10122.htm       CIMSZO:        Állami haszonbérlők                            SZOCIKK:     """Állami haszonbérlők. Mielőtt az aranybulla és ennek későbbi megerősítése a zsidókat kizárta az állami és egyéb közhivatalokból, főleg II. Endre alatt lehet zsidókat találni a jövedelmezőbb pozíciókban. Az állandó pénzzavarral küszködő király elzálogosította, vagy bérbe adta a pénzverő-, só- és egyéb adók jövedelmeit, a jövedelmezőbb hivatalokat pedig áruba bocsátotta. Mivel az akkori kereskedők és pénzemberek zsidók és izmaeliták voltak, ők voltak a vevők és a bérlők is. Ezt rossz szemmel nézték a főúri osztály kiváltságosai, akik maguk szerettek volna hozzájutni a jelentékeny hasznot hajtó hivatalokhoz. Ennek a következménye lett aztán az aranybulla 24-ik cikke, amely kimondta, hogy a zsidók nem lehetnek a pénzek kamaragrófjai, sem pedig só- és adótisztek (l. Aranybulla). Endre ekkor keresztényeket nevezett ki a hivatalokba tisztviselőkké, de zsidókat és izmaelitákat adott nekik társul, akik továbbra is fizettek a királynak és a hivatalokban szükséges munkát elvégezték. Csakhogy most a király eddigi rendszerét a nemesek a maguk javára hasznosították, a könnyűszerrel megszerzett állami jövedelmeket ők adták el zsidó és izmaelita üzlettársaiknak. Az egyházzal kötött későbbi beregi szerződés és az ezt megerősítő beregi eskü a törvénynek ezt a kijátszását akarta lehetetlenné tenni. A tatár veszedelem idején (l. Tatárok) azonban maga IX. Gergely pápa engedte meg IV. Bélának e rendelkezés érvénytelenítését, úgy hogy a zsidók megint visszanyerték régebbi társadalmi elhelyeződésüket. Ismét nyilvános hivatalokat viseltek, az adó-, harmincad és vámpénzeket mint tisztviselők, vagy mint bérlők szedték. Még a főpapok is nekik adták bérbe az egyházi javadalmakat, vagy pedig a jövedelmeket velük hajttatták be. A királyi jószágok után járó harmincadot például Henuk kamaragróf fiai kapták meg bérbe. Mialatt a zsidók azon iparkodtak, hogy régebbi elhelyeződésüket visszaszerezzék, IV. Orbán pápa alighogy trónra jutott, máris a zsidók befolyásának ellensúlyozásán fáradozott. 1262-ben levelet írt Bélának és ebben hevesen kikel az ellen, hogy a zsidók, akiket tulajdon vétkük örök szolgaságra kárhoztatott, most keresztények fölött gyakorolnak hatalmat. Béla azonban a pápa rosszallása ellenére is úgy a saját, mint az állam jövedelmeit továbbra is zsidóknak adta haszonbérbe, anélkül, hogy keresztény ellenőröket rendelt volna melléjük. A szentszék nem nyugodott bele szótlanul és mikor 1267. IV. Kelemen követe, Guidó bíbornok tartományi zsinatot hívott egybe, több szigorú határozatot hozott a zsidók ellen, hogy az osztrák zsidótörvény kedvezményeit megsemmisíthesse.      A zsinat rendeleteinek hatályát ki akarta terjeszteni Magyarországra is és a határozatot megküldte a magyar papságnak, hogy Béla kiváltság levelének, a zsidótörvénynek erejét (l. Béla [IV.] zsidótörvénye) érvénytelenítse. De ezek a határozatok Ausztriában sem jutottak érvényre és Magyarországon éppen nem, mert csak nemrég, 1256. erősítette meg Béla a zsidótörvényt. (V. ö. Kohn Sámuel, «Zsidók története Magyarországon».)"""                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 122 .cimszó a lexikon 26 . oldalán van.