11444.htm CIMSZO: Fényes SZEMELYNEV Fényes Adolf SZOCIKK: "Fényes, 1. Adolf, festő, szül. Kecskeméten 1867. A múlt század 90-es éveiben a nagybányai festőkkel csaknem egyidejűleg feltűnt modern művésznemzedék egyik nagyjelentőségű képviselője. 1901 óta nyaranként Szolnokon fest és mint a szolnoki művésztelep egyik alapító tagja ma annak vezető mestere. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd Budapesten jogásznak készült, de csakhamar a Mintarajziskolába iratkozott, hol Székely Bertalan alatt tanult (1884-7), utána három évig Weimarban Max Thedy alatt (1894-ig), közben 1891. Párisban a Julien-akadémián Bougereau és Ferrier alatt. Először a Műcsarnok 1894-iki tavaszi kiállításán szerepelt (Nagyapó; Thüringiai paraszt). 1894-ben hazajött és a Benczúr-iskola tagja lett (1897-ig). 1895-ben Pletyka c. képével (Szépműv. Múz.) a Társulati díjat, 1897. Civódás c. képével a Rudics-díjat, 1901. pedig Öreg ember c. képével (Szépműv. Múz.) a Lipótvárosi Kaszinó díját nyerte el a Műcsarnokban. 1905-ben nagy gyűjteményes kiállítás keretében a Nemzeti Szalonban mutatta be addigi munkásságát. 1907-ben részt vett a Miénk (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) megalapításában és annak 1908-iki kiállításán nagyobb gyűjteménnyel. A Szinyei Merse Társaság egyik alapító tagja és részt vesz annak kiállításain. Művészetének egész fejlődését az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállításain (1912, 1918, 1923, 1927) lehetett nyomról nyomra követni. Szolnoki termésének néhány válogatott képét állította ki a szolnoki festők csoportjában a Műcsarnok 1927—28. évi kiállításán. Szerepelt mindenütt a külföldi reprezentatív magyar kiállításokon. Több mint 30 évre visszanyúló művészete tárgyilag, mint előadási módjában a fejlődés rendkívül gazdag és folyton emelkedő vonalát mutatja. Legelső képein (Thüringiai paraszt) a naturalizmus minden eszközét megragadja, majd a Benczúr-iskolába kerülve «nagy kompoziciók»-at (Pletyka; Civódás) fest, ezeken belül érvényesítve naturalista hajlamait. Az 1898. év jelzi az iskolától való szabadulást. Munkásokat és szegény emberek életéből vett képeket fest széles impresszionisztikus előadásban, sötét színekkel. (Család, mely az 1900-iki párisi kiállításon díjat nyert; Az özvegy; Öreg ember, valamennyi a Szépműv. Múz.-ban; Anya és gyermeke; Napszámos; Anyaság). 1903-tól kezdve színei megvilágosodnak, melyeket nagy felületekben rak egymás mellé (Csöndes boldogság; Egy legény és egy leány). Ez a világosodás még inkább megnyilvánul már erősen stilizált kisvárosi utcaképein (Kisvárosi délelőtt Vácott: Kisvárosi csönd; Szentendrei utca). Ettől kezdve folytonosan egyszerűsödik: ez jut kifejezésre 1907 körül festett néhány kevés eszközzel kifejező arcképén (Kohner Adolf báró; Jakab Dezső; Sarbo Leó), világos színekben stilizált egyszerű csendéletein (Falusi virágok ; Paraszt csendélet) és templom-enteriőrjein (Szolnoki nagytemplom; Falusi templom; Budai szerb templom). A színességre és stilizálásra való törekvés bírja gazdag enteriőrök (Madame de Maintenon szalonja Fontainebleauban; A firenzei gobelin-múzeumban), színes, formákban gazdag csendéletek (Porcelánóra; Bonbonni?re) festésére. Ez a stilizálásra való törekvés vezeti a háború alatt és azt közvetlenül követő években alkotott kisebb méretű bibliai képeihez (Noé bárkája; A zsidók megverik Amálek seregét; Ábrahám és az angyalok; Mózes vizet fakaszt a sziklából), továbbá mesehangulatú, alakokkal élénkített tájképeihez (Régi város; Romantika; Indulás vadászatra), melyek szimmetrikus felépítésükkel, primitív formákra való törekvésükkel szinte víziókként hatnak. Legutóbbi (1927) kiállításán bemutatott szolnoki és egyéb tájképein (Áldott nyár; Leszáll a nap, [a Szépműv. Múz. tulajdona]; Hidegkúti hegyek) mesterségesen ható régi stílusa a természet hangulatát monumentálisra felfokozó előadássá alakult. Aki F. stílusának ilyen fejlődését kezdettől fogva követi, a tárgyak és az előadás nyelvének eme változásában egy folyton előrebontakozó, öntudatos művészi egyéniség céltudatos kialakulását láthatja, mely a művészt fejlődésének minden fokozatán egyik legjelentékenyebb festőnkké emelte." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1444 .cimszó a lexikon 274 . oldalán van.