10109.htm       CIMSZO:        Alef bész                                  SZOCIKK:     """Alefbész (alfabet), a héber írás abc-je. Eredete homályba vész, de annyit biztossággal állapíthatunk meg, hogy mai alakjában sémi eredetű. A görög monda is Kadmosnak, föníciai feltalálónak tulajdonítja, de ennél biztosabb alapot szolgáltat az akrofonia, vagyis az a jelenség, hogy a betűk nevei héber-föníciai nyelven jelentőséggel bírnak és pedig tárgyaknak neveit jelölik, melyekben az első hang az illető betű. Bósz pl. házat jelent és eredetileg templom alakjának körvonalához hasonló volt. Az alef (eredeti hangja) Alef szónak első hangja, mely barmot jelent és ökörfej formája volt eredeti alakjában. A héber-föníciai alefbész 22 betűje a legújabban felfedezett Szináji felirat faragott betűi után ítélve, az egyiptomi hieratikus írás leszármazottja s a Kr. e. 1200 táján már Kánaánban használatban volt (v. ö.: Jensen, «Geschichte der Schrift» 1925). Ezen írást megelőzően 1400. egyiptomi főuralom alatt a kánaáni fejedelmek ékiratokban,tehát szintén sémi eredetű írásjelekben leveleztek az egyiptomi   udvarral   (Tel-Amarnai  táblák). A héber alefbész mai sorrendje is igen régi; mutatja ezt számos zsoltár verseinek kezdőbetűje. E sorrendnek jelentősége mitikus homályba vész, de hogy egységes és szent megállapodáson alapult, látszik abból, hogy a görögök az ő nyelvükre való átvétele után is megtartották nemcsak a héber-föníciai betűneveket (alfa, béta, gamma stb.), hanem a pontos sorrendet is. Ami eltérést ma a görög alfabetben észlelünk, ez csak megerősíti  állításunkat.   A  görög   nyelv  ugyanis maradék nélkül alkalmazhatta a sémi betűrendszert,   mivel ez csak mássalhangzókat tartalmazott (épp úgy mint egyiptomi őse is), szótagjelölő lévén, a magánhangzót nem tartotta szükségesnek megjelölni, hanem az élő kiejtésre bízta, melyben a magánhangzó amúgy is nagyon változó (flexió stb). A görög azonban, hogy magánhangzóit is megrögzítse, egyes  olyan  mássalhangzójeleket használt erre, melyeket fölöslegesnek talált. Így a héber h-t, melyet a görög sokkal lágyabban ejtett ki és csak apró jellel (spiritus asper) rögzített meg, e hang jelölésőre használta, a héber ajin-t o-nak, a jod-ot i-nek, a v-t u-nak, a chesz-t é-nak. A görög írás kezdetben éppúgy jobbról balra haladt, mint a sémi, később kényelmi okokból boustrophedon azaz ökörfordulásszerűen, barázdaszerűen,   soronként   váltakozón jobbról balra és balról jobbra, míg mai irányát el nem érte. A latin abc (abk-nak ejtendő) a G betűt a C-vel azonosnak írta és gyakran ejtette is (pl. Cajus = Gajus), ezért foglalja el a héber g helyét. Az eredeti héber alfabetét már csak a szamaritánusok (l. o.) használják, de szerepelt még sokáig a zsidóknál is érmek felirataiban. A Kr. e. századokban kiszorította a ma is használatos négyzetes írás, melynek behozatalát a talmudi hagyomány Ezrára (l. o.) vezeti vissza, ezt talán szamaritánus-ellenes célzattal honosították meg. Talmudi elnevezése aszurisz és ez  arra vall,  hogy szír eredetű. Az A.-t szentségkép hagyományozza a zsidóság, amiben az írástudás iránti vallásos tisztelete jut kifejezésre. Így sokszor találjuk a talmudi irodalomban a betűket megszemélyesítve, amint pl. Isten előtt versenyre kelnek, melykőjüket illeti meg a megtisztelés, hogy velük kezdődjék a Tóra, vagy a Tízparancsolat. Ilyen betűkultuszon alapszik az Akiba Alefbésza c. munka is."""                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 109 .cimszó a lexikon 24 . oldalán van.