10945.htm CIMSZO: Csoda SZOCIKK: """Csoda (héb. nesz, osz, mófész, pele), oly esemény, amelyet természetes alapon nem tudván megmagyarázni, felsőbb hatalomnak tulajdonítottak. A Cs.-t a tudomány nem zavarja össze a mítosszal, mert az utóbbi primitív anthropomorphismus vagy a jelenségek istenségekkel való megszemélyesítése oly módon, hogy azokat emberi tulajdonságokkal ruházták fel; a Cs.-k ellenben a természet jelenségeit egy magasabb hatalom ellenőrzése alá helyezik a bekövetkező események a Cs.-hit szerint csupán szent eszközöknek látszanak magasabb hatalom kezében. Ennélfogva a Cs. a monotheismussal összeegyeztethető, mert már lényegénél fogva monotheistikus. Másrészt az is bizonyos, hogy régi mythosokat gyakran átformáltak a monotheistikus eszme támogatására Cs.-ká. A Biblia szerint Isten több Cs.-t gyakorolt Izraellel, mint minden más néppel (Exod. 34. 10; Josua 3. 5), de valamenyi közt a legnagyobb Cs. a Szinaj-hegyi kinyilatkoztatás Izrael előtt (Deuter. 3. 32—36). A Tóra betűszerinti hivése mindezeknél fogva maga után vonja a Cs.-k hívesét is. Mégis a Tóra maga súlyt helyez arra az elvre, hogy a Cs-k nem annak a dolognak a tanúbizonyságai, amiért rendeltettek. «Ha próféta támad köztetek, aki jeleket vagy Cs.-kat mutat nektek s a jel vagy Cs. elmúlik, de Ő idolatriához akar benneteket vezetni: nem szabad hallgatnotok ilyen prófétákra, mert az Úr, a ti Istenetek próbára tesz benneteket, vajon igazán szeretitek-e az Úrt, a ti Isteneteket» (Deuteron. 13. 2—4). A Biblia legrégibb részei egyikének ezen nyílt megállapítása azt tanította már a bibliai zsidóságnak, hogy a Cs.-k nem vallási igazságok, mert igazságtalan esetekben is gyakorolhatók. A Cs.-kat méltán nevezhetni «a hit legkedvesebb gyermeké»-nek. Az Isten mindenhatóságába és gondviselésébe vetett hit a vallásos öntudat bizonyos fokán szükségessé tette a Cs.-kban való hiedelmet, vagyis a természetfeletti segítséget rendkívüli és veszedelmes időkben. A hívő léleknek ennélfogva éppen olyan kevéssé lehetett tagadnia bizonyos Cs.-k lehetőségét, mint Isten abszolút mindenhatóságát. A Talmud a bibliai koron, túli Cs.-k lehetőségét pedig kereken tagadta. Szaádja gáon (IX.—X. század) pedig, ámbár a Tóra minden betűjét isteni eredetűnek vallotta, ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a Biblia igazsága és valódisága csupán az észen nyugodhat s ahol a Biblia látszólag ellentétben áll az ésszel, ott a szavaknak csupán metaphorikus értelmük van (Emunósz vé-Déosz II. 44, 68). így fogja fel p. o. a kígyónak, Bílaám szamarának és az angyaloknak beszédeit, amelyek szerinte és más, későbbi vallásbölcsészek, p. o. Ábrahám ibn Ezra szerint metaphorák. Maimonides hisz a Teremtő abszolút szabadságában, amely Cs.-kat is lehetővé tesz, de a régebbi rabbinikus felfogás alapján ugyanakkor azt is vallja, hogy a Teremtő Isten éppen ezért a Cs.-tevés hatalmát a természetre ruházta át, úgy, hogy a teremtés befejezése után Isten semmi csodatevő változást nem okozott (Móreh Nebuchim II. 25,29 és kommentár Abot V. 6-hoz). Gersonides is foglalkozik a Cs.-kal Milchámosz c. művében s az isteni belátásra ruházza azt, mely előre megállapította az ember sorsát, de tagadja a Cs.-tevést saját korában, Maimonides szerint a mózesi törvényekben való hit magában a Sinai-kinyilatkoztatásban, nem pedig Mózes Cs.-tételeiben találja magyarázatát. A mágia és boszorkányosság Cs.-it s az azokban való hitet úgy Maimonides, mint Albo elvetik. Ez annál fontosabb, mert a kettőjük ideje közt élő Aquinói Tamás, a scholasztikus filozófia legtekintélyesebbje hisz azokban s a veszedelmes hit kötelezővé tétele a közép- és újkorban épen az ő fejtegetésein alapul. Éppen ezért van fontossága annak, hogy Albo József, a XIV. századi toledói rabbi s vallásbölcsész, Spinoza egyik legfontosabb elődje, kereken elveti a babonákon alapuló Cs.-kat. A hétköznapi élet «Cs.-it» a rabbik nyíltan többre tartják a bibliai Cs.-knál: «Nagyobb Cs. az, ha egy beteg veszedelmes betegségétől megszabadul, mint az, ami történt akkor, amikor Chananja, Missel és Azarja megszabadultak a tüzes kemencétől» (Nedárim 41a); a nagy nyomorban élő család támogatás útján való megszabadítása pedig nagyobb Cs., mint Izrael szabadulása a Veres-tengeren (Peszáchim 118a). A középkori zsidó exegétak és vallásbölcsészek ugyanabban az időben, midőn a kereszténység Cs.-i napirenden voltak, igyekeztek a zsidó múlt Cs.-inak természettudományi magyarázatot adni s oly közel hozni a természethez azokat, amennyire csak lehetséges volt. Teljesen önkényes a zsidóságtól elszakadt Pál apostolnak az az állítása, hogy «a zsidók jeleket (csodákat) keresnek, a görögök bölcsességet», (l. Korinth. I. 22), mert a zsidó vallás exponensei és reprezentálói ezt nemcsak hogy nem tették, főleg Pál idejében, hanem éppen az evangéliumok karolják fel a Cs.-kat; azok a Cs., amelyeket a zsidók hittek vagy nem bolygattak, a régmúlt hagyományai voltak csupán. A Cs.-k, amelyeket a rabbik mellőztek s amelyeket zsidó részről senki sem keresett vagy várt, még kevésbé tanított, éppen az esszéeus-chaszideus Jochanan-nal (Keresztelő János) kelnek új életre s az Új- Testamentumnak és kereszténységnek két évezreden át fő alkatelemei lettek. A zsidóság ezen egész időn belül vallásával soha sehol sem volt akadálya a legszabadabb természettudományi felfogásnak (l. Kereszténység és zsidóság viszonya címszót.) Maga a Talmud a régebbi, tehát évezredes hagyományokon alapuló Cs.-kat már teljesen allegorikus értelemben fogja fel és leiktatta azt a felfogást, hogy a Cs.-kat a hit támogatására felhasználni nem szabad. Amidőn pedig a XVIII. sz.-han Mendelssohn a Bonnettal való vitája alkalmával az utóbbinak ama érvelését, hogy az Új- Testamentum csodái a kereszténység igaza mellett bizonyítanak, elvetette, egyszersmind nyugodtan válaszolhatta a zsidóság és zsidó vallás nevében, hogy Cs.-kat bármely vallás támogatására fel lehet hozni, de velük a vallás igazát bizonyítani nem lehetséges. A modern zsidó bibliai kutatás természetesen a Cs.-kat részint metaphoráknak fogja fel, részint azok teljes természettudományi vizsgálatát tartja szem előtt, megkülönböztetve egyszersmind a különböző elbeszélők objektív leírásait a költői szubjektivitástól. Irodalom. Kaufman Kohler, Miracles (Jew. Encycl. 1904); Mendelssohn. Gesammelte Schriften III. ; Joel. Moses Maimonides (1876) ; Jahrbuch Das Wunder in seinem Verhältnisse zur Religion (Jüdisches Literaturtlatt I.)""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 945 .cimszó a lexikon 182 . oldalán van.