11310.htm       CIMSZO:        Exhumálás                               SZOCIKK:     "Exhumálás. Így nevezik a már egyszer elföldelt holttestnek a föld alól való kivételét és más földbe temetését. Az E. meglehetősen fontos kérdés a zsidó egyházjog szempontjából és éppen a modern időkben adott nagyobb vitákra alkalmat, sőt sok helyt a világi hatóságokat is foglalkoztatta. Az orthodox rabbik ugyanis a Sulchan Áruchra való hivatkozással még oly esetben is megtiltották az E.-t és a holttest elszállítását, amikor az elhalt egész családja kérte azt oly célból, hogy a családi sírboltba temesse el azt. A halachikus rész, ahonnan a törvénymagyarázók kiindulnak, a következő: «Törvényellenes a holttestet vagy a csontmaradványokat egyik helyről a másikra vinni, akár egy megtisztelő helyről ugyanolyanra, akár alacsonyrendűről ugyanolyanra, akár alacsonyrendűről előkelőre, nem is szólva az ellenkező esetről. Azonban megengedett dolog a holttest elmozdítása akkor, ha a holttestet övéi közé akarják újból elföldelni; mert jóleső érzés az embernek, ha atyái mellett nyugodhat» (Sulchan Áruch, Jóre Dea 326. 1; v. ö. Jerus. Móéd Kátán 2.81, 6). Az orthodox rabbik szigorúbb álláspontját azzal védik, hogy az említett szövegben «écel óvószov» (atyái mellett áll; ebből tehát azt következtetik, hogy csak olyan esetben engedélyezhető az E. és újraelföldelés, ha már valóban van az illető családnak ilyen sírparcellája, ahol a közeli rokonok egymás mellett nyugosznak; ellenben, ha az exhumálandó holttest volna az első; akkor nem engedélyezik, mert az «atyái mellett való nyugvás» nem a következő, hanem a volt nemzedékre vonatkozik. Ezzel szemben a türelmesebb rabbik mindenkor megengedték az E.-t, arra támaszkodva, hogy a hátramaradottak vagy esetleg magának a halottnak utolsó kívánsága méltányolható és a Sulchan Áruch szavai is engedélyezik azt, tekintet nélkül arra, hogy régebbi-e a családi sírkertrész vagy csak az exhumálandó újra-eltemetése után kezdenek-e oda temetkezni. Ez a toleránsabb álláspont azzal is fedi magát, hogy a Sulchan Áruch rendelkezése a legrégibb Baraita-szövegre támaszkodik, de ebben éppen az «atyái mellett» kifejezés hiányzik, amely helyett az áll, hogy a szülők mellé való eltemetés tiszteletadás a halottnak. Magyarországon természetesen már régebben vita tárgya volt az E. lehetősége. Erről R. Szófer Mózes, a Chaszam Szófer responsumai (6. 37) tanúskodnak. A kérdésekre a pozsonyi főrabbi azt válaszolta, hogy az E. megengedhető, ha pedig a halottnak kifejezett kívánsága volt, hogy atyái mellett akar nyugodni, akkor ezen akarat teljesítése külön érdemes cselekedet is. Igen érdekes ezzel szemben, hogy 1902. New Yorkban a szefárd község rabbija, dr. Mendes nem engedélyezte egy már eltemetett holttest kiadását azon célból, hogy más temetőbe temessék el, miután ott időközben az illető család családi sírboltot létesített, de már a rokon elhalálozása után. A szefárd rabbi kikérte a véleményét a nagy britanniai Chief-Rabbinak, londoni szefárd rabbinak és még több előkelő és különböző irányú hitközség élén álló tekintélyes rabbinak s ezek valamennyien az ő tiltó állás pontján voltak. Minthogy ebben az esetben pörre került a sor, a világi hatóságok is a rabbik álláspontját fogadták el."                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1310 .cimszó a lexikon 249 . oldalán van.