10906.htm CIMSZO: Ción bölcseinek jegyzőkönyve SZOCIKK: Ción bölcseinek jegyzőkönyve. A XX. sz. legvakmerőbb irodalmi csalása, amely a német pamphlet irodalom csatornáin Magyarországba is eljutott. A könyv a kereszténység ellen irányuló világszervezkedéssel vádolja meg a zsidóságot. A veszedelmes összeesküvés központjában Ción bölcsei állnak és titkos üléseiken ők szabják meg a világhatalomért való küzdelem módozatait. Minden száz esztendőben kongresszust tart ez a titkos alakulat, a legutolsót 1897. tartotta Baselben, a cionista-kongresszus ürügye alatt és a hírhedt jegyzőkönyv a titkos ülés lefolyását örökíti meg. A 256 oldalra terjedő pamphlet minden állítása szemenszedett valótlanság. Olyan szolidaritás, amely a világ egész zsidóságát egyetlen egységbe tömöríti, még államéletének virágkorában sem tartotta össze a zsidó erőket és a diaszpórában még kevésbé alakulhatott ki az egész zsidóságot uraló világakarat. A diaszpóra kétezer éves történetében egyszer sem fordult elő, hogy a zsidók titkos politikai alakulásokban védelmezték volna a saját érdekeiket, vagy veszedelmeztették volna a nemzsidó nemzetek érdekeit. Ción bölcsei nem léteztek, titkos társaságba nem tömörültek és költött dolog a jegyzőkönyvük is, amely a modern antiszemitizmus kútforrásává avatódott. Az egész rémmesét Müller von Hausen szolgálaton kívüli német kapitány találta ki, még pedig úgy, hogy meghamisított egy régi orosz kémjelentést, amely maga is hamisítvány volt, mert adatait és vádjait egy még régebbi regényből plagizálta. Sir John Retcliffe (Hermann Godsche álneve) Biarritz címen regényt írt, amelynek egyik fejezete *A prágai zsidótemetőben» felírás alatt olvasható. Ebben fantasztikus leírást ad Ción bölcseiről, akik százévenként összegyűlnek a prágai zsidó temetőben, hogy megbeszéljék a keresztény világ leigázásának további módozatait. A Cion bölcseiről szóló fantáziát innen vette Müller von Hausen, a dialógokat pedig Maurice Jolly francia ügyvédnek 1864. írt Beszélgetések Macchiavelli és Montesquieu között az alvilágban c. pasquilljéből, a protokullumot pedig Sergej Nilus professzornak, az orosz titkos rendőrséghez 1905. beterjesztett kémjelentéséből hamisította ki. Az antiszemita harcmodorra jellemző, hogy Mauriee Jolly dialógjai III. Napóleon ellen fordultak és tizenöt havi börtönt kapott a rágalmai miatt. Sergej Nilus az orosz viszonyokra alkalmazta a francia dialógot és vádjait a szabadkőművesek ellen fordította. Müller von Hausen pedig a zsidókra applikálta. Maurice Jollyt meghamisította Godsche, Godschet meghamisította Sergej Nilus, Sergej Nilust Müller von Hausen. A Biarritz c. regényben nyoma sincs a jegyzőkönyvnek, ezt az orosz rendőrágens állította össze a regény száz helyen szétszórt állításából, Müller von Hausen pedig átgyúrta és mint C.-t tálalta fel. Dr. J. Stanjek, D. Hermann Strack, a berlini egyetem teológia professzora, B. Segel és sok más keresztény és zsidó tudós leleplezte a hamisítást és kritikai alapon utasították vissza Müller von Hausen rosszhiszemű fantazmagóriáját. A háborút követő erkölcsi hanyatlás között a rágalmak mégis termékeny talajba hullottak és a fajvédelmi alapon szervezkedő antiszemitizmus elhitető és dokumentált historikumnak fogadta mindenütt Müller von Hausen durva hazudozását. Egy időben még a londoni «Times» is félreverte a harangokat a cioni bölcsek miatt és Henry Ford is a «jegyzőkönyv» hatása alatt írta meg Az internacionális zsidó mint világprobléma c. könyvét. Szerencse, hogy ez a könyv sem kerülte ki a sorsát és meghamisítva került a német könyvpiacra, úgy hogy Ford bírói eljárást is indított a fordító ellen, az antiszemitizmusnak hátat fordított és a zsidóságtól az ellene irányult támadásért nyilvánosan bocsánatot kért. «őszintén sajnálom, — írta Ford — hogy a Deurborn Indepedent (Ford lapja), amelyet az újjáépítés szolgálatába állítottam, hitelt adott a cióni bölcsek jegyzőkönyvének, amely hamisításnak bizonyult. Sajnálom az újságnak azt az állítását is, hogy a zsidóság a világ tőkéjét magához akarja ragadni és világuralomra törekszik. Sajnálom a sok vádaskodást, amely a zsidók erkölcse és becsülete ellen fordult. Ha idejében észreveszem e vádak általánosító tendenciáját, nyomban megakadályoztam volna az elterjesztésüket, mert jól ismerem a zsidóság szerepét a civilizációban és az emberiség fejlődésében, szorgalmát és önzetlen érdeklődését a közjólét iránt.» Végül fogadalmat tesz, hogy a zsidóság ellen elkövetett ártalmakat tőle telhetőén jóvá teszi. Mindezek után még csak a következőket jegyezzük meg: C. nemcsak rosszhiszemű, de ügyetlen hamisítás is. Müller von Hausen azt állítja, hogy ezt a jegyzőkönyvet az első baseli cionista kongresszus keretében tartott titkos üléseiken írták Ción bölcsei. A baseli kongresszust, mint ismeretes, 1897. tartották meg. A jegyzőkönyv mégis már úgy említi Loubet-t, mint a francia köztársaság elnökét, holott az elnöki székbe csak két évvel ezután, 1899. került. Említés történik a jegyzőkönyvben Bourgeois francia közoktatásügyi miniszter iskolareformjáról is, amelyet pontosan másfél esztendővel későbben valósított meg. Így fest az antiszemitizmus igazság szeretete és ennyire hiteles a C. amely Müller von Hausen hazug fogalmazásában arra buzdítja a zsidóságot, hogy mételyezze meg materialista világszemlélettel a keresztény társadalmat és szervezze meg mindenütt a véres háborút, amely a kereszténység összeomlására vezet. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 906 .cimszó a lexikon 173 . oldalán van.