11207.htm       CIMSZO:        Elkülönülés                              SZOCIKK:     Elkülönülés. Sokszor maguk a zsidók kerestek a nemzsidó népektől való E.-t, sokszor rájuk kényszerítették a nemzsidók. Zsidó részen a létfenntartás ösztöne és az örökölt erkölcsök védelme mozgatta meg ezt a tendenciát, nemzsidó részen pedig az elfogultság, a gyűlölet és mindenekelőtt a gazdasági érdek, amely arra törekedett, hogy a lehető leghátrányosabb helyzetbe juttassa a zsidó érvényesülést. Tárgyilagosan mégis meg kell állapítani, hogy első kezdeteiben a zsidó szellem produktuma az elkülönülő irányzat és abból az aggodalomból eredt, hogy a nemzsidó népekkel való szoros érintkezés az ősi életformáktól való eltávolodásra vezethet. Már a Szentírás étkezési tilalmai, a ruházkodásra vonatkozó előírásai, a borotválkozást és öncsonkítást tiltó rendeletei, a leigázott pogány népekre vonatkozó rendszabályai és levitikus törvényei is a zsidó nép különállásnak biztosítását célozták. Nem kulturális fölényességének gőgös tudatában deklarálta «kiválasztottságát» a zsidó nép, hanem kulturális alázatosságában, amely fölismerte a nagy népek túlnyomó erejét és ki akart térni a velük való verseny elöl, hogy eredetének tisztaságában tarthass meg népi sajátosságait. Nem is kifelé, hanem befelé hirdette a kiválasztottságot, hogy ébren tartsa és elhatárolja a zsidó felelősséget. Jellemző erre a Talmudnak az a kijelentése, hogy a zsidó népet azért választotta ki az Isten, mert legkisebb, leglenézettebb volt a népek között. Az állami élet delelőjén és hanyatlása idején, a próféták korszakában, mikor a zsidó nép életében már erőteljesebben érvényesültek a különböző kultúrák kölcsönhatásai és a héber életformákat visszafejlődéssel vagy eltorzulással fenyegették, a faji gondolat vette át az ősi zsidó élet megvédését. A próféták már kevesellték a formalizmusban rejlő erőt és azzal igyekeztek megmenteni a zsidó nép ősi karakterét és misszióját, hogy a faji öntudatba ágyazták a zsidóság lelki életét és állandóan azoknak a népi sajátosságoknak megőrzésére ösztönözték, amelyek őt a nemzsidó népektől megkülönböztetik. Még az egyetemes emberiségért való szent hevülésük, az Egyisten eszméjének világeszménnyé való kitágítása, a messiási gondolat kibontása is azt a törekvést szolgálta, hogy megerősítse kiválasztottságának tudatában a zsidó népet és éppen ezzel nyerje meg az E.-i törekvéseknek. A diaszpórában, a nemzeti kötelék szétesése között már nem sok eredménnyel biztatott a profetikus elgondolás és a zsidó nép életérdekeiért küzdő vezetők ismét a vallásban rejlő erőhöz folyamodtak. Már a szétszóratás első idejében is minden törekvés arra irányult, hogy az egész zsidó szellemi élet a vallással forrjon össze, mert azt remélték, hogy így az idegen befolyást kirekeszthetik és a zsidóság népi különállását megmenthetik. Ennek a célnak szolgált az ez időben kiépített hitélet egész rendszere, amely befelé állandóan kimélyült és újabb meg újabb szigorításokkal bővült. Az ősi törvényeknek e célhoz való alkalmazását a Tóra elkerítésének mondják a talmudikus kodifikátorok. «Kerítést húztak a Tóra köré», hogy idegen életformák ne szivároghassanak a zsidó életbe. Így történt, hogy a zsidó ősiséghez való szenvedélyes ragaszkodásból bontakozott ki az E. princípiuma, amely biztosította a zsidóság megmaradását, de megnehezítette társadalmi elhelyezkedését és sok évszázadon át a nemzsidó népekkel való együttdolgozását is. Az évszázadok folyamán azonban nem mindig érvényesült egyforma erővel ez a principium, így Magyarországon sem, ahol a honfoglalást követő első századokban az ősi magyar zsidók, különösen a kozár-származásuak szoros társadalmi közösségben éltek a pogány és keresztény magyarokkal. A külön zsidó kultúrának még a nyomait is csak nagyon gyéren találjuk ebben a korszakban, sőt az együttélés hatásai sokáig még a későbbi századokban is érezhetők és talán az a meglepő jelenség is, hogy a kifejezetten zsidó tudomány művelésére csak nagyon későn adta rá magát a magyar zsidóság, az első századokban tapasztalt zsidó-magyar összeforrottságban leli magyarázatát. Az ezután következő századokban nemcsak nálunk, de másutt is a keresztény szellem segítette elő a zsidó E.-t, amely csak az új időkben enyhült részint a liberalizmus hatása alatt, részben azoknak a küzdelmeknek a nyomán, amelyeket az emancipáció érdekében maguk a zsidók indítottak és vívtak meg sikeresen.                            Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1207 .cimszó a lexikon 219 . oldalán van.