában és a vallásos irodalomban szintén fontosak. A Biblia Isten H.-járól is gyakran tesz említést, így a hálátlanság, a bálványimádás, a szegények elnyomása eseteiben. Isten H.-ja a bibliai ethika szerint nem szeszély, hanem egy magasabb erkölcsi rend szükséges eleme, akar egyéneket, akár Izraelt, akár más népeket sújt az; azon kívül a próféták felfogásában a H. nem bosszúálló, hanem korlátozott és isteni keggyel párosult (Jesája 27. 4 és 22. 1; főleg Hósea 11. 8, 9; Chabak. 3. 2). A H. Istenre vonatkozóan csupán az emberi elgondolás eredménye és azért szükséges fogalom, mert Istent mint igazságos bírót és a világ kormányzóját a törvények végső eredőjének tekintette a próféták felfogása ; aki tehát nem engedelmeskedik az ő törvényeinek, az Isten H.-ját provokálja. Tehát a H., mint isteni tulajdonság azért volt szükséges hogy az istenfélelmet és a vallás törvényeinek megtartását erősítse, mert Isten parancsainak való engedelmesség nélkül nincs bűnbánat, sem az élet ösvényére való visszatérés a bűnöző számára (Micha 7. 18; Jóna 3. 9; Ezékiel 18. 23). A Talmud ugyancsak allegorikus értelemben fogja fel Isten H.-ját: «Amíg gonosz emberek vannak a világon, addig harag is lesz» (Szanhedrin 11. 111 b, 113 b); «Minden képmutató bosszúságot hoz a világra» (Szóta 41 a). «A képmutatók szívükben halmozzák fel a H.-ot» (Jób 36. 13). A H. kitörését az emberben a Biblia és a rabbinikus iratok elítélik : «Ne légy heves a haragban, mert a harag az ostobák keblében lakik» (Eccles. 7. 9). Még sokkal nagyobb mértékben elítélik a H.-ot az emberben az apokryph és a rabbinikus iratok : «Ne légy hajlamos a H.-ra, mert a H. gyilkosságra vezet, sem túlbuzgó, sem veszekedő, sem gyors vérmérsékletű, mert mindezek eredménye gyilkosság». Hillel szerint « A H.-os (indulatos) ember nem taníthat» (Abót 2. 4). A H. megfékezéséről egyik legszebb tanítást a Talmud adja (Baraita di-R. Ismael: Berách 19 a): «Ha egy bölcs bűnt követ el éjjel, nyugodt lehetsz, hogy megbánta azt s reggelre nem fog magával hozni bosszúságot». (Innen Pál ephesusi lev.: «ne hagyd lepihenni a napot, amíg haragszol» «Isten szereti azt, aki sohasem haragszik» (Peszáchim 113 b); « Aki dühöngésében pusztít és ruháit elszakítja, az olyan, mint a bálványimádó, mert írva van : ,ne legyen bennetek idegen isten', a rossz szellem az, mely bosszú alakjában megszállja az embert» (Sabbat trakt. 105 b). A heves temperamentumú emberről a Talmud ezt mondja: «Élete nem élet» (Peszách-113 b); «bosszankodása az egyedüli haszna» (Kiddusin 41 a). Ezekkel szemben jogos H.-ról is tudnak az írások. Így a talmudi felfogás szerint, ha a tanítót elfogja a H., akkor ez az ügy iránti buzgalomból ered ; természetesen ezt nem erényként fogja fel, sőt hangoztatja, hogy a tudósnak mindig szelíd mérsékletűnek kell lennie (Taánit 4 a). L. Jew. Encycl."                             Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1953 .cimszó a lexikon 344 . oldalán van.