11215.htm CIMSZO: Elleforradalom SZOCIKK: "Ellenforradalom. A proletárdiktatúra letörésére irányuló forradalmi mozgalom Oroszországból indult ki, ahol Denikin, Kolcsak és más tábornokok a szovjet megbuktatására átszervezték a cári haderők maradékát. A magyar proletárdiktatúra kitörése után 1919. Bécsben bizottság alakult, amely megindította az ellenforradalmi mozgalmat és a tanácsköztársaság megbuktatására az antanttal is tárgyalt. Ebben a mozgalomban nem csak az úgynevezett történelmi osztály vett részt, hanem jelentékeny súllyal a polgári középosztály is. Természetes, hogy az ellenforradalmi eszme a zsidóság között is megtalálta azokat, akik a hagyományos társadalmi rend hívei voltak és ezek a bizottság támogatására siettek. A jún. 24. megkísérelt ellenforradalmi akcióban fontos szerepet játszott Klauber Leó postasegédtiszt, aki megmutatta, hogy melyik helyiséget kell megszállni a központi postapalotában és a vidékre is ő adta le a távíró jel szót, hogy kiütött az ellenforradalom. Korvin Ottó forradalmi bírósága halálra ítélte s csak Romanelli olasz ezredes közbelépése mentette meg az életét. A halálos ítéletet akkor 15 évi börtönre enyhítették. Mások az életükkel fizették meg a régi rendhez való ragaszkodásukat. Váry Albert ügyész a forradalmi időkről írt könyvében összeállította a proletárdiktatúra által kivégzettek statisztikáját és ebből kitűnik, hogy összesen 590 egyént végeztetett ki a diktatúra, ezek között 44 (7,4%) zsidót. A nem halálos megtorlások még nagyobb arányszámot mutatnak a zsidóság oldalán. Mikor már bukását várta a diktatúra, a polgári osztályból túszokat szedett. Budapesten 386 túsz között 73 (18,9%), Veszprémben 40 között 20, Sátoraljaújhelyen 46 között 14, Hatvanban 13 között 3, Hódmezővásárhelyen 20 között 4, Gyomán 14 között 3, Kaposvárott 14 között 2, Nagykanizsán 33 között 5, Tiszafüreden 19 között 3, Szombathelyen 29 között 9, Csongrádon 27 között 5, Túrkevén 9 között 3, Balassagyarmaton 12 között 6, Debrecenben 53 között 14 tartozott a zsidósághoz. Aradon ellenforradalmi kormány alakult a diktatúra megdöntésére. Ennek a kormánynak az igazságügy minisztere Pálmai Lajos aradi zsidó közjegyző (államtitkára pedig Eckhardth Tibor) volt. Az adminisztrációs és agitációs költségeket Wolf János és Krausz Samu zsidó polgárok az aradi Lloyd Klubban gyűjtés útján szerezték meg. Szegeden máj. 19. alakult meg gróf Károlyi Gyula vezetésével az ellenkormány amelynek működését a szegedi zsidók készítették elő; az ő közreműködésük nélkül a szegedi ellenforradalom nem is sikerülhetett volna. A nemzeti hadsereg céljára szükséges pénzt szinten a zsidók adták össze. A szegedi Anti-Bolsevista Comité megteremtésében nagy része van Biedl Samunak, a hitközség elnökének, továbbá Papp Róbert ügyvédnek, a szegedi Függetlenségi Part elnökének, Bokor Adolf gyógyszerésznek és Schweiger Miksa fakereskedőnek. Először tartalékos tiszti zászlóaljak alakultak, amelyek a vöröskatonákat lefegyverezték és a kaszárnyát elfoglalták. Az ellenkormány Aradról csak ezután költözött át Szegedre. A kaszárnyát elfoglaló tisztek között a következő zsidókat találjuk: Főhadnagyok: Bach Artúr, Biedl Jenő (megh. 1928. a világháborúban szenvedett sebesülések következtében), Boros Jenő, Czeisler Sándor és Fischer Marcell,; hadnagyok: Bach Ferenc, Gábor Gyula, Havas Árpád, Rózsa Lajos, Schatz Gyula, Szántó Rezső, Trebits Gyula; alhadnagyok: Bach László, Lindenfeld Lajos és Vas Miklós önkéntes. A 72 ellenforradalmi tiszt között 15 zsidóhitű volt. A proklamációt, amelyet 1919 máj. 17. az A. B. C. kiadott és amely a szent egységet hirdette, a zsidóságból Biedl Samu hitközségi elnök, Papp Róbert és Vajda Sándor írták alá. Akkor még Zadravecz István, a későbbi tábori püspök sem ellenezte az együttműködést és a pedagógiai bizottságban helyet kapott Rosenberg Izidor a zsidó iskola tanítója, a pénzszerző propagandaosztály vezetésével pedig Biedl Samut bízták meg. A szegedi ellenkormány kihagyta a zsidó Pálmait, de az Ábrahám Dezső vezetésével alakult második kormány a közélelmezési tárcát juttatta neki. Az előkészítő bizottság ülésén Gömbös Gyula, aki később a fajvédő antiszemiták vezére lett, helyeselte, hogy a vezetőségbe két zsidót is választanak. Zadravecz páter azonban már azt a kijelentést tette, hogy a konszolidáció előtt a zsidósággal való «leszámolás» nem kerülhető el. A diktatúra bukása után, aug. 28. a Pesti Izraelita Hitközség elöljárósága Székely Ferenc elnökkel az élén ünnepélyes deklarációt bocsátott ki, amelyben a következőket jelenti ki: «A hitközség a maga és az egész magyar zsidóság nevében végtelen örömének ad kifejezést afölött, hogy az úgynevezett proletárdiktatúra esztelen és erőszakos kormányzati rendszere, amely minden hitközséget és generációk munkájával és áldozatkészségével fölépített gyönyörű intézményeit végpusztulással fenyegette, saját bűnében összeomlott. A hitközség konstatálni kívánja, hogy a kommunizmus nevű tévtan legelsősorban kereskedőellenes áramlat, senkire sem olyan káros és veszedelmes, mint a főleg kereskedelmi és ipari foglalkozást űző zsidóságra. A hitközség ennél fogva fájdalommal és egyúttal megbotránkozással állapítja meg, hogy a kommunista uralom vezérkarában és táborában nagy számmal voltak zsidószármazású emberek, akik majdnem kivétel nélkül már előbb váltak hűtlenné vallásukhoz, mint később hazájukhoz. Minthogy pedig ezeknek szereplése lelkiismeretlen és gonosz emberek által arra használtatik föl, hogy a zsidót a kommunistával azonosítsa, a hitközség konstatálni kívánja, hogy minden egyes zsidószármazású kommunistával szemben legalább 1000 zsidóvallású magyar állampolgár áll, aki békében és háborúban híven állott a magyar haza és nemzet szolgálatában és a proletárdiktatúra gyászos korszakában más vallású polgártársával együtt tűrhetetlenül szenvedett és a kommunizmus erkölcsi tévtanaitól épp oly távol állott, mint bárki más. A hitközség úgy a zsidóvallás szent hagyományaiból, mint saját erkölcsi érzületéből kiindulva kimondja, hogy megtagad minden szolidaritást azokkal, akik akár a bolsevista propagandában, akár annak gonosztetteiben aktív részt vettek és azokat, mint a haza és vallás ellenségeit, amennyiben még a zsidó felekezethez tartoznának — annak közösségéből kirekeszti. A hitközség mindezek után a legnagyobb határozottsággal utasítja vissza a magyarországi zsidó felekezetek ellen szórt rágalmakat. Jó és rossz időben országunkért és nemzetünkért minden áldozatra készen szilárdan állunk a magyar törvények alapján, amelyek minket az ország teljes jogú polgáraivá tettek meg. Még határozottabb Szeged város zsidó polgárságának ünnepélyes nyilatkozata, amelyet 1919 jún. 26. hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat többek közt ezt mondja: «Nem tűrjük és bárhonnan jöjjön is, visszautasítunk minden ürügyet, amely azt a tendenciát szolgálja, hogy bennünket zsidókat vallásfelekezetünk miatt a magyar hazához, a magyar nemzethez való hűségünkben meggyanúsítson. Mi a magyar nemzeti eszme szolgálatában állottunk a múltban és megrendíthetetlen hűséggel és odaadással állunk szolgálatában ma is, mint bármikor.» A szenvedélyek kitörését azonban sem e nyilatkozatok, sem Vészi Józsefnek híres cikke a Pester Lloydban — aki a budapesti és környékbeli zsidóság képviseletében nyilatkozott — nem tudta megállítani. A zsidóüldözés megindult s olyan_ méreteket öltött, hogy később a kereszténység kiváló püspökei emelték föl tiltakozó az üldözések ellen: Csernoch János hercegprímás 1921 jún. 7, Mikes János szombathelyi püspök Zalalövőn, 1921 jún. 8., Rott Nándor veszprémi püspök Devecserben 1921 máj.30. Hanauer István váci püspök Ócsán. Később maga az u. n. keresztény kurzus vallás- és közerkölcsügyi minisztere, Haller István is állást foglalt a zsidóüldözések ellen s Orosházán 1928 jan. 12. - a következőket jelentette ki a Büchler Márton rabbi vezetésével előtte megjelent küldöttség előtt: «A keresztény szellem, a keresztény kurzus kizárja a zsidógyűlöletet. Jól tudja, a vörös uralom alatt volt zsidó kegyetlenség és keresztény kegyetlenség, de hithű zsidó nem képes akkora galádság elkövetésére, valamint hithű keresztény sem lesz gyilkossá. Gyűlölködést szítani, ártatlanokat üldözni — különösen a mai viszonyok között, valóságos hazaárulás számba megy.» A nemzeti hadsereg Budapestre való bevonulását az egész zsidóság örömmel üdvözölte. Székely Ferenc elnök nagy üdvözlő cikket irt, amelyben többek között kijelentette, hogy a nemzeti hadsereg és annak fővezérsége épp oly kevéssé felelős egyes hitvány emberek gaztetteiért, mint a magyar zsidóság a proletárdiktatúra bűneiért. A nemzeti hadsereg fővezére előtt meg is jelent a hitközség küldöttsége, átadta a hitközség 100,000 koronás alapítványát és ismertette a zsidóság panaszait és kívánságait. A később történtek már a legújabb kor politikai történetéhez tartoznak és azért ezekre az eseményekre itt nem térünk ki. (V. ö. Váry Albert, «A vörös uralom Magyarországon», Kelemen Béla, «Naplójegyzetek és okiratok». A hitközségek kiadványai, a felekezeti és a napisajtó évfolyamai." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1215 .cimszó a lexikon 220 . oldalán van.