10196.htm CIMSZO: Arad SZOCIKK: Arad, (Arad, R.) szab. kir. város. 70,000 lakossal, amelyből közel 7000 zsidó. Az A.-i zsidókra vonatkozó legrégibb okmány, melyet a hitközség levéltárában őriz, egy 1717 máj. 1. kelt német nyelvű védlevél, mellyel Cosa István báró altábornagy, Aradvár és a Marosvidék parancsnoka az A.-i «első városban» lakó két zsidót Éliás Izsákot és Márkus Mayert oltalmába fogadta. Minden bizonnyal ezek voltak az első zsidók, akik letelepedtek A.-on, amit különben a védlevél záradéka is bizonyít, mely szigorúan megtiltja Éliásnak és Márkusnak, hogy bármely ürügy alatt más zsidót a városba hozzanak, vagy házukba fogadjanak. Elsőségük mellett bizonyít különben az a körülmény is, hogy az A.-i zsidó temető legrégibb sírköve Éliás Izsáké, aki 1754 júl. 5. halt meg. Cosa várparancsnok példáját követték Horvát ezredes, Juzikovics főhadnagy és polgári állású urak is, akik szintén befogadtak házukba zsidókat, úgy hogy az 1743-iki összeírásban már 6 zsidó család szerepel. 1754-ben a családok száma 24-re szaporodik, 1785. pedig 41 zsidó családra vetnek ki türelemi adót. Kezdetben a zsidók az A.-i uradalom alá tartoztak, amelynek 180 forint adót fizettek azért, mert az uradalom megvédte őket a város polgárságának zaklatásával szemben. 1770-ig a zsidók kizárólag pálinkafőzéssel foglalkoztak, de felhagytak vele, egyrészt, mert minden üst után nagy adót vetett ki rájuk a város, másrészt azért, mert a konkurens örményekkel állandó csetepatéik voltak. 1770-től kezdve mindinkább kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoztak. Hogy a hitközség mikor alakult meg, pontosan nem tudjuk. A legrégibb okmány, mely az «A.-i zsidó község»-ről említést tesz, 1742. kelt. Ekkor már volt a hitközségnek imaháza, majd egy Nahuma nevű asszony által 1759. ajándékozott telken templomot építtetett a hitközség. A jelenlegi templomot 1828. kezdték építeni. Akkor már 812 lelket számlált a hitközség és szűk lett számukra a régi zsinagóga. Hirschl Mózes a «zsidó bíró« és Chorin Áron főrabbi kezdeményezésére határozta el a hitközség az új templom építését, amelynek alapkőletétele érdekes előzmények után történt. Alig kezdtek az építkezéshez, a vármegye szétkergette a munkásokat, mert nem volt építési engedély. Mikor az engedélyt megszerezték, akkor se folyhatott zavartalanul a munka. Amit nappal építettek, azt az éjszaka folyamán ismeretlen egyének mindig lerombolták. Hirschl Mózesnek ekkor bizarr ötlete támadt. Felutazott Bécsbe Ferenc császárhoz és hitközsége nevében az épülő templomot felajánlotta ajándékba a császárnak. A császár szokatlannak találta ezt az ajándékot, de mikor Hirschl megmagyarázta, hogy miért ajánlotta fel, elfogadta és a zsidó bírót rendjellel is kitüntette. A császár tulajdonát képező templom építését ezután senki sem akadályozta meg s a templom 1834. el is készült. A monumentális templom fennállásának százéves évfordulóját 1928 jún. 17. fényes külsőségek között ünnepelte meg a hitközség. A hitközség első rabbija, az Orsz. Levéltár Acta Judaeor. 4 sz.-a szerint 1752. Joáchiin Izsák volt. A hitközség levéltárában őrzött okmányok Jochanánt említik az első rabbi gyanánt. Erről csak annyit tudunk, hogy az 1770-es években működött. Utóda Bróda Lőb volt, akit 1784. rabbi Hirs Szemnitz követett a rabbiszékben. 1789-től 1844-ig a nagy tudású Chorin Áron volt a hitközség főrabbija, majd a bölcsességéről híres Steinhardt Jakab következett, aki báró Eötvös Józsefnek minden zsidó ügyben állandó tanácsadója volt. Ő tartotta 1845 ápr. 18. az első magyar nyelvű prédikációt a templomban. Utóda Rosenberg Sándor dr. volt, aki a vegyes házasságoknak a templomban való kihirdetését propagálta, s emiatt heves harcok középpontjába került. Utóda a jelenlegi főrabbi, a kiváló képességű Vágvölgyi Lajos dr. iskolát a XIX. század első negyedében létesített a hitközség, de az iskola — főelemivé és reáltanodává átalakítva — csak 1832. nyert nyilvánossági jogot. Kezdetben keresztény tanítója és növendékei is voltak az iskolának, mely az állami reáliskola megnyitása után 5 osztályú fiú és 4 osztályú leány elemi iskolává alakult át. Az iskolában 1832-től kezdve magyar nyelven folyt a tanítás. A Chevra Kadisa alapítási éve ismeretlen. Minden esetre nagyon régi lehet, mert a Chevra Kadisának a levéltárban található legrégibb alapszabályzata 1750-ben kelt, de ez is egy még régebbi alapszabályzatra hivatkozik. A Chevra Kadisa 1840. külön kórházat létesített, melyet 1861. kibővítettek. Ez a kórház évente több száz beteget ápolt és látott el ingyen gyógyszerrel. Ez a kórház jelenleg már nem áll fenn, de helyette van egy ambulatórium, amelyet 1928. a hitközség és a Chevra közösen alapított. A Chevra hatásköre alá tartozik az aggok háza, mely, 1918. létesült s Szabó Lipót gondnok vezetése alatt működik. Jelentős intézménye a hitközségnek az 1873. létesített fiúárvaház, mely jelenleg Kemény Miska elemi iskolai igazgató vezetése alatt áll. A fiúárvaház alapját néhai Deutsch Ignác (a hatvani Deutsch család őse) vetette mg 15,000 forintos alapítványával. Az alapító fia hatvani Deutsch Bernát és neje, szül. Weisz Róza 8000 forintos és többen kisebb adományokkal járultak hozzá az árvaház létesítéséhez, mely új épületével és modern berendezésével egyike volt a legelső ilyen intézeteknek. 1926. Fischer Erzsébet nagyobb alapítványából leányárvaház is létesült, mely Székely Salamonné gondnoksága alatt áll. Az 1865. alakult olvasó egylet és az 1860-as években létesült Palesztinai zsidókat gyámolító egyesület már régebben megszűnt. Ellenben nagyon eredményesen működik a jótékonysági egylet (alak. 1830), amelynek Hegyi Albert az elnöke. Hasonló tevékenységet fejt ki, a nőegylet, mely Antal Zsigmondné elnöklete alatt áll és évek óta népkonyhát is tart fenn. Főleg a szegény szülőnőket támogatja a Gemilusz Cheszed egyesület, melynek Keppich Zsigmond az elnöke. Végül Vágvölgyi Lajos dr. vezetésével működik egy kultúregylet, melynek tevékenysége irodalmi és művészesték rendezésére irányul. A hitközség fejlődése különösen a múlt század második felében vett nagyobb lendületet, úgy hogy lélekszámra nézve Budapest, Nagyvárad és Miskolc után a régi Magyarország negyedik, nagy tekintélynek örvendő hitközsége lett. Az egyetemes zsidógyűlés után az aradi hitközség a kongresszushoz csatlakozott és a neologiának egyik zászlóvivője lett. A hitközség területéről többen származtak el olyanok, akik kulturális téren országos hírnévre tettek szert. Ezek: Vészi József a Pester Lloyd főszerkesztője (l. o.), Kaufmann Izidor, a világhírű festő (l. o.), Guttmann Jakab, a kiváló szobrász (l. o.). Chorin Ferenc (l. o.), Gál Gyula, a Nemzeti Színház művésze (l. o.) és Reb Eisik Deutsch, a hatvani Deutschék ősapja és vagyonuk megalapítója, aki 1858-tól 1865-ig az aradi hitközség elnöke volt. A város kulturális és társadalmi életében is többen játszanak vezető szerepet a hitközség tagjai közül. Így mindenekelőtt Sárkány Ferenc dr. Arad város polgármestere, Weisz Károly polgármester helyettes, Keller Izsó az államépítészeti hivatal főnöke, Lőwinger Miksa dr. a megyei kórház igazgató főorvosa, Tisch Mór dr. városi tiszti főorvos, Steinhardt Mór dr. tb. városi főügyész stb. Nagyobb arányú gazdasági vállalkozást a Neumann Testvérek cég létesített, melynek jelenlegi vezetői Neumann Alfréd és Neumann Károly dr. bárók. A cégnek szeszgyára, szeszfinomítója, gőzmalma és élesztőgyára van, melyek több mint 300 munkást és 40 tisztviselőt foglalkoztatnak. A hitközségnek gazdag, sok érdekes dokumentumot tartalmazó levéltára van. A hitközségben számos zsidó tárgyú munka jelent meg. Így Chorin Áron könyvei: Iggeresz Elaszaf, Jeled Zekunim, Blumenlese rabbinischer Weisheit. L. Skreinka: Analitische Elementarlehre és Dogmen des Judentums, Steinhardt Jakab: Az országos rabbiképző tanterve és Alkalmi szónoklatok. Rosenberg Sándor dr.: Alkalmi szónoklatok és Zsidók és keresztények polgári házasságának megoldása a templomban. Vágvölgyi Lajos dr.: R. Maimuni Mózes Commentarius in Tract. Sabbat és Alkalmi szónoklatok. A hitközség történetével több munka is foglalkozik, így Lakatos Ottó minorita házfőnök: Arad története c. három kötetes nagy munkája, Márki Sándor: Arad monográfiája c. kétkötetes műve stb. A hitközség 3.222.500 leies évi költségvetéssel dolgozik, melyből kb. 2.000.000 leit fordít szociális és filantropikus célokra. A hitközség több nagyobb alapítványt kezel, amelyek közül kiemelkednek a Fischer Erzsébet-féle 5.198.520 leies leányárvaház alapítvány, Neumann Adolf báró, Neumann Dániel báró, Hatvány Sándor báró, Hatvány Deutsch Sándor, Spitzer Ignác, Haas Béla, Neumann Samu, Werner Miksa dr. és Mairovitz Adolf dr. alapítványai. A hitközség anyakönyvi területéhez Sólymos, Tok, Világos, Batucza, Tótvárad, Rosia Merisor, Soborsin, Trojas, Paulis, Gyorok, Odvos, Illyó, Berzova,, Kuvin, Fakert, Petris, Szabadhely, Ötvenes, Ménes, Maros-Szlatina, Gyulicza, Almás, Govosdia, Vinyesd, Kladova, Korbest, Zimándköz, Milova, Új-Arad, Új-Bodrog, Németszentpéter, Zsigmondháza, Zádorlak, Székesút, Szépfalu, Réthát, Glogovácz, Új-Tanát és Fiskut községek tartoznak. A hitközség lélekszáma 12,000, a családok száma 3000, adót 1879-en fizetnek. Foglalkozás szerint a hitközség tagjai többnyire kereskedők és iparosok, de sokan működnek intellektuális pályákon is. A világháborúban a hitközség nagyon sok tagja vett részt s közülük 67-en estek el. A hitközség mai vezetősége: Vágvölgyi Lajos dr. főrabbi, Schütz Henrik dr. elnök, Deutsch Andor alelnök, iltői Adler Andor, Keppich Jakab dr. és Szenes Henrik elöljárók, Vajda József főjegyző és Reich Jenő jegyző. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 196 .cimszó a lexikon 57 . oldalán van.