10763.htm CIMSZO: Buda SZOCIKK: A felszabadított B.-n, mint az egész országban kezdetét vette a megtorlás politikája. I. Lipót, a zsidók életlehetőségeinek korlátozására törekedett és Kollonics érsek országrendező javaslatai egyre rosszabbá érlelték a helyzetet. Ellenezte a zsidók újabb letelepítését, kétszeres közterheket akart kivetni rájuk, a mezőgazdaságtól való eltiltásukat kívánta, keresztény cselédet ne tarthassanak és keresztényektől elválasztva éljenek. Ha e rendeleteket a zsidókra kényszerítik, idővel önként elhagyják az országot. Aki pedig e rendeletet áthágja, azonnal űzessék ki az országból. 1690-ben már érződött a hatása Kollonics szellemének, a kancellária elrendeli Sopron megyének, hogy az örökös tartományokból odaköltözött zsidókat űzze ki. Mikor B.-ra újabb zsidó családok igyekeztek megtelepülni, már ez a hangulat fogadta őket, gyűlölködés és gazdasági féltékenység közepette kellett tengetni életüket. Több, mint fél évszázad múlt el így fölöttük, ami alatt a B.-n megtelepedett zsidóság hosszú küzdelmet folytatott a várossal, amely arra törekedett, hogy mint az ország többi szab. kir. városai, korlátlanul rendelkezhessék a zsidókkal. Ez időbe esik a kurucfelkelés ideje és mikor a felkelők 1706. feltünedeztek B. környékén, a zsidók is részt vettek a sáncmunkálatokban és élénken kifejezésre juttatták királypárti érzelmeiket. A zsidók és a város között ekkoriban kezdődött a viszálykodás, mert Lipót már 1703. minden lakost a városi törvényhatóság alá rendelt és a város a zsidókra is ki akarta terjeszteni a jogait. A B.-i osztrák várparancsnok azonban védelmébe vette a zsidókat a várossal szemben, mivel a zsidóság a kamara hatáskörébe tartozott. 1708-ban mégis sikerült a város törekvése, a hadügyi tanács meghagyta a várparancsnoknak, hogy ne keljen a zsidók védelmére. Így a zsidók a város fennhatósága alá kerültek, ami miatt számos tehetősebb zsidó elköltözött B.-ról és a többiek is kivándorlásra készülődtek. A B.-i kamarai adminisztráció erre felírt az udvari kamarához és a zsidók eltávozásának káros következményeit ismerteti, aminek csak a B.-iak egyéni érdekei látják a hasznát. A kurucfelkelés leverése után már nemcsak a zsidók, de a protestánsok és görögkeletiek is elnyomottakká lettek. 1711-ben, mikor az özvegy királyné, Eleonóra Magdaléna Terézia vezette az ország ügyeit, elrendelte, hogy B.-n a zsidók, akik városi telken laknak, a városi törvényhatóság alá tartoznak, annak adózni kötelesek, azonkívül pedig évenként a királyi kamarának tűrésükért bizonyos adót fizetni tartoznak: védelmi és türelmi adót. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 763 .cimszó a lexikon 147 . oldalán van.