10908.htm CIMSZO: Cirkumcisio SZOCIKK: "Circumcisio, héberül: brisz miló (a körülmetélés szövetsége). Szokták még röviden «brisz»-nek, vagy miután a szövetség Ábrahámmal kötött briszó sel Avróhom óvinu-nek és brisz bószor-nak (testi szövetség) is nevezni. Az aktus latin neve C. A. C. egy, a különböző népeknél nagyon elterjedt ősi szokás. Az emberiségnek kb. egyheted részénél, a zsidókon kívül a mohamedánoknál, polinézeknél, Afrika, Amerika és Ausztrália népei között szokásban van a C. de többnyire a serdülő, egyes helyeken az ötéves fiúgyermekeken hajtják végre. Az őskorban az az edomiták, moabiták, ammoniták, föníciaiak, arabok, kolchisziak és az egyiptomiak között dívott ez a szokás. Utóbbiak már Kr. e. 4000 évvel körülmetélték a fiúgyermekeket, ezt a szertartást azután a filiszteusok kivételével az összes szomszédos népek átvették. A C. eredete, oka és célja felől a legkülönbözőbb felfogások uralkodnak. A gyakran emlegetett egészségi szempontok alig játszhattak szerepet a régi népeknél; tény azonban, hogy a primitív törzseknél szokásban volt a nemi aktus megkönnyítése céljából a hímtagon bizonyos operációt végrehajtani. Egy másik felfogás szerint a C. az öncsonkításnak, vagy a megférfiatlanításnak (kasztráció) a csökevénye, amelyet egyes népeknél bizonyos vallásos szertartások között végeztek. Ismét mások szerint a C. a stigmatizációnak az aktusa, amely a test felajánlásával akarja a démon vagy az Isten oltalmát elnyerni. Sokan úgy fogják fel a C-t, mint egyszerű törzsjelet, amilyen a tetoválás, mások bátorságpróbának veszik, amelyen a régi népeknél minden fiúgyermeknek vagy ifjúnak át kellett esni, mielőtt teljes jogokkal felvették a törzs kötelékébe. A legelterjedtebb felfogás az, hogy a C. az istenség iránti odaadásnak a jele. A szertartásnál hullajtott vér pedig az istenséggel és a törzzsel való egyesülésnek a szimbóluma. A pszichoanalízis szerint a C. nem egyéb, mint egy profilaxis (megelőzés), amely a pubertás idejében fellépő nemi gerjedelmek elfojtására szolgál. Érdekes, hogy a C.-ról Philónak és Maimonidesnek is ugyanez volt a véleménye. A C. a zsidóknál a legrégibb korba vezethető vissza. A Biblia több helyen megemlékezik a C.-ról: «Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy minden fiúgyermek nyolcnapos korában metéltessék körül az örök szövetség jeleképpen.» (Mózesi.17, 10—14). Mózes asszonya, a midjanita Cipóra körülmetélte fiát egy kőkéssel (Mózes 2. 4, 24—26), Józsua körülmetélte a pusztai vándorlás ideje alatt született izraelitákat. (Jósua 5, 2—9.) Kezdetben valószínűleg a zsidóknál is felserdült ifjúkorban történt a C. csak később, mikor pusztán nemzeti szokásból vallásos jellegű szertartássá változott át, hajtották végre a C.-t a csecsemőkön. Maga a szertartás, miután kővel, vagy kőkéssel végezték, minden valószínűség szerint a kőkorszakból ered. A C. szimbolikus jellegét először Jeremiás próféta emelte ki: «Metéljétek magatokat körül és vágjatok le a ti szívetek előbőrét!» (Jer. 4., 4.). A C. tehát, minthogy az Isten és Izrael közötti szövetségnek a jele, nem egyéb, minta szív C.-nak a szimbóluma. A Biblia több helyen költői módon fejti ki ezt a szimbólumot. Az ember olyan mint a szőlővenyige. Ahogyan az a nyesés által, úgy az ember a C. által nemesedik meg. Egy másik hasonlat szerint a természet alkotja a magot s az ember csinál belőle kenyeret. Amiként a természet alkotásai gyakran az emberi kéz munkája révén válnak tökéletessé, ugyanúgy a természetes ösztönöket is az erkölcsös akarat szelídíti meg. A C. tehát a zsidóság erkölcsi tökéletességének és szentségideáljának a szimbóluma, jelképezi egyúttal a Tórában előírt kötelességeket, amelyeket a zsidók teljesíteni tartoznak Istennel szemben. Éppen ezért a C-n a prozelitának is át kell esnie, ha a zsidó hitre tér. Aki nem hajtatja végre fián a C.-t, vagy akin magán nem végezték ezt el, az «a szövetség szétrombolója» s mint ilyen nem: tartoztatik Izrael közösségébe. A C.-t nyolcnapos korában hajtják végre a gyermeken, feltéve, ha egészségi állapota nem teszi szükségessé a szertartás elhalasztását. Ha a nyolcadik nap szombat vagy ünnepnapra esik, a C. akkor is végrehajtandó. Az aktust az ősi időkben kőkéssel végezték, ma erre a célra mindkét oldalán élesre fent acélkést használnak. Maga az aktus három részből áll: 1. a tulajdonképpeni körülmetélés (miló); vagyis a felső elő bőr hegyének levágása; 2. a perió a makk feltárása olyképpen, hogy az alsó, gyenge előbőrt felvágják, majd visszatolják a makk alá; 3. a mécicó, a seb kiszívása, hogy a vérzés elálljon. Az eltávolított előbőrt hamuba vagy porba helyezik, jeléül az Isten és Izrael közötti szövetségnek, amelynek következtében Izrael úgy el fog szaporodni, mint a föld pora vagy a tenger fövénye. Az öröm szimbólumául a szertartás alkalmával gyertyát is szoktak gyújtani. A szék mellé, amelyen a «szandak» (koma) a gyermeket a C.-hoz ölében tartja, Éliás próféta székét (kiszé sel Élijohu) állítják. Ez a szék azt jelképezi, hogy a gyermek előtt majdan Éliás próféta lebegjen mintaképül, aki legbuzgóbb hirdetője volt a szent szövetségnek s mint ilyet «malach hábrisz»-nek, a szövetség követének nevezték. A szertartás alkalmával a gyermek atyja (bál bérisz) és a többi jelenlevők, első sorban pedig a mohél (a körülmetélést végző) az ilyenkor szokásos imákat mondják, az utóbbi egy pohár borral a kezében, amelyből iszik s a gyermek ajkát is megnedvesíti. Ugyanekkor adnak nevet is a gyermeknek. A szertartás egy vallásos lakomával (szudo) zárul, mely után az asztali imát egy dal vezeti be, amely a C.-ról szól. A kereszténység Jézus megkeresztelését úgy tekintette, mint «Krisztus körülmetélését», amely aktust rajta az összes keresztények helyett hajtották végre. Ezzel szemben Pál apostol (Galat. 5., 1—6.) azért harcolt, hogy a C.-t a pogány keresztényeken ne végezzék el, viszont a zsidó keresztények számára engedélyezte ezt a szertartást (Rómaiak. 2., 25.; Korinth. Lev. I. 7., 18.). A IV. sz.-tól kezdve a keresztény egyház minden jan. 1. megünnepli Jézus körülmetélésének emlékét.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 908 .cimszó a lexikon 175 . oldalán van.