11537.htm CIMSZO: Főpap SZOCIKK: Főpap,
héb. Kóhen gádól, az Egyptomból való kivonulástól kezdve a zsidó állam
megszűntéig, sőt a Bar-Kochba-fóle felkelés leveréséig a legmagasabb egyházi
méltóság. Jogköre nem csupán a szigorúan vett egyházra terjedt ki, melynek
legfőbb dignitáriusa volt, hanem a törvénykezésre és politikára is. A F.-ot a
Biblia másképp «Kóhen ha-Mosiach»-nak, «felkent pap»-nak (Levit. 4. 3) és
«Kóhen ha-ros»-nak, főpapnak (Krón. II. 19. 11 és 24. 6) is nevezi. F. csak a
kohanita törzsből való lehetett és ilyen is akkor csupán, ha a huszonnégy
legelőkelőbb kohanita családból, az ú. n. Áronidáktól származott, mint azt
Josephus is tanúsítja. Eredetileg, az első templom lerombolásáig sem kinevezés,
sem választás nem volt, hanem kizárólag egyenes ágon való öröklési jog. Az
öröklés Áron két fiára megy vissza úgy a bibliai és talmudi adatok, mint
Josephus, Philo és más írók szerint. Josephus Antiquitates c. műve külön
fejezetben foglalkozik a F.-sággal s a F.-ok neveit az ő koráig, tehát a
templom lerombolása koráig közli. Adatai nagyjából megegyeznek a bibliai és
apokryph irodalom közléseivel. Az első templom lerombolásáig előbb
változatlanul Áronnak a Bibliában említett utódja, Eleazár F. leszármazottjai
örökölték egyenes ágon a F.-i méltóságot egészen a bírák koráig, mikor Élitől
kezdve az Itámár-ág, Áron másik fiának leszármazottjai töltik be a F.-i
tisztséget Ebiátárig, akit Salamon király detronizált. Ekkor újból az
Eleazár-ágból kerültek ki jóidéig a F.-ok. Az első volt ezek közül Cadok, akit
tehát a világi beavatkozás emelt a F.-i székbe. Később a macedón uralom, a
Hasmoneusok és a római prokurátorok alatt a politikai hatóságok nagy mértékben
befolytak a F.-i szék betöltésénél anélkül, hogy annak rendkívül magas és
respektált méltóságán csorbát ejtettek volna, bár kétségtelen, hogy mint
politikai tényező, a F. összekötő kapocs volt a Szinhedrion és az államfő közt
a Hasmoneusok korától kezdve. Hogy mily magas volt a F.-i méltóság, azt mutatja,
hogy az egyik legelőkelőbb kohanita törzsből való Makkabeus-Hasmoneus uralkodók
családtagjai több esetben maguk töltötték be a F.-i tisztet, sőt Simon
Makkabeus óta maga az uralkodó volt a F., míg a F.-ok lányai több esetben az
uralkodó családjával kötöttek házasságot. A zsidó uralkodók közül legfőképpen
Heródes avatkozott a F.-i szék betöltésébe s ennek, valamint a római
prokurátoroknak tulajdonítható az egyébként kohanita vezetőcsaládból származó
alexandriai Boéthos-ok favorizálása. Heródes alatt jóformán évente változott a
F., jóllehet a méltóság életfogytiglanra szólt a tradíció szerint, s csak az
elaggást tekintették akadálynak a funkciók betöltésénél. A Bibliához való
szigorú ragaszkodás azonban nem engedte meg az erőszakos úton való eltávolítást,
mert eredetileg élethossziglan működött a felkent F. (Deuter. 35. 25—28). A F.
korhatára nem volt szabályozva s a tradíció szerint húszéves kortól betölthette
a méltóságot a jogutód, de előfordult két esetben, hogy még fiatalabb kohanita
lett a F. Minden esetben azonban feltétlenül ragaszkodni kellett ahhoz, hogy a
jelzett 24 kohanita családból kerüljön ki a kiszemelt F., aki születhetett
Palesztinán kívül is. Ellenben rendkívül szigorúan
ügyeltek mindenkor a következőkre: származásra anyai ágon is, p. o.
rabszolganőtől született kohanita sohasem lehetett F.; a legitim házasságból
való születésre, tekintetbe véve azt is, hogy minden rendű kohanita kizárólag
csak hajadont vehetett nőül, de özvegyet és elváltat nem a Levit. 20 1,13—14
szerint; a feltétlen tiszta életre; a test épségre, melynek következtében
bármiféle testi defektus alkalmatlanná tette az illetőt funkciók gyakorlására;
a F.-nak külsőleg is imponáló, szép férfiúnak kellett lennie, szellemiekben
pedig ügyeltek bölcsességére. A F. részére előírt kötelességek és jogok a
következők voltak: hivatalba lépését megelőzte a felszentelés, amely egy hétig
tartó ceremóniákból állott, melyeket a Exodus 28. és Leviticus 8. tartalmaz. A
felkenés a Szentélyben őrzött olajjal történt s a funkciókat a kohaniták teljesítették;
fejére arany diadémot illesztettek, mely fehér szalaggal volt ellátva «Szent az
Örökkévalónak» felirattal. Ebből az arany diadémből kiemelkedett egy tiara
melyet «micnefesz»-nek neveztek. (Ez utóbbi fejviselet szolgál mintául a
későbbi pápai viseletnek, mely igen sokban a zsidó F. ornátusából fejlődött). A
kohanitáknak előírt rendes viselet felett volt a «Méil», mely ujjtalan
bíborszínű köpeny volt, aranygombokkal ellátva. A többi rész veres, viola,
bíbor és skarlát színekben váltakozó kockákból állott. A vállon az Efód volt
elhelyezve két onyx-kővel, melyre Izrael tizenkét törzsének neve volt felírva,
jeléül annak, hogy a F. az egész népért vezekel. A mellen a «Chosen» ékeskedett
tizenkét drágakővel kirakva, azonkívül az egész ornátushoz hozzájárult az Urim
és Tumim. Az ornátust összefogó öv ékesebb volt a többi papokénál. Ebben a
főpapi ornátusban avatták, 111. szentelték fel. A Biblia szerint az előírt
módon való első felszentelést Mózes gyakorolta, Áron utódát, Eleazárt pedig
atyja ornátusában iktatta be. Ez a szokás később is kötelező volt s az utódot
elődje ornátusába öltöztették be felszentelése alkalmával. A F. magas rangját a
Biblia azzal jelképezi, hogy bűne a nép bűnével azonos volt (Levit 4. 3, 22). A
F. csupán jom kippurkor, de egyedül mehetett be a Szentek Szentélyébe. Az egész
évnek ezt a legünnepélyesebb mozzanatát hosszas testi és lelki tisztulás és
vezeklés előzte meg. Ha ez nem volt a legteljesebb mértékben kielégítő, akkor a
F. adlátusa látta el az engesztelő napi magas funkciót. A F. az egész kohanita
törzsért és az egész népért könyörgött és vezekelt a Szentek Szentélyében és
mikor onnan kijött, ovációban részesítette az egész nép. (Ennek a funkciónak a
leírását a Jóma-misna alapján a, jom-kippuri machzor is tartalmazza teljes
részletességében.) A F. ezen fontos funkciója alkalmával nem díszes ornátust,
hanem csupán fehér halotti lepelt viselt porig való megalázkodása szimbólumául
(l. Alázatosság). Egyéb előírt funkciói voltak : az áldozás minden reggel és
este, saját magáért és a papságért; részt vett a szombati és ünnepi, valamint a
hónap első napjának szertartásain; joga volt bárhol funkciót teljesíteni az
egész államban ; az egész kohanita törzs s a leviták alája voltak rendelve és a
többi kohaniták felkenésekor csak ő funkcionált. Jobb- és baloldalán állandóan
a két utána következő legmagasabb rangú áldozár segédkezett; ezek közül az
első, a Szegam maga is nagy méltóság s a F.-i funkciókban való akadályoztatása
esetén helyettese volt. Elnöke volt a Szanhedrinnek (l. o.), s helyisége a Nagy
Templom oltárának volt berendezve; idejének legnagyobb itt tartozott tölteni, a
többit családja Jeruzsálem falain belül épített lakásában, a kohanitákra
vonatkozó előírás értelmében csupán nős férfiú lehetett. Jogában állott a
taniúvallomást megtagadni, ellenben a Szanhedrin, melynek fejedelem-elnöke
(nászi) volt, ill. annak háromtagú bizottsága felette is ítélkezhetett — elvileg — súlyos esetekben. Ez utóbbinak
gyakorlására azonban sohasem volt szükség A F. a kohaniták törvényeire fokozottabb
szigorral tartozott ügyeim s koporsó után vagy halottal egy fedél alatt nem
mutatkozhatott még az esetben sem, ha közvetlen családtagját gyászolta is;
ruháit ellentétben Izrael népének valamennyi tagjával, nem felül, hanem csupán
alól szaggatta be gyásza jeléül. Ez alkalommal az egész nép képviselete elébe
járult vigasznyújtásra s a fogadás szigorú etikett szerint ment végbe. A F.
trónján ülve, nem pedig a többi gyászolók módján zsámolyon, fogadta a
küldöttséget s jobbján helyettese, a Szegan, baloldalán az Av besz-din, a
legfőbb bíróság feje állott míg a részvétnyilvánításra előírt formasággal
válaszolt. A népküldöttség ezalatt a földön ült, a F. gyásza jeléül. A fent
említett források alapján összesen