10164.htm CIMSZO: Anticionizmus SZOCIKK: Anticionizmus
alatt azon törekvéseket értjük, amelyek akár a zsidóságon belül, akár kívüle a
cionizmus alapeszméje, vagy politikai megvalósulása ellen irányulnak. A zsidóságon,
belül több részre tagolódik az A. Az asszimilánsok és a zsidó missziós gondolat
hívei szerint a cionizmus megakadályozza a zsidóságot abban, hogy egy szabad,
egyetemes, tisztán vallási közösséggé fejlődjék, másrészt pedig veszélyezteti a
zsidóság állampolgári jogait, amelyeket az emancipáció óta éppen nemzeti
reményeinek feladásával vívott ki. Az asszimilációs zsidóság szervezetei és
sajtója minden országban ezért folytatnak éles harcot a cionizmus ellen (nálunk
az Egyenlőség), bár az utóbbi időben enyhült a harc és a cionizmus politikai
sikerei valamelyes közeledést teremtettek legalábbis gyakorlati területen. Az
A. legfőbb támasza az ortodoxia egy része, amely a hagyományokat félti a
cionizmustól s ha szívesen látja is a zsidóság visszatérését az Isten által
megígért országba, de csak abban az esetben, ha ez a visszatérés nem politikai
eszközökkel, hanem a Messiás útján következik be. Vannak azután csoportok,
amelyek azért fordulnak a cionizmus ellen, mert meggyőződésük, hogy a zsidóság
csupán a diaszpórában biztosíthatja további egzisztenciáját. Mások
reakciós-romantikus nemzeti mozgalmat látnak a cionizmusban s ezért ítélik el.
Leghevesebb ellenzői a cionizmusnak a zsidó kommunisták. Oroszországban a
kommunista-párt zsidó szekciója rendszeres cionistaüldözést szervezett s már
eddig is nagyon sok cionistát száműzetett Szibériába. A zsidóságon kívül
mindenekelőtt az antiszemiták a cionizmus ellenségei. Sokáig kimondottan
anticionista magatartást tanúsított a Vatikán is, amely saját palesztinai helyzetét
látta veszélyeztetve a cionisták által. A pápa 1924 május 29. kiadott egy
bullát, amelyben azt az óhaját fejezi ki, hogy a Palesztina-kérdést az
összkereszténység érdekeinek figyelembevételével oldják meg. A cionista
szervezet a maga részéről méltányolja a Vatikán törekvéseit, annál is inkább,
mert tudja, hogy Palesztina mind a három monotheisztikus vallás számára szent
ország, tehát a keresztények és a mohamedánok szent helyei mindig kívül fognak
esni a zsidóság hatáskörén. A francia imperialisták egy része és a fasiszta
Olaszország is ellenséges érzülettel viseltetnek az angol Palesztina-mandátum
és a zsidó nemzeti otthon iránt, mert ezek terjeszkedési törekvéseiket a
Földközi tengeren akadályozzák. A hivatalos Franciaország azonban szimpátiával
viseltetik a cionizmus iránt, amit az a körülmény is igazol, hogy