11436.htm       CIMSZO:        Feltámadás                              SZOCIKK:     "Feltámadás (héb.: techijasz hamészim). A halottak feltámadásáról szóló hit aránylag későn fejlődött ki a zsidóságban, még pedig parszi és görög hatás alatt, de aztán oly mély gyökereket eresztett, hogy ma már megbolygatni sem lehet az egész vallásrendszer megrendülésének, veszedelme nélkül. A F.-ról szóló hit belekerült a liturgiába is, még pedig a tizennyolc benedikcióba (sémone eszré:) «Dicsértessék Isten, aki megeleveníted a halottakat». Maimonidesz felvette a tizenhárom hitvallomásba és a zsidóság vallásának alapvető dogmájául fogadta el. A tizenhárom hitágazatról való vallomástétel (selós eszré ikkórim) a mindennapra eső vallásos observanciák közé tartozik és így minden vallásos zsidó a F.-ban való hitét is megerősíti minden reggel az istentisztelet keretében. A F. után való vágy először Jób könyvében jut kifejezésre (14. 13—15), sőt a masszoretikus szövegben (19, 25—26) az abban való hit is. Az ó-héber mentalitásra jellemző, hogy a nemzeti egység szenvedélyes várakozásában nem a halott ember, hanem a nemzet F.-ára gondoltak s Jeremiásnál (31. 29) s Ezékielnél (18) is az egyetemesség szerepel, sőt Jób reménységeinél is. A Zsoltárok felfogása szerint (99. 73) csupán a gonoszok lelke jut a Seólba, az igazságosaké egyenesen Istenhez. Jeremiás és Ezékiel szintén hasonló felfogásúak. A F. nacionalizmusa új kifejezésre jut a messianizmusban, melyet Jesája (26.19) fejez ki 330 körül Kr. e. Dániel próféta is a közös F.-ban reménykedik (1-2. 1—4), az ő könyve pedig az időszám. el. 165 körül keletkezett. Az eredeti zsidó fölfogás és bölcsesség tehát nem zárt ki a F.-ból senkit sem. Az apokrifák tovább fejlesztik a F. elméletét. Az (etióp) Enoch könyve pl. kidolgozza a Seólt, az alvilágot, amelynek négy osztálya közül három feltámad. A II. Makkabeusok szerint az egész zsidóság részesedik a F.-ban (6. 26.; 7. 9 — 36.; 14—46), viszont Enoch jelenései szerint csupán az igazságos érzületű izraeliták támadnak fel az égi királyságban. Némely Zsoltár azonban ellentmond ennek a koncepciónak s a F.-t lehetetlennek tartja (v. ö. 88. 10.; 115. 17). A szláv Enoch könyve a testi F.-t kizárja s csupán a lelkit ismeri el. Ugyanez a felfogásuk a Jubileumok könyvének (23. 31) és az Assumptio Mosisnak 10,9). A 49. és 73. Zsoltárok, az alexandriai zsidó írók, a Salamon Bölcsessége (3. 1—4.; 4. 7. 10), a IV. Makkabeusok ugyanezt vallják, Baruch Apokalypsise (49—51. 4) és II. Ezra (7. 32—37) Pedig kiterjesztik a F.-t az egész emberiségre. Mindezek az apokrif iratok a F. hitét a farizeusokra vezetik vissza (II. Makkab. 7. 9—36 ; 12. 43 — 44), ahol érvek vannak felhozva a szadduceusok ellen. A rabbinikus irodalomban a lélek halhatatlanságának hite fontosabb, mint a testi F., de hisznek a test F.-ában is (Szanhedrin 90b— 92b) a Bibliában előforduló, halottaknak tett ígéret alapján (Exod. 10. 4; Deut. 11. 9; Num. 18. h: Deut. 4. 4; 31, 16 ; 32. 39) és a jövő életre vonatkozó hasonló kijelentések miatt (Exod. 15. 1 ; Deut. 33. 6 ; Jós. 8. 30; Zsolt. 84. 5; Jesája 70, 8 Chullin 142a; Deut. 5. 16; 22. 17). A szadduceusok tagadták a F.-t (Josephus, Antiquitates XVIII. 1 § 4; u. a. De Bello Judaico II. 8. § 14. Apost. Csel. 23. 8; Szanhedrin 90b; Abot d' R. N. 5.), annál inkább vallották azt azonban a farizeusok, akik ezt a hitet bevitték a liturgiába is ahol máig változatlanul megmaradt, miután a farizeus teológusok alapvető hite volt. (Szanhedrin 10, 1; v. ö. Ábót 4, 22; Szóta 9, 15). Az esszénusok a farizeusokból kiválva, szintén ugyanígy hittek a F.-ban. A rabbik szerint Jób és Ézsau nem hittek benne (B. Batra 16a, b). «Aki nem hisz benne, az nem is fog részesedni abban», mondja a Talmud (Szanhedrin 90b). Igen elterjedt hit volt az is, hogy Elija és a Messiás fogják a halottakat feltámasztani s számos vita van a Talmudban akörül, hogy ki fog abban részesedni; legtöbbnyire az igazságos érzületűeket és életűeket részeltetik abban (Taánit 7a), mások csak a zsidókat, R. Jonathan szerint (Pirké R. Eliezer 34), az egész emberiség részesül a F.-ban, de az utolsó ítélet után a gonosz másodszor és örökre meg fog halni. Ugyanezt vallja az Új- Testamentum is (Luk. 14 14; 20. 35). A F. a zsidó messianizmusnak egy része (l. Messiás) s különösen a zsidóság mártírjai, akik a Törvényért haltak meg, részesednek abban (II. Makkab. 7.-6, 9, 23; Jalkut Jesája 26. 9; Midras Tehillim 17. 14; Sibyllinák 2. 85). Az «országot örökölni» bibliai és talmudi kifejezés egyértelmű a «jövő élet» fogalmával, minélfogva sokan a F.-t csupán a Szentföldre értelmezték. Az utolsó ítélet, melyet «második halál»-nak is neveznek a Targumok és próféták, a gonosztevőket végleg kipusztítja. (Toszefta Szanhedrin 13; Midras Tehillim 6. 1 ; 9. 15;. Az egész zsidó F.-i hit megegyezik abban, hogy csupán Isten műve a F. s ettől visszhangzik a zsidók naponkénti liturgiája is. Maimonides az egyébként nem dogmatizált Hitágazataiban (l. o.) az utolsót így szövegezte: «Szilárdan hiszem, hogy bekövetkezik a halottak F.-a akkor, amikor a Teremtőnek az tetszik, dicsértessék az Ő Neve». Szaádja gáon szintén fődoktrínának tartotta a F.-t «Emunot we-Deóth» c. vallásfilozófiái művében s véleményét a Szanhedrin 10. 1-re alapította. Chaszdai Crescas nem tartotta annak, sem Albo (XIV. és XV. sz.), bár hittek benne s úgy ők, mint Bachja, Kimchi, Isaac Aboab csak az erényes életűeket részeltetik benne, míg Abravanel és Menasse b. Izrael minden embert. Juda ha-Lévi a Cuzari-ban tisztán képletesnek fogja fel az egész F.-t. Irodalom, K. Kohler, Jew. Encycl. ; Hamburger, Real-encyclopedie f. Bibel u. Talmud ; Schürer, Gesch. d. jüdischen Volkes II.; Volz, Jüdische Eschatologie; Weber, Jüdische Theologie."                         Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1436 .cimszó a lexikon 272 . oldalán van.