10151.htm CIMSZO: Amórák SZOCIKK: """Amórák (héb. amóraim, a. m. szónoklók, magyarázok, az «amór», a. m. «mondani», «beszélni» héber igéből), törvénymagyarázó tudósok s azok korszakának megjelölése Palesztinában és Babilóniában. Az A. kifejezést a Talmud kétféle értelemben használja. Egyrészt A.-nak hívták azokat, akik az akadémiákban az előadó tudós oldala mellett állottak s annak rövid szövegmagyarázatát részletesen előadták, interpretálták. Míg az előadó leginkább tiszta héber nyelven mondott véleményt, addig az amóra az arameus dialektust használta. Azért ezt a hivatást a «meturgeman» («az interpretáló», a «fordító») szóval is jelölték s a kettő a különböző talmudszövegekben egyet jelent. Távolabbi és elterjedtebb használatban az A. elnevezést úgy Palesztinában, mint Babilóniában valamennyi kiváló tudósra s azok kartársaira alkalmazták 219 és 500 között, tehát a tannaiták (l. o.) utáni korban, R. I. Juda pátriarcha halálától a Babiloni Talmud befejezéséig. Az A. aktivitása főképen a Misna-szövegek megmagyarázására terjedt ki, amelynél alapul vették R. I. Juda pátriarcha szövegezését, amelyet viszont a szóbeli törvény hiteles szövegének tekintettek. Az A. tevékenységüket főleg a következő városokban létesített akadémiákon fejtették ki: Tiberias, Szepphorisz, Caesarea, Nehardea, Sura és Pumbadita. A főtárgy az A. fejtegetéseiben magának a gyakran rendkívül tömör Misna-szakasznak szövegmagyarázata és annak tartalmi megvitatása volt és pedig minden szempontból, tekintettel a forrásokra, azok egybevetésére, esetleges ellentmondására. Összehasonlították a kánont a Baraitákkal, döntéseket hoztak s esetleg új eszmék, elvek alapján alkalmazták azokat akár tényleges, akár költött jogesetekre. Akik ily módon tanítottak, azok voltak a tulajdonképpeni A., vagyis a Misna interpretálói. Jogi véleményeikben az A. nem voltak olyan függetlenek, mint a tannaiták, mert nem érezték magukat elég tekintélyeseknek arra, hogy a Misnában és Baraitákban foglalt döntéseknek ellentmondjanak. A palesztinai A. a «Nászi» (fejedelem-elnök) rendelkezése folytán a «Rabbi» címet viselték, míg a babilóniai A. a «Rab» vagy «Mar» címet. A palesztinai A. egyszerű metodikájukkal és Misna-magyarázatukkal tűntek ki, míg a babilóniaiaknál az élesebb dialektika a szembetűnő. Ezt különösen Pumbadita akadémiáján fejlesztették, mely szőrszálhasogatásra való hajlandóságot már az akkori közmondás is kigúnyolja: «Pumbaditában azt is tudják, hogyan megy át az elefánt a tű fokán», ami azt jelentette, hogy túlzott dialektikájukkal az abszolút lehetetlent, de ellenkezőjét is be tudták bizonyítani; oly körülmény, ami a Talmud szellemével és logikájával ellenkezik. A babilóniai A. korát éppen úgy, mint a tannaitákét, hat nemzedékre szokás felosztani, míg a palesztinai A.-t háromra. Valamennyit a kiválóbb A. neveivel szokás megjelölni. Az A. száma rendkívül nagy s akiknek tanításait a Talmud feljegyezte, azoknak neve is 1300-at tesz ki. A főbb A. és korszakaik:I. kor (219—279) Palesztinában: id. R. Jannai, id. Jonathan, id. Osaia, Levi bar Sziszi, Chanina bar Chama, Chezekiah, Jochanan bar Nappacha, Simon ben Lakis, Josua ben Levi, Simlai. I. kor (219—257) Babilóniában: Sila (Nehardeában), Rab Abba Aréka (Sura), Mar Samuel (Nehardea), Mar Ukba, főbíró Kafriban. II. kor (279—820) Palesztinában: R. Eleazár ben Padat (Tiberiásban), Ammi és Assi (u. o.), Chijja bar Abba, Simeon bar Abba, Abbahu (Caesarea), Zeira. II. kor (257—320.) R. Huna (Sura), Juda ben Ezekiel (Pumbadita), Chiszda (Sura), Seset (Silhi), Nachman ben Jacob (Nehardea), továbbá Rabba bar Chana és Ulla ben Ismáel. III. kor (320 - 359) Palesztinában: R. Jeremia, Jóna és Jószé bar Zabda, mind a három Tibériásban. Valószínűen ők fejezték be a Jeruzsálemi Talmudot. III. kor (u. a.) Babilóniában: Rabba bar Huna (Sura), Rabba bar Nachman, Josef bar Chijja és Abáje Nachmani (mind a három Pumbaditában), Rabba bar Josef b. Chama (Mahura), Nachman ben Isaac (Pumbadita), Papa bar Chanan. IV. kor (375—427, csupán Babilóniában): R. Asi (Sura) (egyik fő összeállítója a Babiloni Talmudnak), R. Amemar (Nehardea), Zebid bar Osaja, Dimi bar Hineua, I. Rafrem, Kahana bar Tachlifa, Mar Zutra, Juda Mani b. Salom (valamennyi Pumbeditában), Eliezer ben Joszé, Joszé ben Abin, Tanchuma V.kor. (427—468): Mar Jemar, Idi bar Abin, Mar bar Asi, Acha ha-Difta (valamennyi Surában), II. Rafram (Pumbedita). VI. kor (468—500): Rabbina Bar Huna, az utolsó surai amóra és R. Jósé, az utolsó pumbaditai amóra s az első szaboreus (l. Szaboreusok). A szaboreusok voltak követői és folytatói az A.-nak s ők végezték a legvégső simításokat a Talmudban. A felsorolt nevek valamennyije a legjelentékenyebb talmudszerzőké s azoknak részletes életrajzi adataikat is tudjuk, működési helyeikkel. Mindazok, akikről a korokat elnevezték, az iskolák vezetői voltak. Ők hagyták örökségül a surai és pumbaditai akadémiákat, melyek az A. után még 700 évig virágoztak. L. Akadémiák I. és Gáóni korszak. Irodalom. Bacher Vilmos, Agada der Babylonischen Amorseer; u. a.: Agada der palestinesischen Amoraeer; H. Strack, Einleitung In den Talmud; Mielziner, Introduction to the Talmud (1894); Abraham Zacuto, Széfer Juchasin; Heilprin, Széder ha-Dorot; J. Fürst, Kultur- und Litteraturgeschichte der Juden in Asien (Leipzig 1849); Rappaport, Erek Millin (1852): Z. Frankel, Mobo ha-Jerusalmi (Breslau 1870); Weiss, Dor III.; Graetz, Geschichte der Juden II.: A. Neubauer, Mediaeval Jevish Chronicles.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 151 .cimszó a lexikon 34 . oldalán van.