11306.htm       CIMSZO:        Étkezési törvények                              SZOCIKK:     "Étkezési törvények: (Maachólósz Aszurósz), mint a zsidó vallás törvényei általában, szintén bibliai és rabbinikus törvények, melyek elsősorban meghatározzák a tiltott ételeket. A régi héberek állati táplálékot csupán ünnepnapokon fogyasztottak, rendszerint áldozással kapcsolatban. Az állati hús élvezését a Noáchnak adott engedélyre alapították (Gen. 9. 2, 3), de ennek feltétele volt a vér elkerülése. A Biblia részletesen felsorolja és osztályozza a tiszta és tisztátalan állatokat (l. o.), ehhez képest a tisztátalannak minősített állatok termékeinek (tej, sajt) élvezete is tiltva volt (Bechórót 5b), de ugyanez vonatkozott a tiszta állatra is, ha pl. megbetegedett és téréfó-nak minősítették. Ha pedig egy állatot a rituális szabályok szerint levágtak (l. Sechita) és a látszólag egészséges állatról megállapították, hogy beteg volt (a tüdő és mirigyek vizsgálatánál stb.), akkor az ezen állat tejtermékéből készült sajtféléket is téréfó-nak minősítették s nem volt szabad elfogyasztani. A gyermek anyja emlőjéből négyéves, betegsége esetén ötéves koráig táplálkozhatott, ha azonban kétéves korában három napra abbahagyta, nem volt szabad újra megkezdeni a szoptatást (Ketubót 60a, Bechórót 6a, Chullin 112b, Jóre Dea 81). Tisztátalannak minősített madaraknak vagy tiszta, de beteg madaraknak tojását nem szabad elfogyasztani. A tojásfélék felismerését a rabbik érdekes megfigyelése tette lehetővé (Chullin 64a, Jóre Dea 86). A tojás sárgájában talált vércsepp, miután az a kotlás állapotát jelezte, a tojás élvezetének eltiltását vonta maga után. Éppen ezért kötelező a tojás megnézése feltöréskor (Jóre Dea 66. 2—8). Tilalom alá esik még a tisztátalan halak ikrája is. A pikkelyes halakat szabad fogyasztani még akkor is, ha tisztátalan halakkal együtt húzzák ki azokat (Ab. Zára 40a, Jóre Dea 83. 5-10). Meg van engedve a méz élvezete, mert a mézet a virág váladékának tekintették, nem pedig a rovarénak. Egyébként ez csupán a méh-mézre vonatkozik, de nem más rovarfélékére (Bechórót 7b, Jóre Dea 81. 8, 9). Az ókori zsidóság borzalommal látta a környező népek azt a szokását, hogy eleven állatok egyes tagjait levágják és elfogyasztják. Ennek szigorú eltiltása a Noách-féle 7 törvényben már bennfoglaltatik (Szanhedrin 56a). A tisztának minősített állatot természetesen nem szabad elfogyasztani akkor, ha az elhullott vagy ha máshogyan ölték meg, mint ahogyan azt a sechita-törvény előírta (Deut. 14. 21). A téréfo-törvényeket Mózes 3. könyvén kívül részletesen adja a Chullin talmudtraktátus, továbbá Maimonides J. H. 5—11, Jóre Dea 29—60). A vér élvezete minden formájában szigorúan tiltva van, minthogy azt élő elemnek tekintette már az ókori zsidóság (Levit. 17. 11; Deut. 12. 16). Sehol és sohasem szabad azt zsidónak fogyasztania (Levit. 3. 17). Nem csupán a vérre, hanem véres (eres) húsra is ugyanez a tilalom vonatkozik (Gen. 9. 4). A vérre vonatkozó tilalmi törvényeket részletesen sorolja fel a Talmud (Chullin 111a, 117a; Keritót 2a, 20b; Jóre Dea 66—78). A tilalom valamennyi állat vérére vonatkozik, csupán a megengedett halakéra nem, mert azok vérét nem érrendszer viszi. A marha hátsó combinának fogyasztása nem legális tilalom, csupán a bibliai elbeszélésből (Gen. 32. 32) vezették le azt egyes rabbik (Chullin 100b). A mózesi törvénykönyv háromszor tiltja el szigorúan a gödölye megfőzését anyja tejében (Exod. 23.19; 34. 26, Deuter. 14. 21); tiltva van hús és tej vegyítése, együtt főzése vagy evése (Chullin 115b). A tilalmak megszegőit régebben büntették. Az idolatráktól érintett húst vagy bort tilos volt elfogyasztani, még akkor is, ha szabályszerűen vágták le az állatot. Ennek a tilalomnak az oka az volt, hogy fel kellett tételezni, hogy az illető ételt előzőleg a bálványoknak áldozatul mutatták be (Ab. Zára 29b). Ennek a tilalomnak a maradványa az idolatria megszűnése után is fennmaradt s innen ered a nem-kóser bor eltiltása. Ugyancsak tilalom alá esett a nem-zsidó lakomán való részvétel, vagy a nem-zsidó szakácstól készített étkek élvezete. Eredetileg a nem-zsidó által árusított tejfélék élvezete is tiltva volt, mert fel kellett tételezni, hogy a meg nem engedett állati termékek keverése fennforog. A fejésnél lehetőleg ott kellett lenni. Szakónó, vagy életveszély, mint tilalom szintén szerepel. Így az olyan állat, mely mérget evett téréfó, még ha tiszta állatok közé is tartozik az (Chullin 58b). A zsidó felfogás az É.-et mindenkor szigorúan vette s egészen a modern korig részleteiben is megtartotta. Bizonyos tilalmak, mint legfőképpen a sertés élvezetének tilalma, annyira fontos volt, hogy annak megszegőit már a Makkabeusok korában az aposztatákkal egyenlőeknek tartották (II. Makk. 7. és köv., IV. Makk. 5, Philo In Flaccum § 11). A zsidó nem csupán személyes vagy öröklött averzióból köteles tartózkodni a sertéshústól, hanem azért is, mert az égi Atya rendelte el, hogy tartózkodjunk tőle (Szifra, Kedósim 11). Ez utóbbi máig az orthodox rabbik és judaizmus álláspontja. A tradicionális zsidóság máig nem ismer más É.-et, mint a mózesi rendelkezéseket s megállapítható, hogy azok és a mai É. között nincs semmi különbség, mert a zsidóság orthodox része azt ugyanúgy tartja, mint évezredekkel előbb. Ma már az orvostudomány bebizonyította, hogy a mózesi É.-hez való szívós ragaszkodás a zsidóság fennmaradásának, egészségének és magas átlagéletkorának egyik főforrása. A higiénikus felfogás egyáltalában nem új a zsidó E.-re vonatkozólag, már Maimonides is foglalkozik azzal (Móré Nebuchim 2. 48). Kel kell azt is tételezni, hogy az eltiltott állatok nagy része nem csupán egészségtelennek, hanem undorítónak is tűnhetett fel a régi zsidóság szemében (így a nem pikkelyes halak és csúszómászók), míg más ragadozókat éppen kegyetlenségük miatt nem fogyasztottak s nem is áldoztak. Az ókori felfogás szerint az ilyen állatok evése kegyetlenné teszi az embert (IV. Makkab. 5., Nachmanides a Levit. 11-hez). Kétségtelen azonban az is, hogy számos tiltott állat éppen úgy el volt tiltva a hinduknál, babyloniaiak-nál és az egyiptomiaknál is, de csupán a kasztpapságnak, míg Mózes ezt az egész népre kiterjesztette. Bármilyen eredőkre is vezetik azonban vissza a zsidó É.-et, az kétségen kívül megállapítható, hogy a higiénia követelményeinek az mindenben megfelel s főképp régebbi időkben és melegebb éghajlaton, kapcsolatban más É-kel a zsidóság fennmaradása szempontjából elsőrendű fontosságúak voltak. De a zsidók társadalmi elhelyezkedésére kedvezőtlenül hatottak (l. Kereszténység és zsidóság viszonya) és fokozták a szeparációt is, mely végül is más hatóerőkkel együtt a ghettókra vezetett. (V. ö. Greensohn és K. Kohler «Jew. Encycl.» 1904). "                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1306 .cimszó a lexikon 247 . oldalán van.