10092.htm CIMSZO: Akaratszabadság SZOCIKK: """Akaratszabadság. Ez az etikai doktrína úgy a zsidó, mint a katolikus vallásban azt tanítja, hogy az akarat az egyénből fakad. Az egyén ennélfogva saját maga ura akarásának és elhatározásának. Szabadon választhat a jó és rossz között s hogy ezeknél fogva az ember szabad. Ez a gondolat a judaizmus egyik legrégibb, alapvető princípiuma és adománya az emberi gondolkodásnak. A rabbinikus vélemény, melyet a farizeus tudósok reprezentáltak, feltétlenül emellett döntött és Josephus szerint (Antiquitates XIII. 5. § 9; XVIII. 1. § 5) emiatt is ellentétben állottak a szadduceusokkal, akik szerint minden változásnak van alávetve s az esszénusokkal, akik mindent a predesztinációval és isteni Gondviseléssel (l. Gondviselés) magyaráztak meg. Philo szintén az A.-ot vallja és tanítja éppen zsidó és nem sztoikus befolyás következtében. «Minden Isten kezében van, kivévén az istenfélelmet», így hangzik a Talmudnak zsidó részről sohasem vitatott axiómája (Beráchót 33b, Nidda 16b). Az iszlám kétféle vallásfilozófiái iskolájának, a kadaritáknak és jabbaritáknak hatása alatt a zsidó vallásbölcsészek is összeegyeztetni próbálták az A.-ot az isteni Gondviseléssel és mindentudással, mely utóbbi attribútum a középkori zsidó filozófusoknál az A. doktrínájának megmagyarázásánál a legfontosabb szerepet játszotta. Szaádja gaón (IX. sz.) a következőt mondja erre vonatkozóan a Kitab al-Imanat c. arabnyelvű filozófiai művében (III. k.): «Ha Isten, a Mindentudó előre tudja az eseményeket, szükségképen tudnia kell azt is, hogy ki nem fog engedelmeskedni Neki; ebben az esetben pedig a puszta tény, hogy Isten mindentudó, kényszeríti az embert, hogy az Ő parancsolatai szerint cselekedjen.» Szaádja szerint Isten tudása azonban nem okozó erejű, mert ha az volna, akkor minden, aminek léte van, öröktől fogva megvolna, miután Isten tudása öröktől fogva létezik. Ebből azonban nem szabad azt következtetni, hogy Isten tudása ellenére lehet cselekedni, mert isten ismeri a dolgokat úgy, amint valóban léteznek. Mihelyst az ember alternatívák előtt áll s választ, Isten tudja azt, de az ember szabadon választhat. A XI. az.-i castiliai Bachjah ibn Pakuda (I. Etika), a Chóbót ha-Lebóbót (A szív kötelességei)szerzője megerősíti s alátámasztja az A.-ba vetett hitet, amely felett nem vitatkozik. Juda ha-Levi a Cuzariban Szaadját követi Isten mindentudásának megmagyarázásánál. Szerinte is az ember elhatározása megelőzi Isten tudását arra vonatkozóan. Isten tudása szerinte teremtő és okozó kategóriákra oszlik, de az A. magyarázásában tovább megy Szaádjánál, mert összeegyezteti azt az isteni Gondviseléssel (l. Gondviselés,) azonkívül Arabba Ahment sztoikus filozófus tanításai nyomán megkülönbözteti a fő és a másodlagos okokat. Az elsőhöz tartoznak a természet változtathatatlan törvényei, amelyek egyenesen a végső okból származnak; a másodikhoz tartoznak a természetes okok, amelyeket okozatokon át lehet kapcsolni és visszavezetni a végokra. A másodlagos okok láncszemein az utolsó kapocs az ember A.-a, amelyeket az alternatívák hoznak létre ; minthogy azonban ez közvetve az első okra vezet, az ember A.-a a választásnál nem korlátozza az isteni Gondviselés szabadságát. Abrahám ibn Daud a Gondviselés problémáját Juda ha-Levihez hasonlóan oldja meg, de a mindentudás attribútumát egyszerűbben oldja meg. Kétféle lehetőséget különböztet meg, ú. m. egy szubjektívet, mely nem veszi tudomásul az okot és egy relatívet. A szubjektivitás Isten mindentudásánál ki van zárva, de kezdettől fogva már alternatívákkal teremtette a világot s azokat előre el nem döntve, az embernek A.-ot hagyott (Emunah Ramah). Maimonides szerint Istenről nem lehet feltételezni ismeretszerzést, mert mindentudása öröktől fogva van és változatlan, ennélfogva az emberi dolgokat is öröktől fogva tudja. Isten tudása másszerű, mint az emberi megismerés. Maimonides az A.-ot meg sem kísérli összhangzatba hozni az isteni Gondviseléssel (Móré Nebuchim III.). Nagy ellenfele, a provencei Abraham ibn Dad de Posquieés elveti Maimonides összes tanításait még pedig nem egészen ok nélkül, mert Maimonides zsidó tudósok szokása ellenére inkább dogmákat kreált, mint észokokat hozott elő az A.-ra vonatkozóan. Ö azt úgy módosítja, hogy az A. tanát elfogadja, mert enélkül sem a jutalmazást, sem a büntetést megmagyarázni nem lehet; hogy Isten tudása valóban másszerű, mint az emberé s mindentudása nem fogható fel másképen, mint az Ő Lényege, azt elfogadja. Ezek alapján Abraham ben David így magyarázza az A.-ot: földi ember alá van vetve befolyásoknak, melyek sorsára kihatnak s azt meghatározzák; ez a sors azonban nem változtathatatlan, mert az embernek szabad választása lévén, hatalmában áll sorsán változtatni vallásos és erkölcsi életével. Isten ismeri az ember elhatározását, mely nem Isten ellen, hanem a viszonyok ellen irányul. Ez az okoskodás is gyenge filozófiailag, sokkal racionálisabb ezeknél Gersonidesé (Levi ben Gerson), aki szerint az égi testek vagyis a milieu-viszonyok határozzák meg az ember elhatározását, de az A. ezeket is elháríthatja (Milchámót III.). Moses Narboni a Maamar bi-Behirahban külön fejezetben foglalkozik az A.-gal, melyet polemikus éllel kiszínez a konvertita Abner de Burgos Iggeret ha-Gezerahja ellen. Érvei lényegileg azonosak Abraham Posquiéresével az A.-ra és Juda ha-Leviével az isteni Gondviselésre vonatkozóan. Chaszdai Crescas, a XIV. sz.-i híres toledói vallásbölcsész, Spinoza egyik legfontosabb megelőzője, elhajlik az A.-tól a determinizmus felé. Szerinte az okozatiság egyetemleges törvényeinek hatása alól az ember nem vonhatja ki magát. Az ok meg nem ismerése az A. hívévé tehet valakit, de ez a valóságban mégsem létezik, mert az korlátozott. Mégis a Tóra szabad választást tanít. Ezért Crescas arra a konklúzióra jut, hogy az emberi akarat bizonyos tekintetben szabad, de más tekintetben determinált. Ha mint egyedülállót tekinti magát az ember, szabadon határoz, de távolabbi okokkal kapcsolatosan akarata korlátozva van. Az ember szabadnak tekinti saját elhatározását, ezért felelős érte s eszerint büntettetik és jutalmaztatik (Ór Adonai II.) Albo, a XIV. sz. másik vallásbölcsésze Maimonidest követi úgy az A., mint a Gondviselés megmagyarázásánál az Ikkarimban. Mindkettőnek döntő hatása Spinozára bebizonyított dolog. A Talmudban (Sabbat 104a) Simon b. Lákis röviden így határozta meg az A.-ot: «Ha valaki tiszta és erényes életet akar élni, az segítve lesz, de ha tisztátalant és gonoszát választ, nem akadályozza benne senki.» L. Etika, Gondviselés, Predestináció, Farizeusok, Szadduceusok. Irodalom. Isaac Broydé (Jew. Encycl. 1904) ; Salomon Munk, Mélanges; u. a., «Móreh Nebuchim» francia kiadásának bevezetésében (IV.); J. Guttmann, Die Religions-philosophie des Abraham ibn Daud aus Toledo ; M. Joel, Levi ben Gerson ; Isidore Weil, Philosophie Réligieuse de Levi ben Gerson; D. Rosin, Die Ethik des Maimonides; L. Stein. Die Willensfreiheit und ihr Verhältnis zur göttlichen Präscienz und Providenz bei den jüdischen Philosophen des Mittelalters (Berlin 1882): D. Kaufmann, Die Attributenlehre ; M. Joel, Don Chasdai Crescas' Religions-philosophische Lehren in ihrem geschichtlichen Einflusse ; Philipp Bloch, Die Willensfreiheit von Chasdai Crescas (1879).""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 92 .cimszó a lexikon 18 . oldalán van.