10590.htm CIMSZO: Biblia SZOCIKK: """Biblia (könyvecskék), vagy Szentírás; Izrael népének válogatott irodalma az ókorból, melyet a hagyomány isteni kinyilatkoztatásként szentesített, a vallás kútfőjévé tett és melyet a kereszténység és iszlám is szentnek ismer el. A B. több könyvből áll és még több szerző műve. Keletkezésének időtartama legalább ezer évre nyúlik, de pontosan meg nem állapítható sem a kezdő, sem a záró határideje, körülbelül a Makkabeusok korában (Kr. e. 150-ben) éri el befejezését. Irodalmi keletkezésének ideje még nem azonos a Szentírássá nyilatkoztatás idejével (l. Kánon). A B. jelentősége tehát kettős. A zsidóságra első sorban mint a vallás alapkönyve jön tekintetbe és csaknem ugyanolyan szentségének elismerése a keresztény és mohamedán világban is. De a művelt világban mint az ókornak becses irodalmi terméke vívta ki magának tekintélyét a legelső remekművek között. A «Könyvek Könyvé»-nek is nevezik, mivel a világirodalom legjelesebb művei ennek hatása alatt állnak, ebből merített az írók egész serege és ennek szelleméhez fordult minden fáradt kor új ihletésért. Ha a B. hatásának nyomait keressük, alig találunk kultúránk oly területére, mely attól ment volna. Bár erkölcsiségünk egész rendszere a B.-n nyugszik és anélkül nem fejlődött volna erkölcsi belátásunk sem mai fokáig, a megvalósítás terén mégis még ma is követelést támaszt a kultúr-világgal szemben és még a jövő századok is visszatérhetnek ez ősforráshoz meríteni. És ha a vallás fejlődése zökkenéseket, megtévelyedéseket, fanatikus harcokat is mutat fel, ez éppenséggel nem a B.-nak rovására írandó, hanem ellenkezőleg csak a B. ősi forrásának üdítő vize az, mitől a dogmákba merevedett felekezeti szellem is várhatja, itt-ott meg is találta kijózanodását és a lelkiismeret igaz sugallatához való visszatérését. A B. került a nemzetek harcainak tűzvonalába, az vitte el az európai műveltségnek, az erkölcsiségnek alapelemeit a világ legvadabb népei közé és az szolgáltatott kimeríthetetlen forrást a témát kereső képzőművészetnek és a zenének. A B. könyvei tartalmi tekintetben következő csoportba sorozhatok: Történet és történeti jelleggel bíró néphagyomány, törvény, prófétai oktatás, tanköltészet és vallásos líra. A B. összeállítói e tartalmi szempont mellőzésével inkább a szentség fokát, illetve az irodalmi gyűjtemények összeállításának régiségét vevő szemügyre, e hármas beosztást létesítették: Tóra (l. o.), Próféták (l. o.) és Egyéb szentiratok (l. o.) 1. A Tóra. Héberül: Chamiso chumse Tóra (a könyv). Latinul: Pentateuchus. Részei: Beresisz, Genesis (Teremtés könyve, I. könyv); Sémosz, Exodus (II. könyv); Vajikró, Leviticus (III. könyv); Bamidbor, Numeri (IV. könyv); Devórim, Deutoronomium, (V. könyv); Próféták. l. Neviim risónim, Prophetae priores. 1. Jehosua, 2. Sóftim, Judicum, 3. Semuel, 4. Melóchim, Regum. II. Neviim acharonim, Prophetae Posteriores, 1. Jesája. 2. Jeremia, 3.Jechezkél, 4. Hosea, 5. Joel, 6. Ámosz, 7. Obadja, S. Jóna, 9. Micha, 10. Nachum, 11. Chabakuk, 12. Cefanja, 13. Chaggai, 14. Zecharja, 15. Malóchi. III. Keszubim, Hagiographa. 1. Tehillim, Psaulmi, 2. Mislé, Proverbia, 3. Ijób, Job, 4. Sir-ha-Sirim, Canticum Canticorum (Énekek éneke), 5. Ruth, 6. Echó, Threni (Sirámok), 7. Kohelesz, Ecclesiastes, 8. Eszter, 9. Dániel, 10. Ezra, 11. Nechemia, 12. Divré Hajómim, Chronicorum, (Krónikák). Különböző műfajok és tárgyak találkoznak tehát a B.-ban, de valamennyit közös szellem hatja át. Nevezhetjük ezt zsidó nemzeti szellemnek, mivel egyik főirányvonala a nemzeti boldogulás és dicsőség keresésének útjába esik; ám e nemzeti szellem ment mind attól a hatalmi vágytól és önhittség mámorától, önzéstől és kizárólagosságtól, mely a B.-át nem ismerő népeket jellemezni szokta, hanem a kielégülést csakis az erkölcs elterjesztésének dicsőségében találja, miért is inkább erkölcsi szellemnek mondhatjuk. (A B. szövegét illetőleg l. Maszora) Ó-testamentum vagy Ó-szövetséq névvel is találkozunk a B. megjelölésére. Ez keresztény elnevezés, ha t. i. szembe állítják az Új- Testamentummal. Amikor ugyanis Pál apostol a pogány világot a zsidóság felvételére akarta bírni s azt kellett tapasztalnia, hogy egyes zsidó szertartások (főképp a körülmetélés) nagy akadályai az áttérésnek, kénytelen volt engedményeket tenni. Hogy ezt elvi alapra helyezze, új elméletét kellett felállítani a tórai törvény kötelező erejét illetőleg. Azt tanította ugyanis, hogy a törvény isteni eredetű ugyan, de csak az emberiség gyermekkorára jótékony hatású, azontúl fölösleges, sőt ártalmas, mert csak felhívja a figyelmet a bűnre, ahelyett hogy erőt is adna annak ellenállni. Ha Isten az ő kegyelmében egyetlen fiát küldte az emberek közé, hogy ártatlanul halálra kínoztatva, az emberiség bűnének engesztelő áldozata legyen: akkor ezen kegyelemmel szemben az embernek jócselekedete, az egész vallás gyakorlat amúgy is számításba sem jöhető érdem és fölösleges. Elég a hit ebben az isteni kegyelemben és ez maga üdvözít; a betű (a törvénytartás) csak öl. Hogy erre némi alapot is találjon a zsidó B.-ban, mely az ő idejében még az egyedüli tekintély volt a Krisztusban hívők táborában is, Jeremiás próféta ezen próféciájára hivatkozott: «Íme napok jönnek, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával: nem ama szövetség mintájára, melyet atyáikkal kötöttem... amely szövetséget ők felbontották... hanem törvényemet az ő belsejükbe adom és az ő szívükbe írom (Jeremiás 31. 31—33). Valójában Jeremiás nem új feltételekre alapított szövetségről szól, hanem a felbontott szövetség megújításáról és megszívleléséről""." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 590 .cimszó a lexikon 117 . oldalán van.