10991.htm CIMSZO: Debrecen SZOCIKK: Debrecen, sz. kir. város, Hajdú vm. 110,000 lak., ebből zsidó 10,170. D. városában 1840-ig zsidó nem telepedhetett le; meg sem hálhatott. Azok a zsidó kereskedők és iparosok, kik nappal D. városában foglalatoskodtak : az éjszakát a Ghilány fogadóban töltötték. A Ghilány fogadó a városon kívül volt, ott 1840 előtt is lakhattak zsidók. D. zsidóságának a gyökere Hajdúsámsonban van. Onnan költözködtek D.-be az 1840-ik évi XXIX. t.-c alapján. Mint mindenütt, itt is megszervezték a vallásos élethez szükséges intézményeket. 1842-ben kérelmet intéztek D. városához, engednék meg, hogy temetőjüket kőfallal körülkerítsék. Négy évig tartott míg az engedélyt megkapták és a munkálatot megkezdhették. 1848-ban, hivatalos összeírás szerint 23 zsidó család lakott D.-ben, 118 lélekszámmal. Ez év november havában a városi tanács kimondotta, hogy a «zsidók képességük és érdemességük szerint felvehetők a nemzetőrök közé». 1852-ben alapították meg a Debreceni Izraelita Hitközséget. Az első jegyzőkönyv 1856-ből származik. Ebből a jegyzőkönyvből megállapítható, hogy már akkor fejlődő iskolája volt a hitközségnek. 1856-ban alapították a Chevra Kadisát, 1857. a Nőegyletet. Mindkét intézmény mind e mai napig egységes maradt. 1860. elhatározták, hogy ezentúl a hitközség tanácskozási és ügykezelési nyelve a magyar. Ebben az időben az ország zsidóságában már forrott a belső harc, élt a kettészakadás gondolata: a templom berendezése, a tanítás nyelve és szelleme, a rítus stb. vallásos intézmények és a vallásgyakorlat miatt. A D.-i hitközség már 1860. kimondotta, hogy egységes marad az ősi, tiszta vallásgyakorlatban. Ebben az esztendőben alkották meg a hitközség első alapszabályzatát. 1868-ban élénk hitközségi élet fejlődött ki: a kormány részéről egybehívott országos kongresszus miatt és valóban gondot okozott a hitközségnek, hogy sok jeles embere közül, kit válasszon meg képviselőjének. A választási eljárásról két azonos szövegű hitelesített jegyzőkönyv van a hitközség irattárában. Húsz esztendő óta laktak immár zsidók D.-ben. Nemcsak számban, de tekintélyben is növekedtek, amit Csengeri Ábrahám szabad polgárrá történt választásáról szóló okirat is igazol. Olyan kiváltság volt ez, amelyet a város lakosai közül csak igen érdemesek és kitüntetettek élveztek. 1870. a kongresszusi és a somré hádász (orth.) hitközségek vezetői felszólították a hitközséget, hogy hozzájuk csatlakozzék. A közgyűlés azonban túlnyomó többséggel kimondotta, hogy nem csatlakozik sem a kongresszusi, sem az orthodox párthoz, mert csak egy zsidó vallást ismer és az a felfogása, hogy egy közigazgatási területen, csak egy hitközség működhetik áldásosan. Mindkét felszólítást elutasította és kimondotta, hogy mint status quo hitközség fog működni. A község csekély töredéke azonban kongresszusi hitközséget alapított, mely hitközség 15 évig állott fenn. Semmiféle jelentős intézményt nem tudott létesíteni, önmagát sem tudta fenntartani, míg 1886. megszűnt és így D.-ben újból az egységes hitközség működött. Ebben az időben megejtett választásokból kifolyólag azonban nézeteltérések támadtak és 8—10 ember kivált az egységes anyahitközségből és orthodox hitközséget alapított. Ez a hitközség ma is fennáll, tagok számában és intézményekben megnövekedett és teljes békességben működik a nála sokkal nagyobb status quo hitközséggel. 1871-ből ered a status quo hitközség első nyomtatott számadása. Ebből megállapítható, hogy a hitközségnek abban az esztendőben 10,124 forint 28 krajcár bevétele és 15,601 frt 57 kr. kiadása volt. 1872. már nyomtatott jelentést és számadást adott ki a hitközség, amelyből megtudjuk, hogy az előző évben 19 elöljárósági, 29 képviselőségi és 2 közgyűlés tartatott, nagyszámú okiratot bocsátottak ki, az Tuda munkaköre és elnöki teendők halmaza aránytalanul nagyobbodott. A jelentést aláírták : Katz Jakab elnök, Fürst Mátyás alelnök és Rottenberg Izsó a hitközség, titkára. Ez időtől kezdve évenként megjelent a hitközség nyomtatott magyar nyelvű jelentése a hitközség anyagi és erkölcsi előmenetelét. A hitközségnek 270 adófizető tagja volt,az adófőkönyv tanúsága szerint. De a tagok létszáma sokkal nagyobb volt. Adót csak a jómódúak fizettek, a kisemberek gabella alakjában rótták le adójukat. A gabella ez évben 6023 frt 36 kr-t jövedelmezett. Ez az összeg pedig krajcárokból jött össze. Az 1873. évi jelentésből kitűnik, hogy az elemi iskolát városi és állami támogatás híján meg kellett szüntetni. 1875. épült a hitközség első temploma, melyben 200 ülés volt. 1881-ben indultak meg a tárgyalások a két hitközség egyesítésére. Az 1874. évi jelentésből idézzük a következőket: «A népesedési mozgalomra nézve községünkben ez évben tetemes különbség mutatkozik a múlt évihez képest. Házasság csak 13 köttetett a múlt évi 18 ellenében. Született fiúgyermek 44, leány 36, összesen 80. Meghalt fiúnemű 33, nőnemű 16, a halálozottak száma 49, tehát a népesedés szaporodása 31 a múlt évi 14-el szemben.» Ez az első statisztikai adat, amelyet feljegyeztek. A következő jelentésekben is vannak ilyen feljegyzések, csak a tagok teljes létszámáról nem találunk pontos kimutatást. 1886-ban az egységes status quoante alapon szervezett D.-i Izraelita Hitközség jelentése regisztrálja a két hitközség egyesülésének tényét és azok neveit, akik ebben «szakadatlan fáradozással és kitartó munkássággal közreműködtek: Erber Vilmos, Fürst Mátyás, Pleischl Károly, Hollander Dezső, Jakobovits Gyula, Kemény Mór, Katz Jakab, Popper Alajos, Preiser Salamon, Rosenfeld Salamon, Táfler Ignác és Weisz M. B.». Így szól a jelentés : «Ezen intéző bizottság az egyesült nagy hitközség tagjai jogainak biztosítására és a hitközség érzületének teljesen hű kifejezésére olyan biztosítékokat teremtett, melyeknek kedves hazánk izr. hitközségeiben nincsen párjuk. Mi is szívből kívánjuk, hogy adjon az Ég ezen egyesült nagy nemes és szentcélú hitközségnek a nemes és szent cél iránt lelkesülni tudó ügybuzgó és áldozatkész elöljárókat, képviselőtestületi és egyáltalában hitközségi tagokat, hogy hitközségünk, melynek összetartó kapcsa az egyetértés, a humanizmus és a kölcsönös szeretet édes hazánk javára és szent vallásunk üdvére mindig az idők végső határáig virágozzék!» A megegyezés egyik feltétele szerint az egyesített hitközség első feladata iskolát alapítani. 1886 őszén megnyílt a négy osztályú fiúiskola és a leányiskola I. és II. osztálya: Szántó Sámuel kereskedelmi iskolai tanár igazgatása alatt. 160 fiú, 103 leány iratkozott be. Az iskola első tanítói: Simonovits Dezső, Kuthi Zsigmond, Kohut Mór és Farkas Fanni voltak. A két hitközség egyezségéhez tartozott továbbá: «magyar hitszónok választása». Bárány Józsefre ruházta a hitközség ezt a papi feladatot, aki két évig működött a hitközségnél. 1889-től kezdve 1918-ig minden esztendőben megjelent a hitközség nyomtatott értesítője, amely ismertette az iskola fejlődését, kultúrmunkáját és tanítási eredményeit. Az első két értesítőt Szántó Sámuel szerkesztette. A 3-ikat az iskolaszék, a 4-et Kardos Albert reáliskolai tanár, a következő négy értesítőt Kuthi Zsigmond leányiskolái és Simonovits Dezső fiúiskolái igazgató együtt szerkesztették. 1901— 1916-ig Kuthi Zsigmond igazgató, 1917 és 1918. pedig Roth József igazgató adta közre az iskola értesítőjét. Néhai Kuthi Zsigmond a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa országosan ismert irodalommal is foglalkozó jó tanító volt. A tanulók száma 1900. volt a legnagyobb: 615. Ez időtől kezdve, minthogy az anyahitközségből kivált orthodox hitközség iskolát létesített: a tanulók száma csökkent, az első évben 100-al, a 28 esztendő alatt pedig 200-al. 1928-ban 415 tanuló járt az iskolába. A 90-es évek elején Balkányi Miklós elnöksége alatt épült a hitközség mai, akkor még egyemeletes iskola-épülete. 1895— 1896-ban Reichmann Ármin elnöksége alatt épült a hitközség monumentális temploma: Gärtner Jakab műépítész tervei szerint. 1898-ban épült a rituális fürdő és a pászkagyár. 1904-ben adták át a hitközségi székházat rendeltetésének. Ebben van a hitközség hivatala és 300 személyt befogadó díszes tanácsterme, továbbá az izraelita nőegylet tápintézete, hol naponta 100—120 gyermek és felnőtt kap házilag elkészített meleg ebédet a téli hónapok alatt. A tanácstermét a hitközség jeleseinek olajfestményes képe díszíti: Reichmann Áron elnök, Krausz Vilmos főrabbi, Kacz Jakab elnök, Drukker Mór elnök, Kohn Adolf Chevra-elnök, Popper Mór iskolaszéki elnök, Rosinger Lajos hitközségi elnök, Balkányi Miklós elnök, Bakonyi Samu országgyűlési képviselő, Popper Alajos hitközségi orvos, Popper Alajosné nőegyleti elnök. 1906-ban nyitotta meg a hitközség az izr. polgári leányiskolát, melynek első értesítőjét Kardos Albert igazgató állította össze. Ez az iskola ma is fennáll: Propperné Bloch Hermina igazgató vezetése alatt, ki 1908 eleje óta áll az iskola élén. A polgári iskola tanári testülete: Beck Józsa, Friedmann Berta, Gábor Dezső, Manheim Mór, Markovits Lajosné, Moskovits Gizella, Rosenberg Paula, Sebestyén Dezsőné. Az elemi iskola tanítótestülete : Weinberger Mór igazgató, özv. Kuthi Zsigmondné tb. igazgató, Brief Ilona, Irsai Mór, Kertész Sándor, Máté Sándorné, Neumann Margit, Politzer Irma, Nern József, Weinberger Mórné. A polgári lányiskola évi költségvetése 28.892 P, az elemi iskoláé 30.316 P. 1917-18-ban a polgári iskola és elemi iskola együtt adta közre értesítőjét, a következő hét esztendőben nem jelent meg nyomtatott értesítő, hanem az iskolai irattár őrzi az 1918—25. tanévekről elkészített hét rendbeli jelentést. Az 1925 —26. iskolai évtől kezdve ismét megjelenik az iskola értesítője. Ezek az értesítők a legpontosabb adatokat gyűjtötték egybe a D.-i hitközség áldozatkészségéről és a zsidó leánynevelés iránt tanúsított magas kultúrtörekvéseiről. Ez idő szerint a háborús évek éreztetik hatásukat a a gyermekek létszáma nagyon leapadt (171). Átlag véve 230—250 volt a tanulók száma, akik párhuzamos osztályokban nyertek elhelyezést és oktatást. D. szab. kir. varos kultúra szerető polgársága 5000 arany korona állandó évi segélyt szavazott meg az iskolának és 46,000 korona kamatmentes kölcsönt nyújtott a polgári iskola épületének megépítésére. 1909-ben fel is épült a polgári leányiskolának tágas díszes és minden követelménynek megfelelő épülete. Ugyancsak ebben az esztendőben épült a Kápolnás-utcai templom a hitközség tagjainak áldozatkészségéből. 1913-ban jelent meg a hitközség utolsó nyomtatott évi jelentése, mely újabb irányt szab a jövendő teendők tekintetében. A közbejött háború és forradalom azonban a hitközséget oly nagy arányú és kizárólag jótékonysági feladatok elé állította, hogy a hitközség tovább fejlesztéséről, újabb intézmények alapításáról le tellett mondania. A háború és forradalom utón azonban a konszolidáció első éváben, 1921. alapította a hitközség Fejér Ferenc elnökkel az élén a D.-i Zsidó gimnáziumot. Két évvel később, 1923. pedig az elemi iskola emeletére való ráépítéssel és egy szárnyépülettel való megtoldással építette fel a gimnázium kétemeletes épületét, amelyhez sehonnan semmiféle segítséget sem kapott. Maga a hitközség alapította, felépítette és tartja fenn Magyarország vidéki hitközségeiben egyedül álló és ma már megbecsült hírnévnek örvendő zsidó reálgimnáziumát. A gimnázium 1921—22. nyílt meg az első osztállyal. Évről évre fejlődött a következő osztállyal. Ma már a gimnázium teljes 8 osztállyal áll fenn. Igazgatója Kardos Albert, aki régi munkás tagja ennek a hitközségnek és irányítója tanügyi programjának. 1925—26-ban tette közzé az első iskolai értesítőt. Azóta minden esztendőben megjelenik gimnáziumának értesítője mindig nagyobb terjedelemben, mindenik bővebb ismertetésével annak a szép munkának, amely ebben az intézetben folyik. 1928-ban a magyar kormány 5000 pengő építési annuitásos segélyt szavazott meg 30 — 35 esztendőre. 1929-ben nyílt meg a VIII. osztály 46 tanulóval s így ez évben lesz a D.-i zsidó reálgimnáziumban az első érettségi vizsgálat. A reálgimnázium tantestülete: Kardos Albert dr. igazgató, Bencze László, Fenyő Béla dr., Grosz Ernő, Haas Imre dr., Schlesinger Sámuel dr., Somorjai László, Soós Jenő, Székely Vilmos, Vadász Endre dr., Vág Sándor dr. A D.-i Izraelita Hitközség amelyben a hitélet legfőbb őre Schlesinger Sámuel főrabbi nem csak hitközségi jelentőségű közügyekkel foglalkozott, hanem minden időben részt vett a városi, a társadalmi és a gazdasági élet vonatkozásaiban és bekapcsolódott az országos zsidó ügyek irányításába is. Mint status quo hitközség vezető szerepet vitt az országban s éveken át küzdött azért, hogy a status quo hitközségeknek külön szervezetük legyen és maguk intézhessék belső ügyeiket s ne kelljen közigazgatási hatóságokhoz fordulniuk legsajátosabb ügyeikben. Hat évtizeden át tartó küzdelmes munka után, amelyben az ország többi status quo hitközségei is élénk részt vettek, ezt a céljukat is elérték. 1928-ban minisztertanács foglalkozott a kérdéssel és «méltányolta a status quo izr. hitközségeknek azt az évtizedes törekvését, hogy eddigi szervezetlenségüket megszüntetve közös érdekeik hathatósabb képviseltetése végett Országos Szervezetben egyesüljenek». Fejér Ferenc hitközségi, elnök kitűnő szervező erejének köszönheti a magyar zsidóság ezen új szervezetének elismerését. Ebben a munkában mindvégig a D.-i hitközség mellett állott Balthazár Dezső, a reformátusok kiváló püspöke, aki a zsidóság ügyei iránt igaz megértéssel érdeklődik. A hitközségi tagok száma 2200, ebből 25 nagykereskedő, 75 gazdálkodó, 222 szabadpályán, 43 tanár-tanító, 3 katona, 497 kereskedő, 72 ügyvéd, 2 művész, 19 nagyiparos, 50 orvos, 244 iparos, 18 mérnök, 190 magánzó, 236 magántisztviselő, 10 vállalkozó, 220 munkás, 200 egyéb foglalkozású; 74 közadakozásból él. A hitközség költségvetése: 318,099 P. Ebből filantropikus és szociális célokra 240,000 P.-t költ. A következő intézmények működnek a hitközség keretében: Internátus, a gimnázium fennhatósága alatt. Talmud Tóra 40—50 tanulóval. Tanítói: Billitzer Jónás és Friedländer Mór, Intézmények: Izraelita Nőegylet, alapíttatott 1874. Első elnöke özv. Hartstein Sámuelné volt; követte őt leánya Popper Alajosné, utána ennek leánya Balkányi Miklósné ki negyedszázadon át viselte ezt a nemes tisztséget; 1919 óta özv. Léderer Miksáné áll a Nőegylet élén. OMIKE. A budapesti Omike fiókja alakult 1927. Elnöke: Létay Lajos vezérigazgató, főtitkára Barta Gyula dr. orvos, Ción betegsegélyző egylet. Elnöke Szőllős Dezső dr. ügyvéd, a Chevra Kadisa titkára. Alapíttatott 1888,, tagjainak száma 400. Bikur-Cholim betegsegélyző egylet, alapíttatott 1902. Tagjainak száma 280. Alapítványok: Reichman Ármin az össze 3 D.-i középiskolákban létesített alapítványokat, melyek azonban részint a hadikölcsön, részint pedig az infláció folytán elenyésztek. A zsidó gimnázium alapítványaiból megemlítjük a Brief Gina, Lichtenstein Samu és Dezső, dr. Fejér Ferenc alapítványokat, melyek a sok kisebb alapítvány mellett ma is egyenként 1200 pengő értékben fennállnak. D.-ben van a magyarországi status quo hitközségek országos szövetsége (l. Statusquo). Igen sok kiváló ember élt, működölt és működik ma is D.-ben. Ezek között országos hírre emelkedett: néh. Bakonyi Samu dr. országgyűlési képviselő, Balkányi Miklós dr., a városi telefon szervezője, a homokszőlő telepítéseknek egyik úttörő meghonosítója. Biederman Eisig nagykereskedő, Brief Gyula dr. főtörzsorvos, Brück Gyula városi zeneszerző, Hitesi Lajos országos hírű karmester, Hollander Leó bankigazgató, 48-as honvéd a Damjanich zászlóaljban, Kardos Samu dr. országos nevű védőügyvéd, báró Wesselényi élete c. két kötetes munka szerzője, Langfelder Artúr dr. törzsorvos, hősi halált halt 1915., Lieberman Leó orvos, Popper Alajos dr., a debreceni orvos-egylet elnöke, aki 1882. megírta a D.-i kongresszusi status quo hitközségek történetét Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása c. munkájában. Popper Mór dr. ügyvéd, Rubin Farkas mezőgazdasági gépgyár igazgató, akit 1919. terroristák meggyilkoltak, Szántó Győző a GYOSZ elnöke, munkáskertek alapítója és néhai Weinman Fülöp dr., a D.-i titkára, később budapesti királyi közjegyző és a Pesti Izr. Hitközség elnöke. A közéletben jelentékeny szerepet játszanak: Balkányi Ede dr. városi t. főorvos, Balla Jenő ny. ezredes, Bleyer Lajos nagybirtokos, Debreceni Jenő városi gázgyári igazgató, Palk Lajos nagykereskedő, iparkamarai alelnök, Fejér Ferencz dr. a zsidó gimnázium felügyelőbizottságának elnöke. Füredi József és Füredi Sámuel zenetanárok, Hartstein István, Hartstein Nándor és Hartstein Dániel nagybirtokosok, Hegedűs Jenő dr. az ügyvédi kamara elnöke, Kardos Albert dr. író, zsidó reálgimnáziumi igazgató, Kenyeres Sándor dr. ügyvéd, költő és író, Lichtschein Jenő és Lichtschein Márton nagybirtokosok, Löfkovits Artúr a Ferencz József rend lovagja, a városi múzeum egyik alapítója és igazgatója, Révész Benő ny. ezredes, ifj. Schwarcz Vilmos városi közélelmezési igazgató a háború és forradalom alatt. Szántó Sámuel dr. kereskedelmi iskolai tanár, c. igazgató, a szövetkezeti alapon működő Kölcsönös Segélyző egyleteknek D.-ben és környékén egyik propagálója, Szőllős Ármin városi vágóhídi igazgató, Ungár Jenő bankigazgató, műgyűjtő. A D.-i Izr. Hitközség jelenlegi vezetője: Fejér Ferenc dr. elnök, ifj.. Schwarcz Vilmos alelnök, Brunner Lajos dr. iskolaszéki elnök, Rosenberg Adolf magánzó, Lusztig Dezső kereskedő, Halmágyi József kereskedő, Bárdos Jakab dr. ügyvéd, Geiger Miklós dr. ügyvéd elöljárók. A világháború alatt a D.-i zsidó katonák közül 157 a harctereken hősi halált halt. A D.-i hitközségnek 1856 óta meg van minden jegyzőkönyve. Gazdag és rendezett levéltára van. A következő rabbik működtek a hitközségben; Ehrlich Eduárd (1856), Fried Áron megyei főrabbi (1858), Lipschütz Hermán dr. (1871), Bernfeld Jónás (1872-90), Krausz Vilmos (1891-921); 1922 szept. óta Schlesinger Sámuel dr. — Fennállása óta a következő elnökök álltak a hitközség élén: Eisenberger Móric (1856), Feischl Fülöp (1858), Klein Ignác, Kohn Ignác (1860), Rott Elkán (1867), Sterelinski Manó (1871 ),Katz Jakab (1872), Rosenfeld Salamon (1882), Drucker Mór (1884), Scheer Benő dr. (1886), Balkányi Miklós dr. (1887), Feischl Károly (1890), Reichman Ármin (1893— 1908), Rosinger Lajos (1909-920), kinek közvetlen munkatársa Freund Jenő dr. ügyvezető alelnökvolt; Fejér Ferenc dr. 1921 óta. — A Chevra Kadisa elnökei voltak: Fried Bernát (1846), Klein Ignác (1864), Rott Elkán (1866), Feischl Fülöp (1867), Schwarcz Salamon József (1873), Drucker Mór (1875—80), Kohn Adolf (1880— 1886),Weinberger Lajos (1889), Katz Jakab(1892), Biederman Eisig (1892), Biederman József (1897), Stern József (1905—15); Guttfrend Sámuel dr. 1915 óta. — Jegyzők voltak: Popper Alajos dr. (1856), Weiman Fülöp dr. (1866), Czukor Sámuel (1871), Rottenberg Izsó (1872), Mandel Izidor (1873), SchwarczAlbert(1877), Lippe Ármin (1878), Simonovits Dezső (1890), Burger D. József (1891-1926), Kertész Lipót (1902—11), Guttman Mózes (1911 óta); Fábián Ferenc 1927 óta. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 991 .cimszó a lexikon 188 . s köv. oldalán.