10998.htm       CIMSZO:        De Judaeis                               SZOCIKK:     "De Judaeis. E címmel ellátott 1790:XXXVIII. t.-c. alkotta a magyar zsidóság jogalapját 1840-ig. E nagyjelentőségű, törvénycikk alkotmányosan szentesítette a II. József által a zsidók számára létrehozott helyzetet (l. Egyenjogúsító törekvés). Azok a zsidók, akik II. József uralkodása alatt a városokba költözködtek, továbbra is háborítatlanul ott maradhattak, iskolákat végezhettek, egyetemet látogathattak stb. E törvénycikk létrehozását a zsidóságnak a Lipót császár és király által egybehívott országgyűlés elé beterjesztett folyamodványa előzte meg, aminek benyújtását az tette sürgőssé, hogy II. József halálával a városok bizonytalanná tették a zsidók helyzetét. A terjedelmes beadvány élénken világítja meg a zsidók történelmi helyzetét és az emberiességre való hivatkozással kéri a királyt és az országgyűlést, hogy tegyék elviselhetővé az annyit meghurcolt és megalázott zsidók helyzetét, hogy a haza hasznos polgáraivá lehessenek. A beadvány részletesen kilenc szakaszban sorolja föl a zsidóság kívánságait, amelyek a szabad vallásgyakorlatra, szabad költözködésre, ingatlanszerzésre, szabad iparűzésre, teljes tanszabadságra, bűnténnyel való vád esetén az úriszók illetékességének megállapítására vonatkoznak. Ez a «Magyarországon élő zsidók közönsége» által benyújtott kérvény Splényi Ferenc báró, váci püspök előadásában került az országgyűlés elé, mely a javaslat értelmében meghozta 1790 dec. 2., a király által 1791 jan. 10. szentesített következő törvényt: «Hogy a zsidók állapotáról azalatt is gondoskodva legyen, míg ügyük és némely sz. kir. városnak rájuk vonatkozó privilégiumai egy országos bizottság által, mely a jövő országgyűlésen jelentést tészen, tárgyaltatnának és a zsidók állapotáról ő felsége és a Karok és Rendek közös akarattal határozni fognak, a Karok és Rendek ő felsége jóváhagyásával elhatározták hogy a Magyarország és a kapcsolt részek határai közt lakó zsidók az összes sz. kir. városokban és a többi helyeken (ide nem értve a többi királyi bányavárosokat) abban az állapotban tartassanak meg, melyben 1790 jan. 1-én voltak, és ha netán kizavartatnának, abba visszahelyeztessenek». Az országgyűlés bizottságot küldött ki a zsidók helyzetének tanulmányozására. A bizottság előadója, gróf Haller József javasolta, hogy megadassék a zsidóságnak mindaz, amit folyamodványukban kértek és a bányavárosok hetivásárain való megjelenésüket is lehetővé kívánta tenni. Érdekes az a megjegyzés, amivel Haller javaslatát alátámasztotta: «hibái vannak a zsidóságnak, mert eddig megvettetett; általános a rossz vélekedés, de ez nem bizonyít ellenük, hisz azelőtt általános volt az a hit is, hogy a nap forog a föld körül; nem tételezhető fel, hogy az igaz Isten, kit imádnak, vétkeket parancsolt volna nekik.» Haller javaslatát már nem tárgyalhatta az országgyűlés és a D. szabályozta csupán a zsidók helyzetét, pedig úgy lehet, hogy a következő reformkorszak szabadelvű törekvései véglegesen szabályozták volna a zsidók polgári egyenjogúságának kérdését, ha egyáltalán tarthattak volna országgyűléseket. (V. ö. Venetianer; «A magyar zsidóság története»)."                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 998 .cimszó a lexikon 192 . oldalán van.