11925.htm       CIMSZO:        Halhatatlanság                         SZOCIKK:     "Halhatatlanság (héb. chajé ólom, vagy hasórasz ha-néfes). Az a hit, hogy a lélek a test elhalása után is él. Mózes könyvei még nem tanítják a lélek H.-át, de a prófétákban és a költői irodalomban már felcsillan az örök életben való reménység: «Én igazságban látni fogom színedet, felébredéskor teleszívom lelkemet a Te képeddel». (Zsolt. 17. 15) «Isten megváltja leltemet az alvilágtól (u. o. 49. 6) Ebben már nem csak a H., de a túlvilági bűnhődés is konkretizálódik. Dániel könyve már haladottabb fejlődésében hirdeti a H. gondolatát, mert hisz már a testi feltámadásban is: «Sokan a porban alvók közül feltámadnak, némelyek az örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. De a bölcsek fényeskednek, mint az ég fényesbe és akik másokat igazságra visznek, mint a csillagok örökkön örökké fénylenek». (Dán. 12. 2 3). A H. maradéktalan hitéhez még Dávid sem jutott el, mert nyilvánvalóan perzsa befolyás alatt különbséget tesz a jók és a gonoszok lelke között és a H. még nem a lélek megváltoztathatatlan és mindenkire szóló attribútuma, hanem a földön nyert képessége csupán és Istentől adott kegy a tiszta élet megjutalmazására. Philo szerint a lélek már születése előtt létezik és mikor a test elhal, mintha börtönből szabadulna, úgy tér vissza Istenhez, tehát örök életre tér oda vissza. A szadduceusok (l. o.) tagadták ugyan a feltámadást (l. o.), de a H.-ot nem érintették. A farizeus tudósok es az esszénusok (l. o.) ellenben hittek a jövő életben (ólóm habó) és el is terjesztették ezt a hitüket. Az esszénusok egész világszemléletüket a H. hitére alapították és ezért vetették meg a földi életet. Főképpen pedig a zsidóság mártírjainak H.-ában hittek, amint azt Josephus több helyt megemlíti. Több apokripha is hirdeti a H.-ot. Enoch a lélek örökkévalóságát tanítja. A proexisztencia hitét a Talmud is vallotta (Chaggiga 12b). A jövő életben való hit a nemzetibb zsidó körökben általános volt. A Pirké Abót így fejezi ezt ki: «Legyen ez a világ előkészület a jövő életre»(4. 16). Még precízebben fejezi ki a H. hitét a Talmud Beráchot traktátusa (34b). A H. aztán főleg a feltámadáshoz fűzve valóságos dogmája lett a judaizmusnak ; ez a Mísnán (Szanhedrin 10. 1) alapult és hitvallomásul belekerült a liturgiába is. Maimonidesz filozófiai alapon tárgyalja a H. kérdését, de a feltámadásról való hitet beiktatta a tizenhárom hitágazatba (tizenharmadiknak), aminek elengedhetetlen feltétele a lélek H.-a. Spinoza is zsidó értelmezést ad a H.-nak : «Amennyiben a lélek önmagát és az őt hordozó testet az örökkévalóság szempontjából tekinti, érzi, hogy Istenben van. Minél erősebb a való kapcsolatban álló értelmi szeretet Isten iránt, annál inkább érzi magát a lélek halhatatlannak. Mendelssohn Mózes híressé vált Phaedon-jában így szól: « Ha a lelkünk halandó, akkor az értelem álom csupán, amelyet azért bocsátott ránk az Istenség, hogy megámítson vele, akkor az erényből is hiányzik az isteni dicsőség, akkor a szép és fenséges, akár erkölcsi, akár érzéki, nem visszfénye az isteni tökéletességnek ... akkor néhány nap múlva mindegy lesz, akár dísze voltam a természetnek, akár szégyenfoltja. Ha a szellem halandó, akkor az emberi társadalom alapítói és törvényhozói megcsaltak minket». A reformzsidóság a feltámadásra vonatkozó hitvallomásokat kiküszöbölte a liturgiából és az idevágó imákban (Mechalkél chajim, Eloháj nesómó) a feltámadásra utaló szavakat a lélek H.-át hangoztató kifejezésekkel cserélte fel. L. Jew. Encycl."                                Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1925 .cimszó a lexikon 340 . oldalán van.