10287.htm       CIMSZO:        Babona                                   SZOCIKK:     """Babona, a józan ésszel ellenkező hiedelem és általában az a hajlamosság, amely a vallásos, de köznapi életben is elveti a tudományos tapasztalatot és nem is érzékelhető, csupán elképzelt erőhatásokat a valóban létező jelenségek közé soroz. Miután a B. a képzelődés és elfogultság produktuma, nincs is semmiféle rendszere és csak szétszórtan jelentkező felfogásokból áll. Ez különbözteti meg a hitéletben az eretnekségtől, amely torzító tendenciáiban is rendszeres. A világ nagy vallásrendszerei, az ú. n. pozitív vallások a legnagyobb erővel védekeznek a B. ellen, jóllehet, hogy ők maguk is csak szubjektív meggyőződéssel igazolhatják a felfogásukat és nem mindig támaszkodhatnak a tudományos megismerésre, ősidők óta küzd a zsidóság a B. ellen és már a Bibliában találunk erélyes intézkedéseket a B. elfojtására. Ez a küzdelem főleg a szellemekről vallott néphit, a halotti kultusz és a boszorkányok ellen irányul. A zsidóság racionális gondolkodása és kultuszának szigorú ellenőrzése kétségtelenül kedvezően hatott a néphitre, a vallásból nagyjából ki is irtotta a B.-t, de a közönséges élet sokféle szokásában még ma is találunk babonás nyomokat, különösen ott, ahol nehezebben terjed az általános művelődés és nagyobb a vakbuzgóság. Chásszidikus körökben rendületlenül hisznek ma is még a szellemekben és kaméákkal, amulettekkel, papírra vagy pergamenre írt kabbalisztikus varázsigékkel védekeznek a sédim (szellemek) rontása ellen (l. Amulettek). Betegséget, szenvedést vízbe fojtott parázzsal gyógyítanak, járványokat és más elemi katasztrófákat a temetőben tartott éjféli esküvőkkel hárítanak el. Hisznek a lélekvándorlásban, amit iburnak vagy gilgulnak hívnak és a lélek-megszállásokban is, aminek dibuk a neve. Sok helyen még ma is vörös szalagot kötnek a gyermekek nyakára vagy képére a «rossz szem» ellen. Ha a gyermeket «rossz szem» verte meg, bölcs férfihez vagy bölcs asszonyhoz viszik, akik a gyermek egyik ruhadarabja fölött titokzatos szavakat dünnyögnek; hazamenet egy szót sem szabad szólni, majd otthon megérintik a gyermeket a ruhadarabbal. Ha bölcs ember nem található, háromszor lenyalják a gyermek szemét s mindannyiszor ki is  köpnek. Szülök, kiknek első gyermekük elhalt, az újonnan született gyermeket nem szólítják nevén, hanem becézőnevet («öreg», «aranyos») adnak neki, ami hosszú életet jelentene. A szép gyermek a «rossz szem» ellen csúfnevet is kap, vagy kameát is, mely egy kis zacskóból áll, abban régi pénz, só és laska. Nem szabad valamit vagy valakit igen nagyon dicsérni, az elkerülhetetlen dicséret után csitító szót (unbeschrien, unberufen) mondanak, hogy az irigység és a gonosz elkívánás hatalmat ne vehessen a megdicsérten. A jámborok sírjáról port hoznak a beteg gyógyítására. Minden szombat esti ténykedés jelentős. Ha üres korsójú emberrel találkozunk ilyenkor vagy veszteségünk van, rossz jel ez az egész hétre. Kedd a szerencsés nap, ezzel szemben a hétfő és szerda szerencsétlen, melyen semmi újat se kezdjünk. Szerencse jele a küszöbre vert patkó is. Szeretik az esküvőket telihold idején tartani. A gyermekágyas asszony szobájának négy falára (Kimpetcetl) cédulákat aggatnak, melyeken megesketik az angyalokat, hogy Lilit ne bántsa az újszülött gyermeket. Gyermek nem mászik keresztül az ablakon, mert az hátráltatja a növésben, ha megtette, másszék ellenkező irányban vissza. Hasonló okból nem lépnek át gyermeket. Két éves korig nem vágják a gyermeknek sem a körmét, sem a haját; míg fogai nincsenek, ne nézzen tükörbe. Ha elmegy valaki hazulról és otthon felejtve valamit, az útról hazatér, rossz jel a számára: nem lesz sikeres az útja. Felette érdekesek a feledés, a memória megbízhatatlanságát előidéző dolgok, melyektől való óvakodás sok embernek második természetévé lett. Ilyenek: ha a ruhát az emberen varrják, cérna vagy más egyéb legyen a szájában, férfi az állat szívét ne egye, könyvben vassal ne mutassunk, hanem nemes-fémmel vagy fával csupán; könyvet használat után nyitva ne hagyjunk. A jobb oldalt előnyben részesítik. Jobb cipőt, jobb harisnyát vesznek fel először, a kifordított ing szerencsét jelent. Nem vágják sorban le ujjaikról a körmöt, hanem össze-vissza, mert a halottnál sorban vágják le, nem vetnek le több ruhát egyszerre, hanem mindegyiket külön-külön, mert a halottnál az előbbi mód használatos. Általában e tévhiteket jellemzi: a rossz szemtől való óvakodás, a munka kezdetéből az eredményre való következtetés, a halottól való megkülönböztetni akarás és a memória gátló dolgok kerülése. Az itt felemlített babonák sok helyütt még ma is dívnak, a legtöbb a környező népek szokásaiból szivárgott a zsidóságba, de van köztük olyan is (p. o. a szemveréshez fűzött tévhit), amelyről már a legrégibb időben tudtak a zsidók (l. még Amulettek). A magyar zsidók erőteljes kulturálódása egyre szűkebb körbe szorítja a B.-t és remélhető, hogy nem sok idő múlva végképen kihal a nép gondolkodásából.""."                                 Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 287 .cimszó a lexikon 72 . oldalán van.