10772.htm       CIMSZO:        Budai zavargások                                SZOCIKK:     """Budai zavargások. 1494-ben kezdődtek, nemsokára a nagyszombati vérvád után (l. Nagyszombati vérvád). Az összecsődült és felizgatott tömeg a zsidókat megtámadta, úgy hogy a kancellár, Bakács Tamás egri püspök a maga embereivel verette szét a támadókat. A zavargás elfojtása véráldozatba került és három keresztény gyermeket is eltiportak Bakács lovasai. Súlyosabb kimenetelű zavargás ismétlődött meg az 1496-i országgyűlés bezárásának idején. Keresztény gyerekek a zsidó-utcában beverték a házak ablakait, mire a zsidók a gyerekeket elkergették. Nagy tömeg csődült erre össze és ki akarták fosztani a zsidók házait. Bakács megint intézkedett, hogy emberei védjék meg a zsidókat, de a népszerűtlen kancellár fegyvereseinek megjelenése jobban felkavarta a tömeghangulatot. A zavargók megrohanták a zsidók házait és rabolni, fosztogatni kezdtek. Néhány főúrnak végre sikerült késő éjjel lecsillapítani a zendülőket, de hajnalban újból csak hozzá kezdtek a fosztogatáshoz. A csőcselék, amely egyre növekedett, formális ostrom alá vette a zsidók házait a kapukat betörték és mindent, amit a házakban találtak, elraboltak. A polgárság kénytelen volt tehetetlenül végignézni azt a vandalizmust, közbenjárásuk még jobban felbőszítette a tömeget, úgy hogy az a többi városrészben is rabolni kezdett. A rend helyreállítására kiküldött nemesek és főpapok csapatai is csatlakoztak a fosztogatókhoz. A kifosztás veszedelme most már az egész várost fenyegette, mire a király a palota parancsnokának vezetése alatt kirendelte a testőreit a zendülés elfojtására. A testőrség néhány fosztogatót elfogott és nyomban kivégezte a csőcselék szeme láttára. Így sikerült megfélemlíteni a tömeget, amely lecsendesedett, mind amellett a néphangulat tovább izzott a főpapság ellen, amelyet egyebek mellett azért is gyűlöltek, mert most védelem alá vette a zsidókat. Maga a király sem mert sokáig nyilvánosan megjelenni a zendülés után. Az ilyen zavargások kisebb-nagyobb mértékben gyakran megismétlődtek, úgy hogy a tehetősebb budai zsidók azon igyekeztek, hogy családjukat és vagyonukat biztos helyen elhelyezhessék. A zsidó praefectus (l. Mendel Jakab) és rokona Izrael is Pozsonyba menekültek családjukkal együtt v. két héttel a szept. 22-re hirdetett 1505-i országgyűlés előtt, mivel az előrelátható zavargások ellen a király nem biztosíthatott kellő védelmet a számukra. A király azonban menlevéllel látta el őket, amelyben a pozsonyi hatóságokat felszólította arra, hogy ott tartózkodásuk alatt oltalomban részesítse őket (l. Pozsonyi zsidóhajszák). A gyakori budai zendülések arra kényszerítették a zsidókat, hogy maguk gondoskodjanak védelmükről. 1521-ből való tudósítás szerint a királyi székvárosban, ahol a főurak és főpapok is éltek, a közbiztonsági állapotok mégis annyira meglazultak, hogy a zsidók erős fegyveres őrséget állítottak fel a maguk védelmére és erőszakot erőszakkal vertek vissza."""                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 772 .cimszó a lexikon 151 . oldalán van.