11226.htm       CIMSZO:        Énekek éneke                          SZOCIKK:     "Énekek Éneke, héb.: Sir hasirim; gör.: Aszma aszmaton; lat.: Canticum Canticorum. Szerelmi éneksorozat a bibliai Szentiratok gyűjteményében az Öt Megilla (kis könyv, tekercs) között. Ez a merőben világi, sőt erotikus líra csak hosszú harcok után jutott be a kánonba és a zsidó irodalomba, amelynek ma már legértékesebb munkái közé tartozik. Kanonizálást Akiba harcolta ki, mégpedig azzal, hogy allegorikus értelmezést adott a költeménynek. Az ő értelmezésében az énekben szereplő szerelmesek Isten és Izráel, akik epekednek egymás után. (A kereszténység magáévá tette a allegorikus értelmezést, azzal a különbséggel, hogy Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatja a megénekelt nagy szerelmet.) A könyv azonban enélkül is megérdemelte megörökítését és bizonyos, hogy irodalmi tudatosság harcolta ki számára a menlevelet. Pendantja annak a fejezetnek, amely a Példabeszédekben a jó hitves apoteózisát adja és úgy mutatja be a zsidó hajadont, mint aki a szenvedélyek tüzében is megőrzi szűziességét. Száz költői kép magasztalja a zsidó hajadont, ő a bezárt kert (hortus clausus), amely virágpompájával megejti a járókelőt, de a liliomtiprás elől elzárkózik. A világirodalomban legtöbbször szabadságlevél a szerelem, amely felold minden tartózkodást és bűnözésre csábít. A fékezhetetlen szerelem sok példája lebeghetett a könyv szerzője előtt és valószínű, hogy észrevette már azt az áramlatot, amely nyugtalanította a zsidóságot a szerelem szabadsága miatt, ámbár nagy erőre csak később jutott ez az áramlat, az Újtestamentumban. Ebben már csupa fenyegető és kárhozatos kísértés a szerelem; a nőtlenség kívánatosabb, mint a megnősülés és az özvegyasszony nőül vétele közönséges paráznaság. A szerelem természetes varázsa már-már el is fakult az új hit szomorú szigorúságában es a házasság rózsakoszorúja súlyos igává keményedett. Meg kellett menteni a házasságot és azt csak a szerelemmel lehetett. Megmentette hát a szerelmet és letisztította róla a bűn salakját. Száraz és költőietlen szociális szükségérzés hajtotta erre a zsidó szellemet, a középúton járó racionalizmus, amely nem akart mást, csak megmenteni a házasságot, amely sok évszázad óta a társadalom és a családi élet fundamentuma volt. És lelki struktúrájára jellemző, hogy sokat hánytorgatott racionalizmusából a legszebb és legnemesebb líra virágzott ki, amelyben a szerelemnek örök időkre szóló apoteózisa lángol «Tégy engemet mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy bélyeget a te karodra, mert erős a szerelem, mint a halál; kemény, mint a pokol a féltékenység és a parazsa tüzes, mint a villámlobogás» (É. 8. 6.). «Sok vizek el nem olthatnák a szerelmet, a folyóvizek is el nem sodorhatják; ha az ember házának minden jószágát adná is a szerelemért, csak megvetnék azt. (É. 8. 7.). A. könyv két hőse: a pásztor és Sulamit, akik nagy szerelemmel szeretik egymást, de erős kísértés fenyegeti a boldogságukat. A szőlőkertek ködös hátteréből kilép fényes kíséretével Salamon király és hálóját veti ki a lányra, de a szerelme «erős, mint a halál» és a kísértés nem tántoríthatja el pásztorától. Az ének szerzőjéül Salamont vallja a költemény, bárha az udvar laza erkölcseit ostorozó szatírája nem koronás szerzőre vall. Belső szerkezete egységesnek látszik és ezért több történetíró és bibliakritikus, többek között Graetz is, drámának tartja. De valószínűbb, hogy különböző régi nászdalokat fűzött össze a szerző és olyan művészettel, hogy a különböző korszakok megnemesült erotikája drámai egységbe forrt. A hagyományos bibliakutatás persze nem firtatja a költemény formáját, a külsőségek helyett a szellemét kutatja és kitart ősi felfogása mellett, hogy igazi értelméhez csak az allegória útján juthatunk el. A költemény pásztora Istent, Sulamit Izraelt allegorizálja. A versek ennélfogva más értelmet nyernek. «Fekete vagyok, de szép vagyok, Jeruzsálem leányai» (Énekek Éneke. I. 5) nem a szerelmes lány naiv elbizakodásának a kirobbanása, hanem Izrael vallomástétele. Fekete vagyok, mert feketék a cselekedeteim, de szép vagyok ősatyáim érdemei által; fekete vagyok az egész éven át, de szép a jomkippuri megtisztulás után. A liturgiában mint a zsinagóga peszachi és péntek délutáni olvasmánya szerepel a könyv, amelynek tavaszi hangulata a peszachi időszaknak felel meg. A szombat köszöntése előtt azért olvassák, mert az allegorikus költészet királynőnek magasztalja a szombatot. Az B.-t az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Bibliájában Vajda Béla, a Frenkel-féle Bibliában Pfeiffer Izsák fordította."                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1226 .cimszó a lexikon 226 . oldalán van.