10596.htm CIMSZO: Bibliakritika SZOCIKK: """Bibliakritika
az a tudomány vagy elmélet, mely a filológia minden komoly eszközével kutatja a
szövegnek eredeti alakját, a szavak kétessége esetén azok eredeti jelentését, a
szakaszok történeti tartalmának hitelességét, ismétlődések esetén a variánsok
eredetét, az ellentmondások, stílus-eltérések vagy irányzateltérés esetén a
különböző részek külön forrásait és ebben arra az eredményre jut, hogy az
egységesnek mutatkozó könyvek különböző részből állnak, melyek különböző
szerzőkre, sőt különböző korokra mennek vissza. Feltevéseit a vallástörténeti
és mondafejlődési menet összehasonlító tanulmányára alapítja. Már a Talmud- és
Midrás-irodalomban találunk számos B.-i spontán megjegyzést (pl. Jób nem
létezett, sohasem szállt le Isten, sem Mózes és Elijahu nem szálltak a mennybe,
mert írva van: Az ég az Isten ege, a földet az embernek adta, (Szukka 5a).
Számos helyen találunk Ibn Ezra bibliakommentárjaiban meglepő és mély
gondolkodásra valló B.-i megjegyzéseket, de szándékosan homályba burkolva.
Spinozának Tractatus theologicopoliticus c. műve már teljes határozottsággal
foglal állást a hagyománnyal szemben, de rendszerének alapját a francia Astruc
Jean (keresztény orvos) rakta le (1753), aki amaz észrevételt tette, hogy a
Tóra majd «Elóhim», majd «JHVH» (ejtsd zsidó hagyomány értelmében: Adonoj)
névvel illeti Istent és ezt arra vezette vissza, hogy kétféle okiratból
állította össze Mózes a Tórát. Későbbi kutatók aztán az egyes Isten-név szerint
megkülönböztetett részeknek más-más nyelvhasználatát (frazeológiáját),
stílusát, sőt irányát (papi és prófétai, kizárólagos nemzeti és egyetemes
emberi) is vélték felfedezni és e szerint a Mózes V-ik könyvét különálló,
párhuzamos, ősibb Tórának ismerték fel, ellenben Jósua könyvének tartalmát,
irányát és hangját annyira egyezőnek találták a Tóráéval, hogy az Öt könyv
folytatását látták benne és így Pentateuehos helyett Hexateuchos névvel
illették a hat részű gyűjteményt. A Tóra hat könyvében pedig a következő
rétegek egymásra rakodását és átgyúródását észlelték: Deuteronomista (a Mózes
V. k.-nek túlnyomó része), Papi Kódex (a Mózes III. könyvében és a többi
könyvekbe is átnyúló templomi, áldozati, tisztasági, papi adózási törvények és
ezek szellemétől áthatott elbeszélések); Jahvista (elbeszélések a déli
birodalom nemzeti szellemében), Elohista (előbbiével gyakran azonos tartalmú
elbeszélések az északi birodalom politikai szempontjától). Az egyes rétegnek
időbeli elhelyezése tekintetében nagyon elágazók a vélemények. Ezek a rétegek
nem érnek véget a Tórával, hanem átnyúlnak a Jósua, Bírák, sőt Királyok
Könyvébe is, ahol természetesen más eredeti részek közé kerülnek. A B. egyéb
könyvekre vonatkozó megállapításai sokkal szilárdabb alapon nyugszanak és a
Biblia értelmezésére hasznos útbaigazításul szolgálnak. Ilyenek a következők:
Ézsajás prófétának hátsó fejezetei (40—66) más prófétától és más időből valók
(1. 2. Jesája), a Zsoltárok címfeliratai nem a szerzőktől valók és nem
hitelesek a szerző megjelölése tekintetében. Kóhelesz, Énekek Éneke könyvei nem
a címben megadott Salamon király művei, hanem sokkal későbbi korok termékei (l.
o.) A B. hipotézisei az újabb ásatások folytán vesztettek hitelükből és ma már
a bibliatudomány első képviselői visszatérnek a merész elkalandozások útjáról.
Mózes személyének történeti voltát is mind nyomatékosabban hangoztatják. Egész
új szempontot visz a B.-ba Micha József bin Gorion Sinai u. Garizim, c.
művében, aki a Talmudban és Midrásban szórványosan talált észrevételekben is
régi hagyományokat derít fel, melyek a bibliaiakkal ellenkeznek. Fő szempontja azonban az, hogy a tórai
törvényadásnak különböző színhelyét említik az idevágó könyvek és ez nem lehet
jelentőség nélkül való, hanem azt mutatja, hogy a törvényadás különböző
színterei egymás vetélytársai voltak: Törvényt ad Isten Ádámnak, Noénak,
Ábrahámnak, Jákobnak különböző helyeken; a színaji törvényadás is két ízben,
két-két kőtáblán ment végbe stb. Utolsó e sorozatban a Mózes által elrendelt,
Jósua idejében végbemenő szövetségkötés. Már a Talmud is így magyarázza azt a
tényt, hogy a kecskegödölyének tejben való főzését három ízben ugyanazon
szavakkal tiltja a Tóra, amikor azt mondja, hogy az elsőt a Szinájon, a
másodikat Moáb földjén, a harmadikat Garizim hegyén hirdette Isten. Ez utóbbi
tény jelentőséges következtetésekre ad alapot. Garizim hegye t. i. Szichem
városa közelében van az Ebál heggyel szemben. Itt állomásozott Ábrahám és
épített oltárt, itt építi fel Él Elóhé Jiszróel nevű oltárát Jákob is, itt
rejti el a bálványképeket, melyeket a kánaániak kiszolgáltatnak; Szichemban
adják el Józsefet testvérei és ott van sírhelye. Garizim hegyére rendeli el
Mózes Jósuának a szövetség újból való megkötését, Garizim hegyén mondja Jótam
lazító beszédét atyja gyilkosai ellen. Szichemben megy végbe a birodalom
kettészakadása. A második jeruzsálemi templom felépítésével egyidejűleg épül
(Josephus szerint) a Garizim hegyén a szamaritánusok temploma, melyet csak 200
évvel későbben Hyrkan János makkabeus király romboltat le, ellenben Heródes
ismét felépíti a várost. A szamaritánusok mai napig fennmaradt, de pár családra
lesorvadt szektája most is a Garizim tövében lakik és ott mutatja be manapság
is peszach áldozatát. E tények mind Garizim hegyének szentsége mellett
tanúskodtak, ami csak arra vezethető vissza, hogy ott ment végbe a törvényadás.
A pusztában agrárjellegű és egyéb fejlett viszonyokra számító törvényt adni nem
lett volna szerző szerint alkalmas. És csakugyan a Tóra is megőrzött két
törvény-gyűjteményt, melyet a Garizim hegyével hoz kapcsolatba. Bevezetőileg az
elsőhöz elrendeli, hogy a Jordánon való átkelés után áldást mondjon ki Mózes a
törvény megtartóira a Garizim hegyén, a törvénymegszegőkre pedig átkot az Ebál
hegyéről (Mózes V. 11. 29). Továbbá elrendeli az átkelés idejére (u. o. 27. 7),
hogy követ állítsanak és Tórát adjanak az Ebal hegyén (de egyik régi verzió
szerint a Garizim hegyén). E Tóra pedig a folytatás szerint nem más, mint egy
12 pontból álló átok 1. bálvány készítőre, 2. szülők megszégyenítőjére, .3
határsértőre, 4. vak megtévesztőjére, 5. idegen, árva és özvegy jogának
elferdítőjére, 6—9. vérfertőzőre és fajtalankodóra, 10. emberölőre, 11.
megvesztegetést elfogadóra,